Létezik szerelem első látásra

24.Nagyon jó voltál

-Mikor érünk vissza? -szakította meg a mostanra már elég kínos csendet.

-Öhm, nem tudom. Szerintem fél ötre már itthon leszünk. Miért?

-Húgomnak ma van a szülinapja, megígértem neki, hogy elmegyek. -forgatta meg a szemét, mire elnevettem magam. -Mi az? Jó, aranyos, meg mégis csak a húgom, de néha olyan idegesítő..

-Ne már! Szívesen megismerném. -vontam vállat mosolyogva.

-Ami azt illeti, meg szerettem volna kérdezni, hogy nem-e jönnél el velem. -tette kezét combomra.

-De, persze. -nyomtam puszit arcára.

(...)

Miután szóltunk Willnek, hogy indulni kéne, leballagtunk a nappaliba, ahol Maja könyörgött, hogy hagy jöjjön velünk.

-Hamar visszajövünk, meg amúgy is unatkoznál. -húztam el a szám.

-Nem, kérlek. -nézett rám bociszemekkel, mire beadtam a derekam; bólintottam egyet, így négyen léptünk ki az ajtón.

Liftbeszállás után a parkolóba mentünk, ahol Thomas kocsijának az anyósülésén foglaltam helyet. Will és Maja végigbeszélgették az utat, hogy ők még nem voltak stúdióba, meg hogy milyen jó lesz. Már majdnem elkiabáltam magam, mikor felhozták Lisát. Maja kétségbeesettnek tűnt, mert nem tudja mi a baja Lisának. Igazából rajtam, és Thomason kívül senki sem tudja, de ez mellékes.

-Biztos fiú ügy.. -vontam vállat, úgy, mintha tényleg nem tudnám a szomorúságának az okát, amin Thomas elkezdett mosolyogni.

-Ja, szerintem is. -csatlakozott hozzám Thomas.

-Király.. Mindenkinek vannak fiús ügyei, kivéve nekem. -kezdett el durcázni Maja.

-Hogy megnyugtassalak, nekem sincs. -tette Will kezét Maja válára, mire mind a négyen hangos nevetésben törtünk ki.

Az út további része viszonylag csendben telt, csak Thomas nézett rám néha, mosolygott, kezét a combomra rakta és az ehhez hasonló aprságok zajlottak az elmúlt öt percben.

Megérkezésünk után boldogan léptem át a már ismerős kaput, ami az énekteremhez vezetett. Majd pár perc múlva láthattam is a tanárom, Mr. Williams-et, aki mosolyogva üdvözölt. Jó, mondhatjuk, hogy tanár, de mégse. Csak pár dalt énekeltem, mondta, mit kellene javítanom, de az ő elmondása szerint egész jó volt. Na meg ami a következő momentumban következett, teljesen lehidaltam.

-Nem gondolkodtál már azon, hogy saját dalt írj? -hangzott el a kérdés.

Mi? Saját dal? Köpni nyelni nem tudtam...

-Öm...-kezdtem el, de fogalmam sem volt, hogy mit mondjak, amit gondolom látott, és azért szakított félbe.

-Jövőhét pénteken kettőre várlak vissza. -mondta, majd visszaült a székébe.

-Rendben. -bólintottam.

-További szép napot, sziasztok! -intett egyet, majd miután én is elköszöntem, kilépkedtünk az ajtón, le, a parkolóig.

-Nagyon jó voltál! -mondta Thomas, már a kocsiban ülve, majd apró puszit nyomott számra.

-Köszönöm. -suttogtam két kicsi csók között.

-Tényleg, nagyon jól énekelsz! -mondta Will és Maja majdnem egyszerre.

Bekapcsoltam a radiót, és egész úton énekeltünk. Maja az éneklés helyett csak kiabált, amin Will nevetett.

Az ablakban a távolodó házakat néztem, addig, amíg meg nem láttam a parkolónkat. Gyorsan kipattantunk a kocsiból, aztán felmentünk a 12. emeletre. Köszöntem a nappaliba tartózkodóknak, aztán gyorsan bementem a szobámba.

Most csak egy hosszú alvásra vágyom.

Bedőltem az ágyba, aztán belenyomtam a fejem a párnába. Egy ajtónyitódást hallottam, de nem volt erőm odafordulni. Aztán megéreztem az ágy besüppedését mellettem, és egy kezet hátamon. Erőt vettem magamon, és felé fordultam. Száját félmosolyra húzta, úgy közeledett elnyílt ajkaim felé.

Fejemet feljebb emeltem, így elértem, hogy ajkai érintsék enyémet, amik pár másodperc múlva már vadul tépték számat.

-Thomas! -kiabálta a küszöbön állva Will, ugyanis Thomas nem csukta be az ajtót, mikor bejött.

Hirtelen elengedtem a fiút, aztán visszadőltem az ágyba.

-Bazd meg Will. -morogta Thomas halkan, miközben felállt az ágyról, és idegesen kezdett el lépkedni az előbb említett fiú felé.

Sziasztok!
Itt az ígért rész, ha tetszett 💬&⭐!
Ha sikerül, akkor kerül még ma fel egy rész, de nem biztos. 💕