Right here (Riren - Tanár!Levi x Eren)BEFEJEZETLEN

27

Vattacukros álmomból egy furcsa hang ébreszett fel.
- Levi? - dörzsöltem álmosan szemeim. - Mi ez a zaj? - ültem fel hirtelen ijedten.
- Nem tudom - szállt ki az ágyból és indult meg a fürdő irányába, ahonnan a hangok jöttek.
Pár lépéssel mögötte lépdeltem a hajam lapítgatva. Óvatosan benyitott és... Sehol sem volt senki. Felkapcsoltam a villanyt, hátha találunk valami nyomot. Kikerekedett szemekkel néztem a tükörre rúzzsal írt szöveget. A játék elkezdődött. Megszólalni sem bírtam. A tény, hogy valaki járt a házunkban üzenetet hagyva, megrémiszett. Körmömet rágva menekültem ki a mosdóból, majd az ágyra ültem. Tenyerembe temettem arcom. "Ez csak egy álom, nem lesz semmi baj" - mondogattam magamnak.
- Nem lesz semmi baj - nyugtatott meg.
- J-Jó - bújtam hozzá.
Amíg a rendőrök DNS-eket kerestek, addig én próbáltam nem elájulni. Dereket szorongatva feküdtem vissza remélve, hogy visszaalszok. Mivel ez nem teljesült, Levit keresve szaladtam le. Az épp távozó emberekkel beszélt. Miután elmentek visszakísért a hálószobánkba, és bebújtatott a takaró alá.
- Ne menj ki. Félek.
- Nem foglak itthagyni - ölelt át. - Keresünk egy nyugodtabb helyet.
- Hol? - fúrtam fejem mellkasába.
- Még nem tudom.
Becsuktam a szemem és magam elé képzeltem egy gyönyörű pónilovat rózsaszín sörénnyel. Hogyan aludj el ha be vagy szarva tippek Erentől.
- Pici pónik... - motyogtam félálomban, majd elvándoroltam vattacukros világomba.
Ha visszaemlékszem pár hónappal korábbra, nem is ismerek magamra. Ha valaki azt mondaná, hogy az oszim simogatására fogok felébredni (aki jó házastárs lévén kedves és szerető) azt pofán pisálom. Hihetetlen mennyit tud változni az ember, ha szeretve érzi magát, nem? Reggel Levi mocorgására keltem. Illata körülölelt míg keze tincseim között kutakodott.
-Jó reggelt, kölyök - nyomott lágy csókot homlokomra
-Mhmm, neked is - gurultam rá. - Hogy aludtál Csillagom?
-. . .
-Szeretsz - fetrengtem nevetve, mire lelökött az ágyról. - Miért kell mindig ezt csinálnood? - álltam fel.
- Mert - zárta le röviden.
- Nem történt semmi éjszaka azon kívül?
- Nekem épp elég volt annyi is.
- Nem vagy vele egyedül...
Gondoltam nem stresszelem a kérdésekkel, úgyhogy inkább hagytam. Reggeli csók után leszaladtam reggelit csinálni, ugyanis ma én voltam a konyhás néni. Nem tudok vitatkozni azzal a ténnyel, hogy Levi rántottája a legfinomabb. Ö-rök-re. Miután megreggeliztük az amerikai palacsintánkat, elvitt suliba, ahol csoda folytán megint fasz se történt. Őszintén, minek kell egyáltalan járni? Emberek, ez a 21. század. Mindent meg lehet tanulni otthonról is. A nap folyamán alig találkoztam párommal, viszont idiótákból volt bőven. Pár felsőbb osztályos szerint naon fun az, ha az ablakon keresztül rácsulázzák a vizet a kisebbek fejére. Azután, hogy szembeköptem őket két liter kakaóskávéval inkább mentek kisautókat tologatni. Utolsó óra után az udvaron vártam meg Rivaillet. Csodálatos idő a semmittevéshez.
- Itt vagyok - integettem ugrálva mire megállt a kapuban és megvárta, míg odaszögdécselek. - Megyünk ma valahova?
- Farlanon kívül nem. Lesz időd a házikra - ült be az autóba.
- Az biztos - vágódtam be hátra taxis jelenetet játszva. - A Vatikánba, legyen szives - adtam ki az utasítást sofőrömnek.
- Kussoljon el, legyen szíves - válaszolt ugyanolyan hangnemben mire elkapott a röhögőgörcs.
- Levi te olyan vicces vagy-törölgettem szemeim hazáig.
Szemet forgatva nyugtázta, majd elindultunk otthonunk felé.
- Tiszta éhes vagyok - fogtam hasam.
Hirtelen meggyúlt képzeletbeli égőcském a fejemben.
- Menjünk a mekibe - dobtam le villámgyorsan táskám a fotelba.
Addig nem hagytam békén, amíg sóhajtva bele nem egyezett. Férfias kezét fogva sétáltam az eget bámulva a McDonalds felé.
- Nyamnyam kaja - kavarogtak gondolataim. - Rendelhetek? - néztem csillogó kiskutyaszemekkel rá.
- Ha lehet még maradjon valamennyi pénzem is.
- Oké - szaladtam el pénztárcájával a pult felé.
Miután feladtam a rendelést a fél étteremre, három teli tálcával tértem vissza.
- Ez a tiéd, ez az enyém, ez pedig közös, de ha nem kérsz annak én csak örülök - osztottam el az ételt.
Engem ismerve már nem is vette a fáradtságot, hogy ellenkezzen, ezért biccentve fogott neki ebédjének. Nekiláttam triplasajtos hamburgeremnek amit megspékeltem egy kis szalmakrumplival és majonézzel. Csokismuffinomat megosztottam szerelmemmel, de csak azért, mert nagyon szeretem. Másképp senki sen nyúlhat a kajámhoz. Senki. Ebédelésünket befejezve álltunk fel az asztaltól. Az ajtó felé piruetteztem, mikor meghallottam egy idegesítő lányhangot.
- Heló Szépfiú~ - kezdte el fűzni a pasimat.
Azonnal odakaptam fejemet. Egy alacsonyabb, szőke hajú csaj állt párom mellett, karjára csimpaszkodva. Tipikus laposkurva, akinél még egy vonalzó is domborúbb. Szemöldökeim Jézusig emelkedtek. Hogy meri leszólítani az ÉN pasimat egy ilyen cseléd?!
- Nem piszka Peti mert Eren savat önt a szemedbe te ribanc - válaszoltam gyilkosan mosolyogva.
Teljesen beignorálva folytatta nyomulását. Ha olyan helyzetben lettünk volna, még élveztem is volna Levi arckifejezését, de mielőtt megadhattam volna magamnak ezt az élvezetet még ki kellett nyírjak egy ribit. Acélbetétes bakancsom a hátába nyomtam, úgy toltam félre a barátomtól.
- El a kezekkel ribanc vagy elharapom a torkod - jelentettem ki mintha csak azt mondtam volna, hogy a seggem szexi. Facts gyermekeim. Facts.
Miután a fájdalomtól visítva beszaladt lesírni a sminkét megfogtam Levi kezét és kimentem vele.
- Ezt a szánalmas riherongyot - fortyogtam magamban.
Levi végig no commentel fogadta a hosszú fikázásom, miszerint a lányok undorítóak, kivéve Jean, mert ő ronda is.
- Hé, elhoztad a megmaradt szalmakrumplit? - utaltam a pár darabra.
- Hülye lettem volna három adagot otthagyni - nyomta kezembe.
- Három adag, mi? Alig van benne - akadt el a szavam mikor megláttam benne egy kis összehajtogatott papírt.
Összeszorult mellkassal nyitottam szét a levelet.
Szerelemem édes íze árad szét testemben... Hiányzol... Hiányzol minden pillanatban. Magam mellett akarlak tudni. Megvédeni mindenkitől. Örökké. El is fogom érni ezt. És biztonságban leszünk. Ketten. Csak ketten. Tudod, Picúrkám, legközelebb mondd meg a pasidnak, hogy igyon több kávét. Néha jól jönne, ha nem a feleslegért vennék patkánymérget. Igazán nehéz tökéletesen visszacsomagolni a zacskót, miután hmm feltúrbóztuk kicsit. Ha velem tartasz, mindent megkaphatsz első kívánatra. Szeretlek. Imádlak. Várj rám. ❤
- L-levi..? Találtál ma az asztalodon egy csésze kávét..?
- Tudhatnád, hogy nem iszok. Neked meg még nem való.
- De volt..?
- Igen. De mondom, hogy kiöntöttem.
A megkönnyebbültségtől szorosan átöleltem.
- Miért?
- A suliban volt. Látott minket. Követett. És meg akart ölni - markoltam ingébe hátán. - Félek. Mostmár nagyon félek - bújtam nyakhajlatába.
Hátamat simogatva vont szorosan magához, miközben nyugtató szavakat suttogott fülembe.
Megölhetett volna. Egy korty..és vége. Sírhatnékom volt. Addig öleltem, amíg úgy nem éreztem, jobban vagyok.
-Levi, vegyél ki szabadnapot. Menjünk el pár napra..kérlek..
Gyorsan átgondolta ötletem, majd helyeselve bólintott. Miközben a mosatlanokat rendezte el, felhívta a vénséget és kivett pár napot a következő hétből. Miután átöltöztem, elindultunk Farlanhoz. Végig párom kezét fogtam, amit furcsált, de nem foglalkoztam vele. Odaérve az a hír fogadott, hogy a menedzserem szerzett mellém egy vokálost.
-Ki az?-dőltem Levi vállára miután leültünk a kanapéra
-Bármelyik percben itt lehet - nézett órájára, majd pár lapot emelt fel. Rendeztem neked pár fellépést a közeljövőben kisebb házibulikon. Próbának, hogy szokd a helyzetet mindenképp jók.
-Köszi - mosolyogtam rá. Elkérsz suliból is?
-Ott még azért nem tartunk - nevetett fel.
-De kár - húztam el a számat. - Na nem baj, majd később csodálhatnak az emberek.
Egy közeli előadásra kerestünk éneket, mikor 38 perc késés után betipegett a duettpartnerem.
- Te?! - ugrottam fel kiáltva.
- Te?! - visított vissza ő.
A savas ribanc.