Right here (Riren - Tanár!Levi x Eren)BEFEJEZETLEN

22.

Ledobtam magam a helyemre, majd a díszvendég galambokat bámultam.
- Ilyen fosos madarakról fogunk tanulni, vagy mi a gyász? A csávóka meg galambász, vagy mivan?-kérdeztem rá egyből.
Kígyófejű tanárom hatalmas pszichopata mosollyal hajolt le hozzám a padra.
- Gyere ki szépen Jägerke.
Remegő végtagokkal felálltam a helyemről és a tábla elé álltam.
- Mit akarsz?-próbáltam nem összeszarni magam ijesztő kinézetétől.
- Ő itt Kabuto Yakushi, egy igen ssszorgalmas diákom, aki bemutatót fog nekünk tartani a tananyaghoz.
- Jézus, megfertőzött? - suttogtam a srácnak majd egyből végigmértem.
Átlagos magasság, átlagos testalkat és még annál is unalmasabb ruhák. Nekidőltem a saját padomnak karba tett kézzel.
- Mit akar, mit tegyek? Pisáltassam meg a galambot?
A sziszegő tanár visszakergetett a helyemre, miszerint túl csicska vagyok a bióhoz. A padra feküdve hallgattam zenét félig aludva. Nekem így is jó. Azt mondják, az emberek nagy része megérzi, ha bámulják. Mivel tudom, hogy mindenki engem néz, én is rendelkezek ezzel a képességgel. Felkaptam a fejem. Egyenesen a galambász srác szemeibe bámultam. "Ez engem nézett?!"- gondoltam magamban. Az osztály nagy része figyelt a prezentációra. Felötlött bennem a kérdés: Velem van a baj, amiért nem érdekel mit eszik egy büdös madár...? A másodperceket számolva vártam, hogy vége legyen az órának, menjek le Reihez, dumáljunk egy fost és pihenjek. Szerencsémre csak négyszer haltam meg mire kicsengettek. Felkaptam a táskám, intettem Takuminak és elhagytam a termet. Hátamon még mindig éreztem a csávó tekintetét, de lenyugtattam magam annyival, hogy csak a seggemért bámult. Megbocsájtok neki. Levonszoltam a belem pszichológusomhoz, aki már "Szeretettel és cukorkával várt"-ahogy mondani szokta.
- Hali -dobtam le magam a kényelmes bőrszékbe - Mit csinálunk ma? - tértem egyből a lényegre.
- Folytatjuk onnan, ahol múltkor befejeztük. De előtte meséld el mi történt veled az elmúlt egy hétben.
- Semmi különös - intéztem el egyszerűen.
- Az nem lehet. Osztálykirándulásotok volt, nem?
- Mmm, de - kezdtem el idiótán vigyorogni pirultan.
- Mit csináltatok ott?
- Hát... Kirándultunk - nevettem fel.- Komolyan, szerinted mit szoktak csinálni ott?
- Kicsit részletesebb beszámolóra számítottam. Programokra.
- Hátt... - kezdtem el visszaemlékezni. - Uuu képzeld. Barátkoztam. És van legjobb barátom - tapsikoltam retardan boldogságomban.
Láttam, ahogy jegyzetel, majd lassan elmosolyodik.
- Ez már haladás. Mondj két pozitív és két negatív dolgot a kirándulástól
- Nagyon fasza volt. Még egyszer nagyon fasza volt. Majdnem meghaltam. És ott volt Jean - soroltam fel a jó, illetve rossz dolgokat.
- Akkor máshogy kérdem. Két ok, amiért nagyon jó volt.
- Hát lett legjobb barátom. És...-kezdtem bele, de inkább vörösen megfejeltem az asztalt.
Eszembe jutott Levi. Este, amikor teljesen szét volt esve, és reggel, mosolyogva, amikor Cicának szólított.
- Ennyi - nyögtem ki.
- Valamit akartál még mondani - méregetett.
- Nem én - nevettem fel. - Rei, te félsz a tücsköktől? - kérdeztem random pillanatban.
Furcsán összevonta a szemöldökét, majd édesen felnevetett.
- Nem, Eren - válaszolt.
- Hát pedig kéne - kajáltam meg egy újabb cukorkát.
A mai óra nem is volt olyan elviselhetetlen. Igazából tökre jófej, meg kedves. Csak pluszba itt ülni egy órát...
- Jövőhéten-intettem, miután lejárt az idő.
Kifelé sétáltam a suliból, egyenesen Levi kocsija felé, mikor hirtelen egy erős kezet éreztem a derekam körül. Tenyerét számra tapasztotta, úgy fojtva vissza felkívánkozó sikolyom. Reflexből ráharaptam ujjaira, amitől felvisított.
- Mit akarsz tőlem?! - néztem az előttem lévő srácra.
Arcát maszkkal félig eltakarta. De a szeme... Félve jutott el a tudatomig, hogy...ez a galambos fiú. Mit akarna tőlem? Én nem vagyok ribanc!
- Ne. Gyere. Közelebb! - ziháltam.
Haha. Persze. Szép is lett volna. Kezeimet a falhoz szorítva térdelt lábaim közé. Minden erőmmel az ellenállásra koncentráltam.
- Segítség! - kiabáltam ahogy tudtam.
Kabuto egyetlen mozdulattal feltűrte a maszkját orráig, és vadul csókolni kezdett. Nem. Nem. Nem. Senki nem csókolhat meg Levin kívül. Térdemet megemelve rúgtam erőteljesen tökön, mire sikoltozva hátraesett. Eljött a menekülés ideje. Elfutottam volna, ha nem kapja el a bokám és el nem esek. Fejemet oldalt a kemény betonba ütöttem. Kezemmel tompítottam az esést. Bár így is fájt, mint a halál. Szemeimbe könnyek szöktek, miközben folyamatosan szerelmem nevét ordibáltam. Támadóm újra a falhoz szorított. Jobb kezét a nyakamra tette és szorítani kezdte. Fulladoztam. Egyetlen dolog járt az eszembe. Nem akartam meghalni. Ahogy csak tudtam, kapáloztam, csíptem, martam, haraptam.
- Eren! - hallottam nevem.
- Levi... - suttogtam.
Akár egy profi harcos, úgy verte le Kabutot.
- Eren, Édesem, jól vagy?? - nézett aggódóan szemeimbe.
- I-igen - köhögtem fel. - Ha te nem jössz... - öleltem át szorosan. - Köszönöm - markoltam zakójába hátánál.
Könnyezve kapaszkodtam Megmentőm vállába.
- Menjünk haza, oké? - húzott magához szorosan.
- J-Jó - fogtam meg kezét.
Az autójához vezetett, beültetett és hazavitt. Ledobtam a táskámat és el gondolkodtam, mégis mi a franc történt. Meg akart baszni? Vagy... Ölni? Tudom, hogy nem figyeltem rá az órán, de ezért..? Felmentem a közös szobánkba átöltözni. Gyorsan levetettem magamról a ruháim, felkaptam egy shortot Batmanes pólóval, majd leszaladtam ebédelni. Megkajáltam a húslevest, ami valahogy sokkal finomabb, mint a zacskósleves, majd belémtömte a másodikat is. Annyira zavarba ejtő mikor megtámasztja az állát és csak bámul rám.. Főleg mikor kajelek. Ebéd után felküldött, hogy szedjem össze a mosnivaló cuccokat és vegyek ki mindent a zsebekből, mert magamtól nem tudnám, de komolyan... A ma hordott fekete farmerem hátsó tarsolyába nyúltam és elkezdtem kipakolni belőle. Egy kupac cukorkapapír, kulcstartó, használt zsebkendők és egy lap volt benne. Nem emlékszem, hogy bármikor is használtam volna vörös cetlit...  Kezembe vettem az összehajtogatott levelet. Szép lassan elkezdtem szétbontani. Ez... Mi..? "Játszunk. ♡" Összevont szemölökkel néztem a darab fecnit. Vajon melyik baromarcú unatkozik? Figyelmen kívül hagyva dobtam ki a kukába majdnem olyan faszán, mint Jordan. Levittem a koszos ruhákat, meg sem említve Levinek a levelet.
- Miután végeztél a munkáddal nézel velem filmet?-vetettem be az ellenállhatatlan szemeimet.
- Meglátjuk.
"Siker"-mondtam magamban.
- Én választok - szaladtam fel összedobni a háziaimat.
Miután kétszer átolvastam a német leckét, felfeküdtem az ágyra Derek mellé és hozzábújtam. A világ legokosabb embere volt aki kitalálta a body pillowokat. Majdnem bealudtam a mellkasán, amikor Levi hopponált mellém, hogy ellenőrizni akarja a házijaimat. Meg sem mozdulva hortyogtam tovább. Egyetlen mozdulattal kilökött az ágyból, és az íróasztalhoz ráncigált.
- Aj, hagyjál már aludni - dörzsöltem a szemem.
Elővette a füzeteim, amik valami borzalmas állapotban voltak.
- Szaros kölyök, mik ezek?!
- Füzetek - ásítottam nagyot. - Kész a házim, oksa? - nyomtam kezébe.
- Rendben - tette le az asztalra nyugodtan. - Vagy átírod gyöngybetűkkel az egészet egy rendes állapotúba, vagy kimosom a body pillow-od.
- MI?!
- Én szóltam - indult az ajtó felé.
Abban a pillantban előkaptam pár új füzetet és gyorsan, szépen átírtam őket.
- Kész! - szaladtam le velük nyolc óra körül.
A kanapén ülve intett, hogy foglaljak helyet mellette. Lehuppantam az ölébe aranyosan nézve.
- Megcsináltam. Ne bántsd Dereket - pislogtam angyalian.
Vállaimat átölelve nézte át az irományaim, majd bólintással nyugtázta.
- Huuh. Te kész vagy a munkával?
- Nagyjából.
- Akkor nézzünk filmet - öleltem a derekát.
Bekapcsolva a tévét, egymáshoz bújva váltogattunk a csatornák között. Hátamat mellkasához dőltve néztem a Doktor Csont-ot, ami új szinkront nyert általam.
- De basszus szaladjál már gyorsabban, soha nem fogsz odaérni - ugráltam párom ölében.
Csak nekem rossz szokásom, hogyha látok valamit egy adott filmben, és tetszik, meg kell csinálnom?
- Levi. Basszunk - néztem hátra hirtelen.
Összevont szemöldökkel, unottan nézett rám.
- Nem. Kölyök vagy.
- De ők is csinálják-mutattam a tévére.
- Mert felnőttek.
- Ugyan már - fordultam vissza.
Épp pattogatott kukoricát adtam Szerelmem szájába, amikor megcsörrent a telefonja. Unottan ránézett a képernyőre, majd kinyomta a hívást.
- Ki volt az? - kajáltam tovább.
- Ne foglalkozz vele - némította le a készüléket.
- Petra? - fordultam meg.
- Talált - válaszolt kis idő múlva.
- Miért nem veszed fel neki? Szakítottatok, nem?
- Nincs mit mondjak neki. És nem vagyok rá kíváncsi.
- Nem szeretem ha gáz van.
- Nincs semmi. Csak nem tudja felfogni, hogy vége. Szard le, legalább annyira, mint én - nézte tovább a tévét.
Nyakhajlatába fúrtam arcom. Ha neki tényleg nem jelent semmit, nekem sem. Légzésem lassult, szemeimet becsuktam.
- Baj ha elalszok? - kérdeztem halkan.
- Nem az - nyomott homlokomra csókot, majd az ölébe vett és lefektetett.
- Aludj velem - húztam le mellém.
Átölelve, mint egy nagy macit, nyomott el az álom mellkasán. Még nem tudtam mi kezdődött el azon a napon.
.
.
.
Kavics, emberek ^^
Meghoztuk a kövi fejezeteeet. Reméljük, hogy tetszett és megérdemeljük a kekszet. Ha így, van adományozzatok kommenttel és csellagokkal. És nem utolsó sorban boldogat a szaros kölykünknek, Erenneeek ~. Sietünk a folytatással, addig is cere van. :3