Létezik szerelem első látásra

37.Vendéget várunk?

-Megvársz? Én is megyek. -hallottam meg Thomas hangját, miután beléptem a szobámba.

-Nem ígérek semmit. -vontam vállat nevetve, miközben odasétáltam az ágyhoz.

-Majd sietek. -mondta, és már el is tűnt a szobából.

Ledőltem az ágyra, magamra húztam a takarót, és megpróbáltam nem elaludni, de olyan fáradt voltam, hogy nem tudtam nyitva tartani a szemeim, pedig az imént múlt el hét óra. Nem baj, legalább reggel kipihenten kelek.

(...)

-Megan. -suttogta fülembe a mellettem fekvő fiú, ezzel felkeltve engem.

Ne már, pedig olyan jót aludtam volna, ha nem kelt fel..

-Nem. -motyogtam, közben átfordultam a másik irányba, háttal neki.

-Még csak negyed nyolc lesz. Nem nézünk meg egy filmet? -kezdte el simogatni az arcom.

-Nem, hagyj. Álmos vagyok. -dünnyögtem, aztán visszafordultam hozzá, mert rájöttem, hogyha hozzábújok, sokkal jobbat alszok, így fejemet mellkasába hajtva hunytam le szemeim.

-Jó éjt. -suttogta, majd átkarolt egyik kezével, mégközelebb húzva magához.

-Jó éjt. -motyogtam csupasz mellkasába, ahova adtam egy puszit, végül Thomas a hátam simogatásával álomba merített.

Reggel...

Thomas horkolására keltem fel. Szemekmet kinyitva realizáltam, amint az ablakon bejövő fény megvilágítja a mellettem alvó fiút, aki egyre hangosabban vette a levegőt. Végig simítottam az arcán, mire morgott egyet és elfordult a másik irányba, nekem háttal, ezzel abbahagyva a száján kijövő hangos levegővételt. Még egy darabig feküdtem az ágyban, de mikor az éjjeli szekrényemen lévő órára pillantottam, aminek a kis mutatója közel járt a tizeshez, eldöntöttem, hogy lemegyek reggelizni. Próbáltam nem felkelteni Thomast, úgy kiosonni a szobából, ami össze is jött volna, ha nem ütöm be a lábam az ágy sarkába, ezzel egy jó hangos fájdalmas nyögést hallatva.

-Megan. -mondta a fiú egy ásítás közepette.

-Bocsi, nem akartalak felkelteni, de beütöttem a lábam. -nevettem fel kínomba, miközben megpróbáltam megtalálni az egyensúlyom.

-Hallottam. -kuncogott. -Na gyere, kérem a reggeli csókom. -csücsörített.

Eleget téve a kérésének, odabotorkáltam hozzá az ágy mellé, majd egyik lábamat átlendítve derekán foglaltam helyet. Kezemet hajába vezettem, míg egész közel hajoltam hozzá, de nem annyira, hogy meg tudjon csókolni.

-Csókolj már meg. -nyögött fel, majd kezemet megfogva húzott magához közelebb, vagy inkább számat a szájára.

Eme csodás pillanatot a hasam korgása vetett véget, mire mindketten felnevettünk. Lemásztam derekáról, majd az ágy mellé álltam.

-Na akkor menjünk le enni. -mondta Thomas, majd kis gondolkozás után visszahúzott az ölébe. -Bár én most sokkal jobban kívánlak téged. -súgta fülembe, míg derekamat szorítva húzott magához közelebb.

-Én meg a kaját. -vigyorogtam rá. -Na menjünk. -száltam ki az öléből, amiért egy nagy morgást kaptam válaszul.

-Na jó. -sóhajtott fel. -De csak mert szeretlek. -húzta mosolyra a száját, majd odasétált a székhez, ahol a ruhái voltak.

-Lent várlak. -mutattam az ajtó felé, majd miután Thomas bólintott egyet, kisétáltam rajta.

Lelépkedtem a nappaliba, ahol aztán helyet foglaltam a többiek társaságába.

-Hol hagytad a pasid? -bökte meg a vállam Maja.

-Mindjárt jön, nyugi. -nevettem fel.

-Ja, oké. Amúgy mindegy, csak kérdeztem, mert eddig mindig a seggedben volt. -vont vállat.

-Na látod, itt is van. -biccentettem a konyhába sétáló fiú felé.

-Na jólvan, kis szerelmesek.. Nekem mikor lesz már végre rendes pasim. -sóhajtott fel.

-Nem tudom, de nekem már van. -mosolyogtam, aztán felkeltem a kanapéról. -Akihez most odamegyek.

-Menj, nehogy a végén elkezdjen keresni. -forgatta meg a szemét.

A konyha irányába fordultam, ahova amint betettem a lábam, hátulról elkapta valaki a derekam.

-Hm, Édes. -suttogta fülembe, közben elkezdte simogatni az oldalam.

-Hm, Thomas. Engedj, éhes vagyok. -próbáltam lehámozni magamról erős végtagját, de semmi esélyem sem volt.

-Ha kapok egy csókot, mehetsz. -vigyorodott el, mire szájára hajolva tettem eleget kérésének.

Nyelvével megnyalta alsó ajkam, ezzel bejutást kérve, de én inkább elhajtottam a fejem, megszakítva a csóknak nem is mondható puszit.

-Ne már, Bébi. Miért? -biggyesztette le ajkait, mire mosolyognom kellett.

Olyan édes.. 

-Mert éhes vagyok. -néztem rá szúrós szemekkel, de a végére sikeresen elnevetnem magam, az arckifejezése láttán.

-Én is, hidd el. De azért csak van időm egy csókra. -tárta szét kezeit, így ki tudtam bontakozni szorításából.

Megfordultam, odalépkedtem a hűtőhöz, amiből aztán kivettem a reggelim. Thomasra néztem, aki vigyorogva megrázta a fejét, amolyan 'reménytelen vagy te lány' stílusba, aztán helyet foglalt az asztalnál. Mivel kedves vagyok és aranyos, neki is szedtem a reggeliből, ami a tojás rántottát jelentette.

Komolyan, mi tojás rántottán élünk...

Gondolom az illatot mindenki megérezte, mert sorba jöttek be a konyhába reggelizni.

-Megan. -nézett rám Lisa. -Mikor is lesz Betty bulija? -kérdezte két falat között.

-Kedden hatkor. -válaszoltam, majd leültem Thomas mellé.

Bólintott egyet, majd evett tovább. Egy kopogást hallottunk az ajtón, amire mindenki felfigyelt.

-Vendéget várunk? -kérdeztem nevetve.

-Nyitom! -kiáltott Maja, aztán felpattant a székről és odasietett az ajtóhoz.

Azt hiszem ő várt valakit.

-Ó, szia gyere beljebb. -Maja hangjából ítélve nem a várt személy érkezett meg, így kíváncsian néztem, vajon ki lehet az.

Mikor megláttam, a nem várt vendéget, szívem kihagyott egy ütemet, míg mosolyogva néztem felé, aki ugyanígy téve kezdett felém lépkedni.

Sziasztok!
Bocsi a késői poszt miatt, de csak most tudom felrakni😅
Na de a lényeg, hogy itt van.
Ha tetszett 💬&⭐!
További szép napot! 💕