Létezik szerelem első látásra

13.Vajon megbocsájt?

-Segítenél elmondani neki? Elvégre te is benne vagy, úgy ahogy.. -sóhajtottam hajamba túrva, majd az ajtó felé kezdem lépkedni, aztán jutott eszembe, hogy én ezt nem most akarom tisztázni Lisával.. Azt se tudom, hogy mit mondjak..

-Persze. -hallottam meg Thomas hangját a hátam mögött.

-Öhm.. -fordulok felé. -Mi lenne, ha ezt nem most intéznénk el? -kérdeztem nevetve.

-Mikor szeretnéd? -kuncogott fel.

-Nem most.. Fél óra.. -sóhajtottam, aztán Thomas kezét megfogva húztam ki a szobából. -Majd jövök. -csuktam rá az ajtót.

Úgyis meg fog utálni, nem mindegy hogy előbb vagy utóbb? A reakcióját el sem tudom képzelni.. Vajon utálni fog? Vajon örülni fog nekem, és Thomasnak, mint amit az igaz barátok szoktak ilyenkor? Bár ezt most nem mondanám olyan helyzetnek.. Én voltam a hülye, a nem igaz barát.. Talán ha előbb adják a tudtomra a dolgokat, akkor nem lett volna ez, vagy ki tudja. Ha tudom is, hogy Thomassal köztünk nem lehet semmi, tudtam volna ellene tenni? Minden egyes lehetőséget átgondoltam, mit szólna hozzá Lisa.. De valahogy mindig arra jutottam, hogy nem fog tetszeni neki. De ez kinek tetszene..?

Gondolatmenetemet egy hangos kopogás zavarta meg. Sóhajtva álltam fel az ágyról, mert időközben le is ültem, majd sétáltam az ajtóhoz.

-Lent van a nappaliba. -mondta Thomas, miután ajtót nyitottam neki.

Már is letelt volna az a fél óra?

Nagy sóhajtás után elindultam a nappaliba, ahol meg is láttam az említett személyt, akitől most legszívesebben elfutnák.

-Lisa. Beszélhetnénk? -kérdeztem hamiskás mosollyal az arcomon, ugyanis próbáltam nem feltűnően kimutatni idegességem, ami sikerült is, Lisa mosolygós fejét látván.

-Persze. -mosolygott, aztán felém lépkedett, majd mikor meglátta a hátam mögött, vagy inkább mellettem álló Thomast, lefagyott a mosoly az arcáról.

-Feljössz a szobámba? -kérdezem, a lépcső felé nézve.

Félve bólintott egyet, aztán elindult a lépcsőn, a szobám felé.

Hogy mondjam el neki?

A szobámba beérve Thomas csukta be mögöttünk az ajtót, majd ő is megállt mellettem, az ajtó előtt.

-Ő miért jön? -biccentett Thomas felé.

-Hát.. Mi.. -mutattam kettőnk közé a mellettem álló fiúval. -Szóval.. -nem tudtam kimondani..

Mi lesz, ha örökre megutál? Ha nem áll velem szóba, ha elkerül, ha már nem lesz többé a legjobb barátom? Hát ezt jól megszívtam, mert innen már nincs kiút..

-Együtt vagyunk. -szólalt meg végül Thomas, a legnyugodtabb hangnemben.

-Sajnálom.. -hajtottam le a fejem, Lisa reakcióját látván.

Csalódott, szomorú, és dühös..

-Bíztam benned. -szűrte ki fogai közül, aztán egy lépéssel közelebb jött. -Én bíztam benned. -ismételte meg suttogva, aztán ellökött az ajtóból, ami olyan hirtelen ért, hogy inkább engedelmeskedtem kérésének és odébb álltam, hogy ki tudjon menni.

-Picsába.. -sóhajtottam, aztán leültem az ágyra. -Tudtam, hogy ez lesz.

-Majd megbocsájt. -simított végig kezemen Thomas, miután helyet foglalt mellettem, az ágyamon.

-Nem, nem fog. Én vagyok a világ legrosszabb barátnője, mert magasról tojok a barátnőm kérésére.. -temettem arcom tenyereimbe.

-De, meg fog..

-Te ezt honnan is tudhatnád? -csattantam fel, miközben dühösen álltam fel az ágyról, majd siettem ki a folyosóra.

És innen hogyan tovább? Csak nem mehetek vissza a szobámba, Thomas mellé. Tudom, hogy oltári nagy hülyeség, de elindultam Thomas szobája felé, ami furcsa módon nyitva volt, ezért még a kilincsel se kellett bajlódni, belöktem az ajtót, aztán ledobtam magam az ágyra. Fejem egy párnába temettem, majd miután vettem egy mély levegőt, megéreztem Thomas illatát.

Annyira imádom..

-Megan? -hallottam meg Thomas hangját, - bizonyára - a küszöbön állva.

-Nem.. -feleltem a párnába.

-Sajnálom.. -sóhajtott, aztán az ágy szerint, -ami besüppedt mellettem- szerint Thomas leült mellém.

-Miért? -fordultam felé. -Miért velem történnek ilyenek?

-Nem tudom. -vont vállat szórakozottan. -Amúgy meg ne aggódj amiatt, hogy nem fog megbocsájtani. Lisát ismerve már holnap a nyakadon fog lógni. -nevetett fel.

-Vagy nem.. Örökre eltemethetem magam ezután. Hogy is gondolhattam, hogy majd meg fogja érteni? -sóhajtottam.

-Ki ne tudna neked megbocsájtani? -mosolyodott el. -Olyan édes vagy.. -simított végig arcomon.

-Ja és a világ legrosszabb barátja. -forgattam a szemem.

-Naa. -hajolt fölém Thomas. -Attól, hogy ő nem szeret, attól még én szerethetlek, nem? -húzta féloldalas mosolyra a száját, aztán választ nem várva tapasztotta össze ajkainkat.

Sziasztok!
Következő rész is itt van, remélem tetszett!
Megpróbálok sietni a folytatással. :)