Létezik szerelem első látásra

2.évad 6.rész

Miután Lisa megkérdezte átjöhet-e, természetesen igent mondtam. Mégiscsak a legjobb barátnőm, és amikor szüksége van rám, itt kell lennem neki, és meghallgatni. Persze Thomassal ezen is összevesztünk. Szerinte pihennem kellene ameddig csak tudok és nem Lisa problémájával foglalkozni. Ezzel valahogy egyetértek, mert iszonyatosan fáradt vagyok, másrészt pedig semmi kedvem nem volt Thomassal vitatkozni, de végül rámhagyta. Persze, azok után hogy miattam maradt itthon, mert nem vagyok valami jól, értékelem, és valahol megértem, miért nem szeretné, ha Lisa átjönne. De már késő, a barátnőm úgy kopog az ajtón, mintha az élete múlna rajta.

– Muszáj ezt? – kérdezi Thomas, miután felállok az asztaltól. Tekintetét dühösen rám vezeti, majd miután bólintok, visszanéz az előtte lévő papírra. Bizonyára nem lehet olyan fontos irat, ha a konyhában lévő asztalon tölti ki és nem az irodájába, de ki tudja. – Szeretném, ha visszafeküdnél.

– Én is szeretném, de Lisának szüksége van rám. – húzom fel az orrom, míg odasétálok az ajtóhoz. – Lisa!

– Megan, istenem. – sírva borul a nyakamba, aztán sóhajtva ölelem át. – Terhes vagyok!

– De hát miért sírsz? Ez remek! – értetlenkedem, miközben bevezetem a nappaliba. Lisa már hónapok óta másról sem beszél, mint arról, hogy kisbabát szeretne.

– Nem tudtam máshova jönni, nem maradhatnék esetleg egy kicsit..? – kérdezi félénken, aztán ijedten pillant Thomasra, aki a torkát megköszörülve lép át a nappali küszöbén és rosszallóan néz barátnőmre. – Öh, szia. – meglepetten köszön a férjemnek, aki csak biccent, majd Lisa újra rámnéz.

– Nem örülök, nem örülök.. – Thomas gondolkodva ütögeti a mutatóujjával az állát, mire én felmordulva fordulok felé. Úgy érzem Thomas az utóbbi időben ki nem állhatja Lisát. Talán azért, mert folyton a nyakamon lóg, és most, hogy a pihenés helyett barátnőm szenvedésének a látványát választottam, nem is csodálom, hogy Thomas pipa rám és rá.

– Thomas! – morgom felhúzott szemöldökkel, de ő rám se néz, karba tett kézzel vizslatja tovább Lisát, aki megszeppenve hol rám, hol Thomasra néz. – Lisa, szerintem Davis csodás apa lenne. – pillantok újra barátnőm felé.

– Nem.. nem biztos hogy ő az apa. – nyögi ki, mire döbbenten nézek rá, Thomas pedig felnevet.

– Ch, csak nem Marcus csinált fel? – kérdezi gúnyosan, Lisa tekintetéből ítélve Thomas pontosan eltalálta. – Csak nem?

– Basszus. Davisszel összevesztünk, aztán.. aztán Marcus megkeresett, aztán.. aztán csak úgy leitatott. Persze tök tudatomnál voltam, azt akartam, hogy fájjon Davisnek, de.. – arcát tenyereibe temeti, úgy sóhajtozik.

– Ó, Lisa..

– Marcus nem tudhatja meg! Istenem, én tőle nem akarok semmit, de ő tőlem igen. Én csak jól akartam magam érezni Davis nélkül, de nem.. Nem mehetek vissza Davishez azt mondva, hogy bocs, bekaptam a legyet. Marcus pedig.. kizárt! Marcus egy pöcs. – idegesen magyarázik Lisa, míg én tehetetlenül meredek Thomasra.

– Hát tudod lehet először gondolkodni kéne, aztán összefeküdni fűvel-fával, de te tudod. – rántja meg a vállát Thomas, mire én újra szúrós szemmel nézek rá.

– Lisa, nyugodtan maradhatsz, ha..

– Az igazság, hogy Megannek aludnia kéne, mert nincs jól. És ahelyett, hogy elküldeném aludni, mint a jó férjek, hagyom, hogy itt szenvedjen a nappaliba, mert annyira álmos, hogy percek kérdése és állva elalszik. – ezt eltaláltad, Thomas.

– Ó, nem tudtam. Ha zavarok..

– Nem, nem zavarsz. Thomas mindent túl reagál. Igaz, kicsit rosszul vagyok, és a kezem is fáj, mert bebasztam az éjjeliszekrénybe, de ha kell, maradhatsz, persze. – nyugtatom meg, de úgy látszik csak Lisát, mert Thomas idegesen felsóhajt. – Thomas, ne csináld már!