Right here (Riren - Tanár!Levi x Eren)BEFEJEZETLEN

10.

Ránéztem a telefonom kijelzőjére, majd kikerekedett szemekkel dobtam az ágyra. Ezt nem hiszem el. Ne... Csak ezt ne. Miért kellett?! Így mindenki ribancnak fog nézni. Egy random vendég a bárból fotózott, videózott. És meg is jelölt rajta. "Szexi előadás volt, várom a következőt ;)" - Eren Jäger társaságában.
- Basszus basszus basszus - szaladgáltam pánikolva.
- Mi az? - jött ki Takumi nemrég megmosott haját törölgetve a szobából.
- Meg akarok halni! - visítottam, majd kezébe nyomtam a telefont.
Egy kecses botlás után fejjel az ágyra estem. Gondolkodtam mikor ásom meg majd a sírom. Magzatpózba húztam magam és vártam a halálom. Takumi az ölébe ráncigált  megnyugtatva, hogy nem lesz semmi baj és megvéd ha kell, mire picit jobban voltam. Kisebb késéssel beértünk a suliba, ahol már mindenki rajtam csámcsogott.
- Uuuu Eren, nem akarsz művésznevet kitalálni magadnak? - szivatott Jean, mire teljes erőmből bokánrúgtam.
Orromat felhúzva ültem le a helyemre amikor mellémvarázsolódott Levi és kirángatott az osztályból.
- Mit csinálsz Oszi...? - próbáltam kihúzni a kezem szorításából.
- Kölyök, mik azok a videók?
- Semmi - vágtam rá kapásból.
- Hol készültek?
- Nem mindegy?
- Nem azért kérdeztem.
- Lényegtelen... - motyogtam. - Felejtsd el.
- Írj a feltevőjének, hogy törölje.
- Úgysem fogja. Ráírtam már.
- Akkor jelentsd. Ne én mondjam ezeket.
- Nincs benne semmi. Amúgy is látta mindenki, aki ott volt - vontam vállat.
- Engedély nélkül tett fel rólad videót. Ha téged ennyire nem érdekel, én aztán pont leszarom.
- Akkor miért ráncigáltál ki az osztályból, és miért fogod még mindig a karomat? - néztem le.
- Mert azt hittem van egy kis felelősségtudatod - engedett el és hagyott egyedül.
Nagyszerű. A telefonom vibrálni kezdett zsebemben. Előkaptam. Egy üzenetem érkezett tőle. "Hiába törölném, Édes, már rengetegen megosztották. De talán megpróbálhatom egy kis szórakozásért cserébee..😏"
- Meg egy nagy francokat! -ordítottam a képernyőre.
Kár, hogy nem hallotta. Őszintén, fájt amit Levi mondott. Nem tehetek róla, hogy ez a munkám. Ezen kívül egész nap nem láttam. Első órának a tesi elmaradt, filmet néztünk. Egész nap "játszottunk" valami unalmas szarokat. Legalább volt időm zenét hallgatni és aludni. Infó óra lett volna az órarend szerint az utolsó, de mivel a tanárnő begethelt, Levi jött be hozzánk. Pedig már örültem, hogy megúsztam találkozás nélkül. Véletlenül végighúztam a kezem arcomon. Időközben a smink nagyrésze lejött, így láthatóvá váltak a Zeke által szponzorált sebeim. Fellöktem a kapucnim, a padra feküdtem. Nem akartam, hogy lássák a gyönyörű pofám. Reméltem hogy pont leszar és hagy "aludni", de akkor nem ő lett volna.
- Jäger azt hiszem ezt már tisztáztuk, hogy nem alszol az iskolában.
- Nem alszom. Azt hiszem tisztáztuk, hogy szólíts Erennek - motyogtam fel sem nézve. Mindössze annyit éreztem, hogy valaki két oldalt belém csíp, amitől ösztönösen felugrottam.
- Áu bassza meg - kaptam oda.
Zeke szépen helyretett. Megint. A kezem reflexből az arcom elé tettem, mégis volt ideje az illetőnek megcsodálni gyönyörűségem. Bordáimat simogatva feküdtem vissza a padra, a sálamra. Békénhagyott. Van Isten. Így feküdtem kicsengetésig. Megvártam amíg mindenki el nem megy a teremből, aztán felálltam. "Levi, miért vagy ilyen kicsi?"-gondoltam magamban. Azt hittem egyedül vagyok. Tévedtem. Az említett keresztbe font karral és összevont szemöldökkel nézett fel rám.
- Mit kerestél egy olyan helyen?
- Azt mondtad, nem érdekel. Maradjon is így - tekertem fel a sálam egész az orromig, majdnem eltakarva a szeplőimet is.
Így legalább nem látszottak az ütésfoltok.
- Vezess óvatosan hazafelé - mentem volna el.
- Majd akkor mész, ha ez le lett rendezve - állított meg.
- Már elvan.
- Nincs. Ugyanúgy kint van.
Sóhajtottam. Nekidőltem a táskámmal a falnak. Felvont szemöldökkel vártam, hogy mondjon valamit.
- Add ide a telefonod.
- Miért? - nyúltam ösztönösen zsebembe.
- Csak add ide.
- Ne lepődj meg semmin -nyújtottam oda lassan össze-vissza tört kincsem.
Elvette a készüléket, és minden előzmény nélkül a csávó profiljára ment.
- Mit akarsz csinálni? - néztem miként ügyködik. - Figyelj, én megpróbáltam, de inkább hívjanak ribancnak, mintsem lefeküdjek vele.
- Megoldom. Bízd rám.
- De ne keverd magad bajba légyszi..
- Te most hallgatsz - ült le az egyik székre.
Nem tudtam mit csinálni, ezért ledobtam magam mellé és a kezeit bámultam. Mondtam már, hogy kézfétises vagyok? Ujjai sebesen jártak a billentyűzeten. Néztem, ahogy nagy, vékony kezén minden mozgásnál egyre jobban kidudorodnak az erek. Úgy éreztem, muszáj megszólaljak.
- Levi, megfoghatom a kezed?- néztem rá kiskutyi szemekkel.
Megajándékozott egy "miafasz" tekintettel, de utána  folytatta az írást. Tovább bámultam tökéltes ujjait, körmeit.
- Mi van már? Meg akarom tapizni a kezed - nyavajogtam.
- Hall-gass - vetette oda fogai közül.
Hm... Egyáltalán nem vagyok fura.
- De unatkozok - kezdtem el körbe-körbe járkálni.
- Fejezd be, vagy itthagylak, és oldd meg te.
- Jó na - durciztam be.
Leültem az egyik asztalra és elkezdtem dúdolni egy Adele számot. Bármennyire utálom a pop-ot, ha az emberek azt szeretik, azt kell énekelni. Pár másodperc után már énekeltem. Komolyan, fel sem tűnt.
- Ha már énekelsz, nem tudsz olyat, amit még élvezel is?
- Háh? - kaptam oda a fejem. - Bocsi, nem is figyeltem.
Szemet forgatva bámulta tovább a villogó képernyőt.
- Megvan - szólalt meg egy idő után.
- Mit csináltál?
- Nem számít - adta át a telefont a kitörölt beszélgetéssel.
- Levi, mit csináltál?
- Rábeszéltem, hogy vegye le. Szívesen - porolta le magát.
- Öm...Köszönöm...
- Örülj, hogy még nem jutott el az igazgatóságig.
- Nem én tehetek róla, ha szükségem van rá.
- Miért lenne?
- Mindegy...
- Nem tudom mi a fasz van és nem is tartozik rám. De jobbat érdemelsz ennél - mutatott telefonomra.  - Sokkal könnyebb és jobb munkák is vannak.
- Én szeretek énekelni. És nem tudom miről beszélsz.
- Nem értem mi nem világos ebben.
- Viszlát.
- Nem fogom hagyni, hogy ott dolgozz. Szóltam.
Meg sem hallva kimentem a teremből. Hazasétáltam zenét hallgatva, gondolkodva. Mit mondhatott neki...? Gyorsan megcsináltam a házimunkát, főztem, majd leültem tanulni a parkban. Párszor átolvastam a leckét, összecsaptam a házikat és a boltba mentem Tyhoz.
- Hali - intettem.
- A szokásost?
- Jaja - baszkodtam a bretonom leghosszabb részét. - Árultok körömlakkot? - tettem fel a teljesen random kérdésem.
- Úgy néz ki ez a hely? - tette le a pultra az árut.
Elszomorodtam. Pedig nekem kell.
- Tegyél hozzá valami erőset is.
- Bebaszós buli a jobb kezeddel?
- Honnan tudtad? - nevettem fel.
- Onnan, hogy ezt a drágát én sem osztanám meg senkivel - nyomott egy puszit az üvegre, majd átadta azt is.
Elvettem tőle és bemélyesztettem a katonamintás sulistáskám aljára.
- Adom - mondtam miközben letettem megspórolt pénzem.
- Jövőhéten tali - köszöntem majd kiléptem rágózva.
Hazamentem, elviseltem a sorozatos baszogatást és ki nem jöttem a szobámból addig, amíg nem verték rám az ajtót.
- Mit csinálsz haszontalan szarember?! Miért nincs még kész a vacsora?!
Lerohantam összedobni valami kaját, hogy ne verjék laposra a fejem, majd felöltöztem és elmentem dolgozni. Adele estémet a jól ismert Hello-val kezdtem. Nem volt ott a videós férfi. Egy órát boldogítottam a depressziósokat ezekkel a csodás dalokkal, összeszedtem a pénzem majd elhagytam a helyet. Zenét hallgatva sétáltam a sötét utcákon, amikor megláttam egy fiúbandát. Éreztem a füst kellemes illatát; több nem is kellett. Intettem nekik, és illedelmesen megkérdeztem, hogy csatlakozhatok-e. Piával egyszerű volt. Leültünk körben a földre és összekevertünk különböző italokat. Undorító volt. Pont tökéletes. Zack és Jason megkínált valami füvescigivel, amit abban a pillanatban nagyon is értékeltem. Egy..két..három pohár öm... valami. Nem éreztem semmit, csak az alkohol maró érzését  torkomba. A fiúk egymásra dőlve röhögtek mindenen teljesen beszívva. Addig én beültem az egyik csendes sarokba az üvegemmel és kezdtem magam egyre jobban érezni. De ezt az örömöt sajnos mással is meg akartam osztani. Elővettem telefonom és tárcsáztam a legfelső nevet a névjegyzékből. Lássuk, vajon kit teszek nagyon boldoggá?
.
.
.
Kavics emberek ^^
Itt a kövi rész, ahogy ígértük. Örülünk, hogy tetszik a sztori és köszönünk minden kekszet és kommentet. Ha érdekel kit hívott fel Eren részegen, várjatok ránk. Addig is cere van. :3