Létezik szerelem első látásra

2.évad 4.rész

– Mark! – kiabálok ki kisfiamnak, aki a száját elhúzva érkezik meg a szobájába. – Ezt berakjam? – mutatok fel egy tigris mintás pólót, mire megrázza a fejét, így a bőrönd helyett visszateszem a szekrényébe. – És ezt? – egy másik póló kerül a kezem ügyébe, amit aztán felmutatva Mark hevesen bólogat, így beteszem a kinyitott bőröndbe.

Thomas egyszercsak hazajött, és benyögte, hogy menjünk nyaralni. Én csak hitetlenkedve ráztam a fejem, mondván, hogy még van két hét az óvoda végéig, azt kibírjuk, utána mehetünk. Thomas ebbe beleegyezett, most, egy hét után mégis pakolunk, nyaralásra készen. Egy hét már igazán nem számít. – szokta mondani Thomas. Egyébként meg a nyaralás nagyon jó ötlet volt tőle, talán kicsit így közelebb kerül a fiához, amiben már nagyon reménykedem.

– Drágám, én készen vagyok. – Thomas dugja be a fejét fia szobájának ajtaján. Miután beraktam Mark bőröndjébe a kezemben tartott ruhadarabot, felé fordultam. Fehér ing volt rajta, aminek az első két gombja ki volt gombolva. Haja most is, mint mindig, tökéletesen állt. Olyan érzésem volt, mintha visszamentem volna az időbe. Mintha csak mostanába döntöttük volna el, hogy egy párt alkotunk. Úgy néz rám, mint akkor. És imádom, ha így néz rám. Mint egy szerelmes tini. – Mi az? – talán kicsit tovább bámultam, mint kellett volna.

– Semmi. – rázom gyorsan a fejem, majd miután Mark kilépked apja mellett a szobából, halkan hozzáteszem: – Csak túl jól nézel ki.

Thomas mosolyogva lép felém, majd teszi derekamra mindkét kezét. Lágy csókot ad ajkamra, szánk épphogy csak egy másodpercre érintezik. Aztán homlokát enyémnek dönti.

– Gyönyörű vagy. – súgja, miközben kezét lejjebb csúsztatja, a fehér szoknyám aljához.

– Meg ne.. – kezdem kétségbeesetten, mikor megérzem kezét, ahogyan becsúsztatja ujjait a szoknyám alá, ahogyan végigsimít csupasz combomon.

– Mit ne? – kérdezi vigyorogva, miközben fentebb csúsztatja kezét a lábamon.

– Thomas! – halkan sikítok – már ha lehet ilyet – és megfogom a kezét, ami már bugyim szegélyénél tartott. Ijedten pillantok az ajtó irányába, Markot keresve.

– Nyugi, lement Mrs.Andersonhoz.  – mondja arckifejezésemet meglátva. Sóhajtva bólintok, aztán egy lépést hátra lépek. Azt hiszem, Thomas túl közel van hozzám ahhoz, hogy normálisan tudjak gondolkodni. – Most mi az?

– Hagyd békén a szoknyámat. – csípőre teszem a kezem, úgy hallgatom Thomas édes nevetését.

– Hát jó, egyébként ha kész vagy, indulhatunk.

– Jó, lent megvárhatsz. – mutatok az ajtó irányába, jelezve; menjen ki, mire csak a fejét rázva kezd el közeledni felém.

– Segítek levinni a bőröndöt. – kezével az említett tárgy felé nyúl, de tekintetét nem veszi le rólam. Ajkait félmosolyra húzza, mikor elmosolyodom. – Tudod, ezt a nyaralást kettőnknek akartam, de majd akkor megyünk máskor. – mondja, miközben a bőröndöt lerakja a lába mellé, kezeit pedig a derekamra teszi.

– Már alig várom. – súgom szájára, aztán megcsókolom. Édes, mint a méz.

– El sem tudod képzelni, hogy én mennyire. – válik el ajkaimtól pár másodpercre, aztán újra lecsap, ezúttal keményebben. Szenvedélyesen csókol, úgy igazán. Kezét a derekamról felvezeti nyakamon át az arcomra, míg én az enyémekkel a hajába túrok. A hangulat sokkal forróbb, mint kellene.

Végül sóhajtva tolom el magamtól, és nézek szemébe. Zihálva kapkodjuk a levegőt egymás elől.

– Menjünk, jó? – szólalok meg halkan, majd miután határozottan bólint, megfogja a lába mellett lévő bőröndöt és kisétál vele a szobából. Hűha, ezzel az emberrel nem lehet csak úgy csókolózni.