Right here (Riren - Tanár!Levi x Eren)BEFEJEZETLEN

29.

•Levi szemszög•

Ereimben megfagyott a vér, ahogy Eren egy újabb dobozzal állított be a hotelszobába. Hogy találtak meg..?! Hiszen egy másik városban vagyunk!
- Eren, kapcsold ki a telefonod. Most! -utasítottam.
- Mi? Miért? - kérdezett vissza ijedten.
- Költözünk tovább - zártam le, miközben gondolkodás nélkül kidobtam a dobozt a szemetesbe.
- Nem menekülhetünk örökké! Olvassuk el a levelet - vette volna ki.
- Pont hogy ezt akarja. Amit mi nem fogunk megcsinálni. Pár nap és remélhetőleg lenyugszanak a dolgok. Addig nem halsz bele, ha nem használod a telefonod, vagy a laptopot  - fogtam meg kezét, mielőtt a papírhoz ért volna.
- Jó...
Amilyen gyorsan csak tudtunk, összepakoltunk, rendeztük a számlát és utaztunk is tovább... Valamerre. És ez így ment egy hétig, amikor nem kerestek minket többet, így végre hazatérhettünk. Egyre csak teltek-múltak a napok és a zaklató felől semmi hír nem volt. Kezdett minden a régi kerékvágásba zökkeni. Erennel együtt visszamentünk az iskolába és volt szerencsém megnézni minden egyes alkalommal, ahogy próba közben Misa és ő minden szarságon egymásnak estek..  Fájdalmasak.
- Siess már kölyök - ácsorogtam utána egy tanítási nap végén.
Unottan néztem, ahogy azt a kevés dolgát katonamintás táskájába dobigálja hanyagul, és hátára kapva szögdécsel ki a teremből.
- Cia~ Kösszenytű, hogy megvártál.
Szemet forgatva követtem, miközben a lehető legfeltünésmentesebben próbáltam tartani a távolságot tőle, hogy tagadjam, bármi közöm is van a folyósón éneklő gyerekhez.
- Levi, ha hazaérünk csinálsz eprespudingot? - hátrált vissza hozzám óriási mosollyal és kiskutya szemekkel.
- Persze kölyök - nyitottam ki a bejárati ajtót, majd léptem ki az épületből.
Reflexszerűen a kocsikulcsért nyúltam, amikor megláttam az autómat... Romokban. Semmi túlzással. A fekete Mercedest szinte teljesen elborították a piros feliratok, amik szebbnél-szebb üzenetet közvetítettek. A legfeltünőbb akkor is a törött szélvédőn virító "Pedofil" volt. Az ablakok kivétel nélkül hiányoztak, csupán néhány üvegszilánk állt ki a keretből. Lesokkolva álltam az egész előtt... A változatosság kedvéért egy újabb csomagot találtam az anyósülésen. Alig bírtam kinyögni bármit is. Tág szemekkel meredtem a volt járművemre. Eren mellettem a meglepetéstől felsikított.
- L-Levi..! Hívd a rendőrséget - remegett hangja.
Az iskolából tömegesen távoztak az unott diákok, de mind felkapta a fejét az újonnan érkező rendőrautók látványára. Néhányan előkapták a telefonjukat, hogy megörökítsék, ahogy az a szemetláda tönkrebaszta a drága szépségemet, mely oly' sok mindent kibírt.. Nem túl látványosan közelebb húztam Erent magamhoz, miközben elmondtam mindent a zsaruknak. Az már ott helyben kiderült, hogy az iskola kamerái nem rögzítettek az égvilágon semmit, mert akkor még könnyű dolgunk lett volna. Miután elhangzott a "Nyugodjanak meg, mindent megteszünk, hogy pontot tegyünk az ügy végére" mondat, megkaptuk kölcsönbe a rendőrség egyik használati autóját és bemutattak az őröknek, akik 24/7-ben őrizni fogják a házunk.
- Kenedy - fogott kezet velem, majd társa is, Warwood.
Az előbb említett Kenedy végig zakóm szélét szorongató Erent bámulta... Vagy csak én képzelődtem?
- Kölyök, ülj be a kocsiba, kérlek -néztem rá, óvatosan kezére simítva. - Nem lesz semmi baj, oké? - nyugtattam meg tekintetemmel.
Nem túl határozott bólogatni kezdett és helyett foglalt a hátsó ülésen. Megvártam, amíg elhúzzák a kocsimat és helyet foglaltam a kezét tördelő fiú mellé. Összekulcsoltam ujjainkat, majd hagytam, hogy vállamra hajtsa a fejét.
- Sajnálom... - hallottam szomorkás hangját.
- Nem tehetsz semmiről. De így talán jobb lesz - nyomtam puszit homlokára.
- Kocsi nélkül? Komolyan?
- Őrökkel - válaszoltam szemet forgatva.
- Jaah... - nevetett fel.
Utálom amikor szomorú. Örökké mosolygósnak akarom látni, hallani ahogy önfeledtlenül nevet..
- Talán..De miért most? - bámult kifelé a szélvédőn keresztül.
- Talán túl csendes volt minden és ezt készítette elő.
- Hát bassza meg! - bújt vissza hozzám.
Miután még párszor megjegyzést tett a kedves személyre, aki miatt nem lehet nyugodt életünk, pár perc utazás után hazaérkeztünk. Végig éreztük. Ez a vihar előtti csend. Bár tudtam volna mi következik... Pontosan egy hét múlva, pénteken egy újabb Misa vs Eren hisztipárbaly után a kölyök elrángatott moziba, mert szerinte "Naon fun ha a szerelmesek együtt járnak a moziba". Persze a popcornját sosem osztja meg, szerelem ide vagy oda. Ott kezdődött az egész cirkusz, hogy valami romantikus fosadékra mentünk be. Már eleve nem tetszett az ötlet, mert pontosan tudtam, a lehető összes nyálas pár akik között "dúl a láv", ottlesz. Döntenem kellett, hogy vagy végighallgatok egy egyhetes hisztirohamot, mert nem akarom ápolni a kapcsolatunk, vagy kibírok pár órát a rózsaszín felhőkben. Egyértelmű mi lett a végeredmény. A megmaradt helyeket elfoglalva rengeteg kajával felszerelve ültünk és bámultuk a reklámokat. Eren a kikönyörgött gumicukorkáit rágcsálva nézte a bazinagy kivetítőt, ahogy mindenféle termékbemutatót tartottak.
- Levi, veszel egy zsírleszívót? Tökre dagadt leszek, ha ezt mind megeszem -nézett rám random.
- Nem..? - próbáltam feldolgozni a hallottakat. Ha valaki, akkor ő biztos nem fog meghízni semmitől sem.
- Majd szülinapomra. Egy szebb testért - fogdosta a bőrt lapos hasán.
Végre valahára elkezdődött az a nyáltenger aminek a szemtanuja leszek. Oh yeah. Amikor Eren felzabálta a saját, sőt még az én kajámat is, elkezdte a körmét rágni. Elhúztam a kezét és gyors csókot nyomtam ajkaira, hogy addig se a fogát járassa. Felnézett rám azokkal a gyönyörű tengerkék szemeivel és incselkedően kinyújtotta nyelvét.
- Te kisz huncut - szólalt meg olyan hangerővel mintha egy metál koncerten akart volna telefonálni.
Idegesen húzódtam el, mikor láttam, hogy mindenki felénk fordul szúrós, vagy épp kérdő tekintettel.
- Hehee - nevetgélt szerencsétlenül puha barna tincseit vakargatva. Ez a gyerek sem látta a fodrászt egy ideje.
A film közepe körül egy ismerős hangot hallhattunk a hátunktól. Ez ő volt. Amane Misa. Eren egy tizedmásodperc alatt hátrafordult, hogy ellenőrizze egy atomja sem ért hozzám. Gyilkos tekintettel bámulták egymást, majd egy idő múlva visszafordult.
- Ha hozzádér leöntöm a Prada felsőjét - kezdett el ördögi terveket kieszelni.
Teljesen leszarva Misát bámultam a karórám, amivel el is játszottam egy darabig. Pár perccel később karjait éreztem magamon, ahogy a lapockámat és vállamat masszírozza.
- Meghalsz ribanc! - csapta le párom az illetéktelenkedő kezét.
- Te halsz meg, ribanc! - kezdtek el veszekedni hangosan a moziterem közepén.
Minden porcikámmal azon voltam, hogy állítsam le őket, de két dühös tinivel nem a legegyszerűbb. Végül, mivel Eren volt közelebb hozzám, befogtam a száját és a vászon felé fordítottam égő képpel. Még mondott volna valamit, de erősen tartottam, így lehetetlenség volt akár egy hangot kiadnia. Becsukott szemmel dörzsöltem a homlokom és vártam, hátha Jézus eljön és megvált minket. Amúgy nem vagyok valami nagy vallásos. Több volt a soknál, amikor Misa megdobott minket a popcornoszacskójában lévő étellel, majd Eren kivette a szomszédjának,   az épp smacizó csajnak poharát és nyakonöntötte vele a szőke, idegesítő lányt. Kihúztam a teremből mindenkitől bocsánatot kérve, és idegesen ráförmedtem.
- Megértem, hogy utálod és irritál. Azt is, hogy elrángatsz egy nyálas filmre. Rendben, veszekedj vele. De miért kell mindig jelenetet rendezned?!
- Ő kezdte!! - állt ki maga mellett.
- Te pedig folytattad! Olyan nehéz lenne megülni egyszer az életben a seggeden és hallgatni?!
- Igen! Miért engem szidsz le amikor ő kezdett el baszkodni?!
- Azért, mert azt hittem, hogy van annyi eszed, hogy hagyod a francba az ilyen ribancokat!
- Van is! - fonta össze idegesen karjait mellkasa előtt.
- Egyáltalán nem úgy nézett ki pár perccel ezelőtt. Hazamegyünk - indultam a kijárat felé.
- Gondoltam.
Az úton csendben voltunk. Honnan tudod, hogy békíteni kell Erent? Beteszi a fülhallgatóját amikor sétálunk az utcán. A házba érve szóltam, hogy vásárolni megyek és nemsoká jövök vissza, bár nem hiszem, hogy hallotta vagy érdekelte volna.

~Eren szemszöge~

Miért én vagyok hibás azért, mert az a picsa kihozta belőlem a rendetlen rosszkölyköt aki tizennégy évig voltam? Több okot is felsorolva magamban, már a szobámban felhívtam Narutot, hogy elpanaszoljam neki a történteket.
- Hallod...Levi még mindig nem ért haza. Azt mondta hamar jön - szóltam a telefonba, miközben leírtam azokat a leckéket amikkel el voltam maradva. Csakis páromért. - Hívjam fel? - kezdtem máris beparázni.
- Szerintem az lenne a legjobb - jött a válasz túloldalról.
- Leteszlek. Visszahívlak, ha nincs baj.
Gyorsan kinyomva a hívást csörögtem rá Levire, aki nem vette fel. Újra meg újra beütöttem a nevét a névjegyzékbe, és hívtam, de semmi. Felkaptam a régi bakancsom, kabátom és a legközelebbi szupermárket felé vettem az irányt. Mindig ide jár Windex-et venni. Ahogy egyre közelebb értem az üzlethez, szirénákat és rengeteg embert láttam. A szívem kihagyott egy ütemet. Mi történik itt?! Válaszok után kutatva szaladtam be a tömeg közé, mindenkit elnyomva.
- LEVI?! - sikítottam fel ahogy a mentőben láttam szerelmem sápadt arcát.
M-Mi történt...?
.
.
.
Kavics, emberek ^^
Ééés meghoztuk az új részt annyi idő után. Tudjuk, hogy mostanában ritkán jelentkeztünk, de itt a nyár és remélhetőleg gyorsabbak leszünk. Örülünk, hogy tetszik a sztori és köszönjük a sok támogatáást. Minden csellag és komment nagyon sokat jelent nekünk és tud ösztönözni. Sietünk a folytival és addig is cere van. :3