Létezik szerelem első látásra

36.Csak nem

Megan szemszöge
______________________________

Fürdőszoba után visszasétátam a szobámba, ami üres volt, ezért elindultam Thomas szobája felé, hátha ott találom. Mikor benyitottam, megpillantottam Annet, aki az ágyon ülve nyomkodta a telefonját.

-Te mit keresel itt? -kérdeztem idegesen, csípőre tett kézzel.

-Ha nem tudnád, itt a szobám. -vigyorgott elégedetten.

-Ez Thomas szobája. -mondtam idegesen. -Josh szobája lesz majd a tiéd! -mondtam mérgesen, majd kimentem a szobából, magam után csapva az ajtót.

Thomas biztosan a nappaliban lesz -gondolattal indultam el a lépcső felé, majd miután leértem, elfordultam a nappali irányába, ahol megláttam Thomast, amint Willel, Taylorral és Geryvel beszélget.

Torkomat megköszörülve jeleztem neki, mire mosolyogva kapta felém fejét.

-Szia. -villantotta felém azt a bizonyos félmosolyát.

-Szia. -néztem rá szúrós szemekkel, amiért kicsit furcsán nézett rám.

-Valami történt? -vonta fel a szemöldökét, miközben felállt a kanapéról.

-Igen. -tettem keresztbe kezeim.

-Pillanat jövök, srácok. Megoldjuk azt a nagy bajt, amiért most így néz rám. -nézett mostmár felém nevetve, majd miután a fiúk beleegyezően bólintottak egyet, Thomas a kezemet megfogva sétált fel a szobámba, ahol az ágyra ledőlve sóhajtottam fel. -Na, mi a baj? -ült le mellém Thomas.

-Semmi.. Hagyjuk. -forgattam meg a szemem idegesen, Annere gondolva.

A kis ribanc ott döglik a pasim szobájába. Felháborító.

-Naa, Bébi. -hajolt fölém, majd ajkait végighúzta a számon, majd le, egészen a nyakamig, ahova apró puszit adva emelte fel a fejét, ezzel újra szemembe nézve, amit követően oldalra döntötte a fejét, a válaszomat várva.

-Ah, Anne. -fújtam ki a levegőt idegesen. -A szobádban fekszik.. -szorítottam össze szemeim.

-De hisz míg Josh el nem megy, lehet ott. -húzta fel a szemöldökét.

-De akkor is. Utálom. -csaptam az ágyra dühömbe, amin Thomas jót nevetett.

-Ha már ennyire elemedben vagy. -köszörülte meg a torkát, aztán ismét fölém hajolt. -Levezethetnéd ezt a sok enegrgiát, mondjuk rajtam. -súgta fülembe, miközben kezével feltűrte pólómat.

Meleg lehelete, ami fülemet érintette, csiklandozta bőrömet, de egyben meg is őrjített.

-Hm? -húzta végig kezét csupasz oldalamon, végül hasamon álltak meg ujjai, ahova apró köröket rajzolva hajolt újra számhoz.

-O-oké. -dadogtam zavartan, mire Thomas mosolyra húzta azokat a csodás ajkait, amik még mindig nem érintették az enyém.

Mikor akar már végre megcsókolni?!

-Imádom, mikor ennyire zavarba jössz. -harapta be alsó ajkát. -Hogy csak én érhetek így hozzád. -suttogta, majd száját levezette nyakamhoz, ahol aztán nyelvét kitolva nyalt végig fülemtől nyakam aljáig. -És ez a száj. -súgta mostmár ajkaimra. -Ez csak az enyém. -és végre megcsókolt.

Egy pillanatra még levegőt is elfelejtettem venni.

Csak az enyém...

-vízhangzott hangja a fejembe.

-Csak a tiéd. -váltam el ajkaitól, majd kezemet felvezettem hajába, amibe a következő másodpercbe túrtam bele.

-Nem gondo... -kezdte el Thomas, de a pillanatot megzavaró csúnya kopogás megtörtént.

Thomas idegesen fújtatott egyet, miközben lemászott rólam.

-Igen? -kiáltottam el magam, az ajtó túloldalán lévő személynek.

Anne lépett be a szobámba.

Igen! Az ÉN szobám!

-Helló. -mosolyodott el, a küszöbön álló lány.

-Ó, istenem. -sóhajtott Thomas. -Mit akarsz már megint?

-Beszélhetnénk? -kérdezte meg Anne az ÉN szerelmemet, mire Thomas csak gúnyosan felnevetett.

-Nem. -felelte. -Most pedig ha kérhetlek, kimennél? -mutatott az ajtó felé, mire a lány tágra nyílt szemekkel nézte a jól szórakozó Thomast. -Süket vagy? Tünés! -emelte fel a hangját.

-Jó, na. -tette fel a kezét Anne, majd szó nélkül kilépkedett a szobámból, egy szemforgatás kíséretében.

-Pff. Hülye picsa.. -forgatta meg a szemét Thomas is, és én eddig bírtam; elnevettem magam. -Mi az?

-Semmi, csak olyan vicces. -legyintettem nevetve. -Szegény csaj. Egy világ tört benne össze, hogy így elküldted.

-Nem baj, nem nagyon érdekel. Engem most csak te érdekelsz. -suttogta fülembe, miután újra fölém hajolt.

-Engem meg te. Csak te. -simítottam végig borostás arcán, mire az eddigieknél mégnagyobb mosoly jelent meg az arcán.

Imádom, amikor mosolyog. De azt mégjobban, ha ez a mosoly miattam van.

-Szeretlek. -súgta ajkaimra, ahova adott egy gyors puszit, de hamar vissza is hajolt rájuk, és ezúttal egy sokkal érzelmesebb csókban részesített.

-Én is. Nagyon. -suttogtam két kicsi csók között, miközben kezem levezettem oldalán, pólója aljáig, amit megfogva húztam följebb az anyagot.

(...)

-Csak nem bírtad ki estig. -zihálta Thomas, miután legördült rólam.

-Hidd el, hogy bírtam volna, de te nem. -nevettem fel.

-Igaz. -nevetett, még mindig a levegőt kapkodva.

Felültem az ágyon, aztán Thomasra néztem, aki vigyorogva nézett végig csupasz testemen.

-Ne nézz. -takartam el magam egy takaróval, mire hangosan felnevetett.

-Az előbb itt feküdtél alattam mesztelenül, most meg nem engeded, hogy odanézzek.. Szerinted mit csináltam egész végig? Csak néztelek. -húzta mosolyra száját, én pedig inkább elfordítottam a fejem, mivel olyan piros volt már, hogy csoda, hogy Thomas nem említette meg. -Héj, Cica. Imádom azt a vörös arcod. -hát de, megemlítette.

-Na jó. -temettem arcom tenyereimbe, így lehullott rólam a takaró. -Mentem fürdeni. Majd jövök. -álltam fel az ágyról, aztán a párnám alatti pizsmamám felvettem, míg Thomas tekintete lyukat égetett a hátamon.

-De szeretem, hogy még mindig ennyire zavarba jössz. -harapta be alsó ajkát, mikor visszafordultam hozzá.

-Hát én nem. -nevettem. -Na megyek, fürdőben leszek. -intettem egyet, aztán egy törölközővel a kezembe elindultam a fürdőszoba felé, ahol aztán a forró vizet megengedve ültem bele a kádba.

Sziasztok!
Bocsánat, eltűntem tegnap, de nem volt időm, ezért csak ma került fel a rész, amit minden bizonnyal már elolvastál.
Ha tetszett ⭐&💬!
További szép napot! 💕