Right here (Riren - Tanár!Levi x Eren)BEFEJEZETLEN

18.

Lehajtott fejjel bámultam cipőm orrát reakcióját várva. A csend egyre csak tépte idegeimet, mire ő felsóhajtott. Nem mertem ránézni.
- Kölyök...
Féltem. Annyira szerettem... Nem akartam, hogy utáljon. Lassan közelebb jött és felemelte a fejemet államtól fogva. Pirult arccal néztem rá.
- Tudod jól, hogy nem lehet. Igaz?
- Ha szeretsz, akkor de.
- Ez nem ilyen egyszerű - lépett el tőlem.
Kezdett fájni.
- Tehát nem... - értelmeztem.
- Kölyök, nem erről van szó. Te egy kis szaros vagy még. Ismerem magam, és te jobbat érdemelsz nálam. Sokkal. Csak neked lesz könnyebb így.
- De én tényleg szeretlek, és nem érdekel milyen vagy.
- Ha nem érdekel, akkor hogy tudsz szeretni?
- Úgy, hogy szeretlek és kész.
- Ezt te sem gondolhatod komolyan. Tizenöt év. Amikor én voltam annyi, mint te most, sehol sem voltál.
Lassan leesett.
- Értem - tartottam vissza könnyeim.
- Biztos találsz majd valakit, aki megbecsül igazán. Nekem... már van valakim.
- Ühüm, felfogtam. Akkor... sajnálom - szaladtam el.
Nem jött utánam. Csalódott voltam. Lehet megmondta világosan, nem kér belőlem, de valahol reménykedtem, hogy mégis máshogy érez. Ilyen az, mikor próbálok pozitív maradni. Egyenesen a közös szobánk felé rohantam és elkezdtem összepakolni a dolgaim. Nem akartam a terhére lenni. Hányszor is sírtam ma? A csomagommal együtt Naruto szobályát keresve mentem a folyósókon. Gyorsan kopogtam, majd bementem az ajtón.
- Sziah - törölgettem a szemem. - Zavarok?
Az addig párnáját ölelgető fiú felpattant és azonnal berántott.
- Mi történt?! - fürkészte ijedten tekintetem.
- Csak visszautasított - vontam meg a vállam. - Várható volt. Nem tudom miért lepődtem meg.
Leültünk az ágya szélére és addig nyaggatott, amíg mindent el nem mondtam részletesen. A végére újra könnyezni kezdtem, mire szorosan átölelt.
- Mindegy - fújtam ki az orrom. - Nézünk valamit?
- Eren, tudom, hogy nem az... - fogta meg a kezemet.
- Úgysem tudok semmit sem tenni. Van valakije. És én örülök, hogy boldog - ejtettem a témát.
- De.. Nekem nincs - nézett fel rám kék szemeivel.
Odakaptam a fejem és összevont szemöldökkel ránéztem.
- Mentálisan Sasuke felesége vagy.
- Mentálisan, de nem gyakorlatban - ült be az ölembe lovagló pózban.
- Nem, én nem foglak kihasználni.
- Az nem kihasználás, ha én is akarom - mosolyodott el halványan.
- Naruto, nem - próbáltam eltolni.
Válaszképpen átkarolta nyakamat és apró puszikkal kezdte arcomat behinteni, miközben feljebb csúszott ölemben. Vékony dereka köré fontam karomat és halkan felsóhajtottam.
- Naruto...
- Eren, a tiéd lehetek - súgta fülembe.
- Nem akarom. Én.. Nem akarom, hogy olyannal csináld először, akit nem szeretsz.
Rövid időre megállt, mintha ő is csak most tudta volna meg szavai jelentését, de utána nem törődve semmivel folytatta a nyakam kényeztetését. Ösztönösen belemarkoltam feszes fenekébe, ami jóleső nyögést váltott ki belőle.
- Erenh... - sóhajtott fel.
Befogva a száját tenyeremmel csókot adtam rá, mire elpirulva lenyomott az ágyra. Látszott rajta, hogy tapasztalatlan ezen a téren, ami csak még aranyosabbá tette. Mosolyogva figyeltem következő mozdulatait. Felém kerekedve hajolt ajkaimra, miközben csípőjén lökött egyet. Együtt felnyögve kezdtem átvenni az irányítást. Hátánál pólójába csúsztattam kezem, miközben nyakát csókoltam.
- Mondd, hogy mit akarsz - izgattam.
Pirultan próbált valamit mondani nekem, de nem értettem belőle semmit. Rácsaptam fenékre, mire vadabbul kezdett nyelvével játszani számban. Hazudnék, ha azt mondanám nem élveztem. De tudtam, hogy komolyan egyikünknek sem jelent ez a kis játszadozás semmit. Elválva édes ajkaitól szemébe néztem.
- Nem foglak megfektetni.
- Ha neked jól esik, csak nyugodtan - állta tekintetem, de látszott rajta, hogy a szüzességét már rég az Uchihának adta képzeletben.
- Nem - gurítottam le magamról.
Szeretném, ha vigyáznál a szeretkezéssel. Csak azzal csináld, aki tényleg megérdemli. És tiszta szívből szereted - adtam le neki a leckét. - Na öltözz és menj enni.
- Te jössz?
Megráztam a fejem. Nem bírnék a szemébe nézni.
- Ittaludhatok? - kérdeztem.
- Persze. Amúgy is egyedül lettem volna... De akkor eszünk itt valamit - dobigálta az ágyra a korábban összevett kajákat.
- Ne, te menj.
- Nincs ellenkezés - dobta fel magát mellém.
Abban a pillanatban Kakashi rontott be az ajtón, és kergetett le minket az ebédlőbe. De én sem vagyok hülye. A mosdóban csöveltünk egész idő alatt. Egy random kilencedikest Naru osztályából megkértünk, hogy csempésszen be hozzánk kaját, aki pár dollárért szívesen teljesítette kérésünket. Vacsora után a többiek baromkodását hallgattuk. Teen wolf maratont tartva teletömtük magunkat gumicukorral és mogyiscsokival, mire az Angyalka bealudt. Naruto fejét simogatva kezdett magába szippantani a fájdalom. Megint. Hiányzott Levi. De nem keresett. Nem érdekelte mi van velem. Ránéztem alig 20%-on lévő telefonomra. Október másodika. Mindjárt három óra. Óvatosan betakartam az alvó Narut és kiszálltam mellőle. Szomorúan ráemeltem tekintetem. Neki még van esélye. Ki nem szeretne egy ilyen aranybogarat? Hosszú puszit nyomtam homlokára, miközben elárasztottak az emlékek. Levi is így nyugtatott mindig meg... Elhúzódtam tőle és halkan kiosontam a mosdóba. Bezárkóztam egy fülkébe és a földre ültem. Hátrahajtott fejjel hagytam, hogy könnyeim egyre csak follyanak. Elcsesztem. Megint. Mint mindent. Biztos utál. Ha nem mondtam volna meg neki.... Ha korábban születek... Ha nem ÉN lennék... Fájt. Minden porcikámban. Nekem csak ő volt, de elbasztam. Én... Szeretem őt. És nem akarom, hogy miattam érezze magát rosszul. Ujjaimat lassan farzsebembe csúsztattam és egy vékony, éles pengét húztam elő belőle. Mindig volt nálam egy. Reméltem, hogy nem kell használjam, de nem bírtam tovább. Révetegen bámultam egyre csak nedvesebb arccal. Hát akkor csináljuk utoljára... Letéptem magamról nadrágom s pólóm, majd a megszokott mozdulattal kezdtem sebezni magam. Egy vágás Zeke miatt. Egy vágás anyám miatt. Egy Mariaért. Egy az életemért. Egy mert csak felesleg vagyok. Egy mert ÉN vagyok... Vállaim rázkódni kezdtek, míg elmém egy sötétebb zugba húzódott el egyedül. A mardosó fájdalom felemésztett teljesen és nem láttam a kiutat. Ennyi. Már nincs sok. Csak egy kicsi még... Körülöttem csillogó ridegséggel terültek el a hervadó pipacs-szirmok, miközben a halál édes mérgében úszott rég elveszett lelkem. Csukott szemmel fejemet a falnak döntöttem várva, hogy vége legyen. A vér dobhárytámban lüktetett, mikor ajtónyílást hallottam a távolból. Éreztem, ahogy lassan elhagyja testem a vörös folyadék, beszínesítve alattam a fehér csempét. Lépteket hallottam. Egyre csak közeledőket. Egyszer csak arra néztem fel, hogy kinyílik a fülke ajtaja és ott áll Ő. Rezzenés nélkül, semleges tekintettel bámultam. Mostmár mindegy. Úgyis meghalok. Homályos tekintetemen át láttam, hogy remeg. Szemei vörösre voltak sírva, míg haja össze-vissza állt.
- Mi a baj, Levi?-aggódtam érte még a halálom előtti percekben is.
Megtört volt. A földön elterülő véremet nézte, majd térdre rogyott. És akkor először láttam Azt. A nagy és erős Levi összeomolva sírt előttem.
- Ssssh - csitítottam.
Minden erőmre szükségem volt ahhoz, hogy hajára simítsak.
- Nincs semmi baj.
- Sajnálom sajnálom sajnálom - zokogta vállamba, miközben folyamatosan hajtogatta.
- Nem a te hibád. Megértem. Találkozzunk egy másik életben.
- Nem. Nem. Nem. Ne hagyj itt. Kérlek. Nem teheted - rázkódott válla.
- Ssssh - karoltam át. - Csukd be a szemed.
- Kölyök nem. Nem hagyhatsz itt. Szeretlek! - üvöltötte szinte a végét.
- Nem szeretsz. Te mondtad. És én...Csak nem akarok senki terhére lenni.
- Csak féltelek... Félek... Rohadtul szeretlek. Érted? Szeretlek. Nem akarlak elveszíteni.
- De azt mondtad...Van valakid.
- Ő nem számít.
- Petra az...? Nekem számít - suttogtam.
- Ne számítson.
És megtörtént. Megtörtént az, amiért annyit vártam. Megcsókolt. Ajkai lágyan falták enyéimet, miközben folyamatosan folytak könnyeink. Vérző csuklómat idétlenül leszorítottam egy ronggyal miközben folyamatosan Levit csókoltam.
- Szeretlek - suttogtam könnyek között.
- Szeretlek, Eren - hallottam válaszát.
És nekem ennyi elég volt.
.
.
.
Kavics emberek ^^
Örülünk, hogy tetszik a sztori, és érdekel titeket Eren és Levi különleges kapcsolata. Reméljük ez a rész is elnyerte a tetszéseteket, ha igen akkor köszönjük a kekszet, ti meg megdobhattok minket egy ☆-al és kommentel♡. Nemsokára kövi rész. Addig is cere van :3