Right here (Riren - Tanár!Levi x Eren)BEFEJEZETLEN

43.

-EREEEEN?-hallottam a hátamtól egy hangos sikítást. Úristen.
- Yenna! - fordultam meg villámsebességgel és ugrottam a mögöttem lévő lányra. - Hát te meg mit keresel itt?? - öleltem ki a szart is belőle.
Ő a legjobb internetes barátnőm évek óta.
- Ezt én is kérdezhetném, buzikám - borzolta össze a hajam. - Mióta bepaliztál alig beszéltünk - kezdett el szipogni drámaian. - Valami rajzversenyre küldtek, mert bejön nekik az "egyedi stílusom". Tele van szadistákkal a világ - nevetett fel, míg egy kék tincset a füle mögé simított.
- A sulim igazgatója beiratott egy cserediák programra, mert szerinte jó lenne egy kis környezetváltozás - meséltem el az én történetem.
- Még mindig él a vén faszi? - karolt bele az előttem álló csávóba.
- Na várjál. Ő Chris, igaz? - bámultam fel rá.
- Ismertebb nevén egy kis geciláda - puszilt a fiú arcára.
- Most hogy ilyen családiasan összegyűltünk, menjünk be egy bárba és igyunk - szólalt az előbb említett meg.
- Még van... - néztem a telóm képernyőjére. - Másfél órám.
- Miért, mit csinálnak a többiek nélküled?
- Színházba van a család, én kiszöktem.
- Bad boy.
- Igaz? - nevettem fel, majd a bárig követtem őket.
Már rég sötét volt, így egymás kezét fogva érkeztünk meg oda.
- El fogják hinni, hogy tizennyolc múltál? - nézett végig a fiú rajtam.
- Van nálad smink? - fordultam barátnőm felé.
- Valamennyi - adott a kezembe pár félig kifogyott eszközt.
Chris kezébe nyomtam a tükörként használt készülékem, és mivel a profi vagyok, pillanatok alatt kihúztam a szemem, kentem barna rúzst a számra, és rendeztem el hajam. Kicsit lejjebbgomboltam ingemet, és rajzoltam egy X-et az ádámcsutkámra.
- Igen - válaszoltam kérdésére magabiztosan majd beléptem az ajtón.
Egyenesen előrenézve hagytam el a kidobókat, és ültem le a bárpult előtti magas székre.
- Erőset - csúsztattam oda a pénzt a pultosnak.
- Azonnal - zsebelte be és tolt elém egy üveg piát.
Megvártam, míg Cheyenna, (rövidítve Yenna vagy Rossz Ribanc, amelyik tetszik) a palijával is rendel, és elkezdtünk játszani Felelsz vagy Merszet.
- Küldj a pasidnak egy képet magadról valami izgató üzenettel - mondta Chris a merésem, mikor kettőnkre került a sor.
- Meg fog ölni - túrtam a hajamba. - De egyszer élünk - kaptam elő telefonom egyből.
Vállamnál kicsit lejjebb húztam az inget, hogy teljesen kivillanjon kulccsontom, fejem picit oldalra döntöttem. A képet ezzel az aláírással küldtem el : "Várlak, hogy jelölj meg." Kiszámíthatóan azonnal látta és feltűnt neve mellett a három kis pötty, hogy ír. Előre féltem.
"Hol a faszban vagy és mi az a smink rajtad?!"

•Levi szemszög•

A szarabbnál szarabb dolgozatok javításában telefonom pityegése zavart meg. Reméltem, hogy Eren az, és azért írt, meg vége lett az előadásnak és hazaért aludni. Azonnal ráböktem. Kisminkelve ült egy bárba, körülötte nagyon emós emberekkel. "Várlak, hogy jelölj meg." Nem fogok hazudni, mint ahogy mást, engem is izgatott valamilyen szinten a látvány. Főleg, hogy tudom, nekem szánta, személyesen és ő hozzám tartozik, velem jár. "Levi, ne legyél ennyire balfasz" - ráztam meg a fejem és tértem vissza a valóságba. Egyből visszaírtam, hogy mégis hol a picsában van, és miért néz ki úgy, mint egy díszribanc, mikor előadáson kéne lennie.
"Találkoztam Yennával meg a barátjával. Nem iszok sokat, megígértem neked. Pusza" - kaptam választ. Erre mégis mit kéne írjak? Jó? Nyeltem egy nagyot, majd sóhajtva arrébbdobtam az Iphone-om. Csak remélni tudom, hogy nem csinál semmi hülyeséget. Amire őt ismerve kevés esély volt.

~Eren szemszög~

Miután lezajlott a gyors beszélgetésem Levival, folytattam a játékot. Mikor valami túl mocskosat kértek, akkor ittam. És ittam. Jó érzés volt. Már nagyon rég fogyasztottam alkoholt ilyen boldogan. Yenna kezét megfogva szaladtam be a táncparkettre, ahonnan szólt a jó kis pogózós nóta. Mindenki egy emberként ugrált  Nem érdekelt senki és semmi. Mire kiszabadultam, testemre tapadt az ingem az izzadságtól, hajam homlokomhoz ragadt, és már háromnegyed tizenkettő volt. Yennát és Christ kerestem tekintetemmel, hogy tudjanak a lelépésemről, de sehol sem láttam őket, így ráírtam, és a színházhoz szaladtam. Mikor megtaláltak, legalább két órán keresztül papoltak, hogy milyen felelőtlen vagyok, és a pokolra fogok kerülni, ha így nézek ki. Ahogy hazaértünk egyből a fürdő felé vettem az irányt és lezuhanyoztam. Hajnali egy órára már az ágyban feküdtem.
"Alszol?"-kezdtem el a chatet.