Létezik szerelem első látásra

34.Megbeszéltük

-Megan? -kopogott az ajtómon Lisa. -Szia. -benyitott, miután látta, hogy bent vagyok.

-Szia. -ültem fel az ágyon.

-Mizu Thomassal? -ült le mellém, majd egyik kezével átlarolta vállam.

-Nem tudom. -vontam vállat.

Ötletem se volt, mit kéne most csináljak..

-Biztosan téged szeret. -nyugtatott, vagyis csak próbált, de ez cseppet sem segített. Sőt. Még rosszabb lett. Mert tudtam, hogy engem szeret, én pedig nem ezt mutattam felé, pedig így van. Elrabolta a szívem, és ez ellen nem tudok tenni semmit. Igaz, már az első perctől kezdve szeretem, bizonyára ő is engem, de ez most nem a mi hetünk...

-Igen, biztos.. -gördült le az első könnycsepp az arcomon. -Vagy mégse. -sóhajtottam nagyot, aztán felkeltem az ágyról. -A fürdőben leszek.. -mutattam az ajtó felé, aztán kisiettem a szobámból és az említett helységbe igyekeztem.

Most csak kicsit egyedül akartam lenni.
Lecsúsztam a földre, míg arcom tenyereimbe temettem. Ez nekem nem megy. Ez a 'se veled se nélküled' dolog ez egy nagy hülyeség..  Végül egy kopogás zavarta meg gondolatmenetemet, ami után feltápászkodtam a hideg csempéről és az ajtó felé fordultam. Aztán kinyitottam.

Valahogy gondoltam, hogy ő lesz az..
Mindig megtalál.

-Mit akarsz? -sóhajtottam.

-Téged. -mondta határozottan, majd időt nem hagyva nekem tolt beljebb, majd esett nekem.

Egyik lábával betolta az ajtót, miközben keze lecsúszott szokásos helyére, a derekamra.

-Megan. Jó lenne mostmár ha valamit kitalálnál. -vált el ajkaimtól egy pillanatra, aztán mintha ez lenne az életbenmaradásának forrása, újra összenyomta szánkat.

-Kitaláltam. -mosolyodtam el, mire ő is félmosolyra húzta ajkait.

-Na, és mit szeretnél? -döntötte homlokát az enyémnek, de nem tartott sokáig a következő lépésemnek köszönhetően.

-Téged. -suttogtam, majd egy hét után újra megcsókoltam.

Komolyan egy hete nem kezdeményeztem egy csókot sem? Egy évnek tűnt...

-Mi lenne, ha átmennénk a szobádba, és megünnepelnénk, hogy végre minden rendben? -vigyorodott el.

-Csak erre tudsz gondolni? -kérdeztem nevetve, miközben megforgattam a szemem.

-Csak rád. -súgta fülembe, aztán nyamara kezdett el nedves puszikat adni, amire az én számat autómatikusan elhagyta egy jóleső sóhaj.

Mielőtt még igazán forróvá vált volna a hangulat, véget vetettem az imént elkezdett cselekedetének, amiért, hát, elég szomorkásan nézett rám.

-Majd este.. -haraptam be alsó ajkam, mire kíváncsian, kikerekedett szemekkel nézett rám.

-Na jó. -nevetett fel. -Ezt egy életre megjegyzem, mert tuti mégegyszer nem hagyja el a szádat ilyen perverz mondat.

-Haha, hát tudd, ha akarok, én is tudok az lenni. Nem csak te. -böktem mellkasára.

-Szóval most az akarsz lenni? -húzta fel a szemöldökét.

-Áh, menjünk. -legyintettem nevetve.

Mikor Lisa meglátott minket, amint mosolyogva hagyjuk el a fürdőt, kikerekedett szemekkel nézett minket.

-Megan? -kérdezte halkan, felvont szemöldökkel.

-Lisa? -kérdeztem vissza mosolyogva.

-Beszélhetnénk? -mutatott a szobája felé.

-Persze. -mondtam boldogan, majd elindultam felé.

A mellettem álló fiú elkapta a csípőm, majd magához rántott. Adott egy csókot mosolyogva, aztán elengedett. Lisa dühösen figyelte az eseményeket, majd mikor bementem a szobába, kérdőn nézett rám.

-Hogy van az, hogy az előbb még nem tudod, hogy mi van, most pedig mosolyogva csókolgassátok egymást? -kérdezte idegesen, csípőre tett kézzel.

-Hát, az úgy volt...-nevettem el magam. Láthatóan nem viccnek szánta a kérdést, és mikor eljutott a tudatomig, abbahagytam a nevetést.
-Megbeszéltük. -húztam ki magam.

-Megbeszéltétek? -kérdezet vissza hitetlenkedve.

Nem is értem, miért baj, hogyha kibékültünk.

-Igen, miért? -vontam fel a szemöldöm kíváncsian.

-Semmi. -sóhajtotta, majd leült az ágyra.

-Mi a baj? -kérdeztem kétségbeesetten.

-Semmi, mikor indulunk? -gyorsan terelte a témát egy műmosoly kíséretében.

-Ömm, talán 1 óra múlva. Addig lent leszek. -mutattam az ajtó felé, majd miután bólintott egyet, kisétáltam az ajtón.

Lelépkedtem a lépcsőn, aztán befordultam a nappaliba, ahol Thomas, Anne és Will tartózkodott.

Már megint ez?

-Sziasztok. -mondtam, mikor átléptem a nappali küszöbét.

-Szia. -köszóntek egyszerre, de csak Thomast figyeltem, aki mosolyogva állt fel Will mellől, majd sétált elém.

Kezeit kitárva jelezte, hogy menjek közel, amit meg is tettem, ami után jó szorosan megölelt. Fejemet mellkasába fúrtam, míg az ő feje fejem tetején volt. Kicsit eltolt magától, de csak annyira, hogy apró puszit adhasson arcomra.

-Na végre! -kiáltott fel Will. -Ó, gyerekek. El sem tudjátok képzelni, milyen unalmas volt már hallgatni a folyamatos veszekedéseteket.

Thomassal mosolyogva váltunk szét, majd foglaltunk helyet a kanapén, míg Anne kisétált a nappaliból.

Haha, féltékeny..

-Ezt megérdemelte. -suttogtam Thomasnak, célozva Annere, mire hangosan felnevetett.

-Igen, szerintem is. -bólintott nevetve. -Megan. -fordult felém teljes testével, miközben megfogta kezem. -Nagyon szeretlek. -suttogta ajkaimra, nem foglalkozva Willel, aki a kanapé másik oldalán figyelte az eseményeket, fintorodva.

-Én is, nagyon. -mondtam, majd ajakinkat összetapasztva karoltam át nyakát.

Sziasztok, kis késéssel, de itt van a békülős rész!
Ha tetszett 💬 &⭐!
Gondoltam, csinálhatnánk egy ilyen kis 'írd le kommentben az emojit' játék félét, csak mert érdekel.
Nos, ki hány éves?👇

12/ alatta→🌼
13→❤️
14→😝
15→🥀
15 felett→😱

Köszönöm, annak, aki válaszol!👇❤️