Létezik szerelem első látásra

23.Mikor indulunk?

-Megan. -suttogta a mellettem fekvő fiú. -Kicsim, kelj fel. -simított végig arcomon, mire csukott szemmel elmosolyodtam. -Látom, hogy fent vagy. -nem láttam, de hallottam, hogy mosolyog.

-Jó, na. -ásítottam mostmár nyitott szemmel. -Jó reggelt. -suttogtam, aztán apró puszit nyomtam Thomas szájára.

-Jó reggelt. -vigyorgott. -Bocsi, hogy felkeltettelek, csak csipogott a telód, de nem néztem meg ki az, szóval.. -nevette el magát.

-Ja, köszi. -mosolyogtam rá, aztán újabb puszit adtam szájára.

-Na! -fordította el a fejét. -Öltözz fel, hacsak nem akarsz egy tegnapihoz hasonló menetet. -nevetett fel halkan, mire mosolyogva megforgattam a szemem.

Miután kikászálódtam az ágyból és fel is öltöztem, ránéztem az ágyon fekvő mosolygós fiúra. Derekáig takarta a takaró, gondolom alatta nem volt semmi, amire ha rágondoltam, fejem elkezdett vörösödni, amit Thomas nevetve figyelt.

-Mi az? -nevetve húzta fel szemöldökét.

-Semmi. -legyintettem mosolyogva, miközben elkezdtem felé lépkedni, végül lábamat átlendítve rajta ráültem derekára, mire vigyorogva simított végig kezemen, amit mellkasára tettem.

-Szeretlek. -suttogta, majd a boldogságtól könnyes szemekkel hajoltam le hozzá egy csókért, amit mosolyogva viszonzott.

Aztán telefonom -Thomas elmondása szerint- újra megrezzent, ami miatt meg kellett szakítsam ezt a romantikus pillanatot.

Még mindig Thomas derekán ülve vettem kezemben az éjjeli szekrényen lévő készüléket, majd nyitottam meg benne az érkező üzenetet.

Gery👀🐵: Máskor legyetek halkabbak, köszi.. 🙂

Elnevettem magam az üzenet láttán, amit Thomas nem nagyon értett az arckifejezéséből ítélve. De mikor orra elé tettem a telefont, egyből nevetni kezdett.

-Hát igen.. Lehet kicsit hangosra sikerült. -vont vállat nevetve.

-Lehet. -nevettem mostmár én is, aztán jutott eszembe, hogy bizonyára van még egy üzenet, amit még nem olvastam el. -Háromra kell bemennem a suliba. -olvastam fel hangosan az üzenetet. -Mármint a zenesuliba.

-Az jó, most mennyi az idő? -tette kezét oldalamra, ahol apró köröket rajzolva simogatott tovább.

-Öhm, fél tizenkettő lesz. -válaszoltam.

-Éhes vagyok.. Nem megyünk le enni? -kérdezte, mire elkezdtem nevetni, amit kérdőre is vont. -Mi az?

-Szerintem most nem akarok találkozni Geryvel. -nevettem tovább.

-Na, majd ha beszól, leütöm! -villantotta féloldalas mosolyát.

-Oké, na akkor öltözz. -simítottam végig csupasz mellkasán, mire megremegett és teljesen kirázta a hideg, amin felnevettem. -Ez de komoly. -simogattam tovább libabőrös mellkasát, de nem tartott sokáig, ugyanis csuklómat elkapva kezdett alattam mocorogni.

-Ne csináld. -hajtotta hátra fejét sóhajtva.

-Miért ne? -kérdeztem pimasz mosollyal arcomon, majd fölé hajolva húztam végig ujjam nyakán, egészen le hasa aljáig, ami után apró puszit nyomtam nyakára, mire sóhajtva tolta el gyorsan fejem a sajátja közeléből.

-Mert ne. -mondta, aztán elkezdett kitolni öléből. -Lemásznál rólam?

-Ja, igen. Bocsi. -mosolyogtam rá, miközben lemásztam csípőjéről, és az ajtóhoz sétáltam. -Lent megvárlak, oké?