Még Thomas nem jött vissza, csak ültem az ágyon, a plafont bámulva. Azon gondolkoztam, vajon Thomas mikor megy a húga szülinapjára. És azon, hogy eddig miért nem említette a családját. Mondjuk én sem szoktam róla beszélni, de azt tudja, hogy van egy bátyám.
A gondolataimat elhesegetve keltem fel az ágyról, és indultam el az ajtó felé. Mikor leértem a nappaliba, láttam, amint Will megöleli Lisát.
Na neki már megint mi baja van?
Vagy még mindig az a baja? Ahj, szegényt annyira megsajnáltam. Biztos nem lehet neki könnyű, hogy egy olyan fiúval van egy házba, akibe szerelmes, de tudja hogy nem lehet az övé, mert a "legjobb barátnője" elvette tőle. (Márha ezt lehet így mondani) Közelebb lépkedtem hozzá, majd miután Will elengedte lányt, vállánál megfogva magam felé fordítottam.
-Lisa, beszélnünk kell.. -engedtem el vállát.
-Nagyon sajnálom! -folyt le egy könnycsepp arcán. -Megan, nagyon sajnálom. -ismételte meg a mondatot egy kicsit halkabban. -Én.. Én nem úgy gondoltam, én csak.. -dadogott össze-vissza, de a lényeg, hogy én mindent értettem.
Ha úgy vesszük a hibás mégis én vagyok.. Nem lehetnék Thomassal együtt..
-Semmi baj. -öleltem át. -Csak kérlek máskor ne. -súgtam fülébe, mire hevesen bólogatni kezdett.
-Nagyon sajnálom. -hajtotta le a fejét. -Köszönöm. -suttogta, aztán most ő ölelt meg.
Végülis mindenki megérdemel egy második esélyt. Elvégre ő tényleg nagyon szerelmes Thomasba, amit meg tudok érteni, de azért én is benne vagyok rendesen.. Elvégre ő a legjobb barátom, mindig számíthatott rám, és ez fordítva is igaz.
-Juuj, én is! -kiabált Josh a konyha felől, majd odafutott hozzánk, és átölelt minket. Ekkor már Will is közelebb lépett hozzánk, és Lisát ölelte. Elnevettük magunkat, aztán elengedtük egymást. Mikor megláttam, ki jött be a nappaliba, akaratom ellenére kezdtem felé lépkedni.
-Szia. -mondta, majd adott egy puszit a fejemre.
-Szia. -adtam puszit arcára. -Mikor indulunk?
-Nem tudom, lehet mégse megyek. -vont vállat hanyagul.
-Mi? Miért? -néztem rá döbbenten.
-Nem tudom, nincs sok kedvem, és a viszonyunk apával nem valami jó.. -húzta el a száját.
-Ne már Thomas! Mégis csak az apád, és a húgodnak van a szülinapja, biztos te is örülnél, ha együtt ünnepelnéd velük. -karoltam át nyakát, majd apró puszit nyomtam szájára. -Na?
-Na.. -tette kezét csípőmre. -Jól van, de csak mert be akarlak mutatni nekik.. -forgatta meg a szemét, de a végére elnevette magát, majd közelebb hajolt. -Meg mert szeretlek. -súgta fülembe, aztán miután végig futott rajtam az ismerős borzongás hullám, Thomas egy elégedett vigyorral távolodott el tőlem. -Imádom, hogy ilyen hatással vagyok rád. -kacsintott.
-Na igen, de ez rád is igaz. -simítottam végig arcán, majd le, egészen nyakáig, mire jólesően felsóhajtott.
-Oké. -fogta meg kezeim. -Még mielőtt meggondolnám magam, elmegyek, átöltözök és mehetünk. -nyomott puszit arcomra, de mielőtt megfordult volna, arcomat kezébe vette, majd lágy csókot adott számra. -Ezt még befejezzük. -suttogta, aztán sarkon fordult és felfutott az emeletre.
Lefagyva álltam ott, a nappali és a folyosónak mondható valami között, Thomas után nézve.
Hogy képes mindig ilyen helyzetekbe hozni?
ESTÁS LEYENDO
Létezik szerelem első látásra
Romance,,Mihelyt megpillantotta, rögtön tudta, hogy ő az igazi." Amikor egy pillantás elég ahhoz, hogy tudjuk, hogy Ő kell, hogy vele szeretnénk leélni az életünket, valami csodás... Valami elképesztően hihetetlen, mégis valós dolog. • • • ,,Mikor meglátta...
