Létezik szerelem első látásra

44.Vége

Azt hiszem el tudtam volna aludni, ha nem jött volna be..

-Megan én....-kezdett bele, hajába túrva.

-Tünés! -kiabáltam az ajtó felé mutatva. 

-Én nem...-folytatta.

-Nem! -keltem ki az ágyból.

A pizsim egy póló volt, ami igazából Thomasé volt, de rám nagy volt, ezért nekem adta. Kb. három méter volt közöttünk, én gyorsan lekaptam magamról a ruhadarabot, amitől felcsillant a szeme. Hozzávágtam az eddig még felsőtestemet takaró anyagot, ő pedig ahelyett, hogy elkapta volna, kezét kicsit felemelte, így a póló a földön landolt.

Mit is vártam?

Idegesen közelítettem Thomas felé, aki még mindig ámultan bámult. Hagyta hogy a küszöbig eltoljam, aztán egy hirtelen mozdulattal elkapta a csuklómat és magához szorított.

Mellkasa és az enyém között már nem volt távolság, de még mindig közelebb akart magához tudni. Mielőtt bármit is csinálhattam volna, ajkait az enyémnek nyomta, míg derekamra vezette kezeit.

Nos, meg volt a búcsúcsók..

-Thomas. -suttogtam, miközben  a kezemet a mellkasára tettem. -Vége. -hajtottam le a fejem.

Egy szó nélkül elhagyta a szobát, miután a földre dobott ruháját felvette. Becsuktam utána az ajtót, majd visszadőltem az ágyba. El sem hiszem, hogy kimondtam; vége.

A könnycseppek megindultak az arcomon, mihelyt' realizáltam, mit is ejtettem ki a számon.

Vége, komolyan vége..?

Reggel...

Francba, holnap lesz a buli. Ez volt az első gondolatom reggel. Semmi kedvem menni, főleg úgy, hogy ő is ott lesz. Nem akarok vele beszélni, sőt. Semmit sem akarok csinálni.

Akkor tényleg ennyi lett volna? Ennyi lett volna a mi? Ennyi lett volna belőlünk? Nem lehet ennyivel vége, az nem lehet..

És aztán már csak azt vettem észre, hogy egyre több könnycsepp folyt le az arcomon.

Hogy történhetett ez? Thomas Smith, miért kellett ezt?!

Két kopogás. Ajtó nyitás. Thomas..

-Szia. -sóhajtott nagyot, majd becsukva maga mögött az ajtót kezdett el felém sétálni.

Most mit csináljak?

-Tudom, ez az én hibám, nem is várom el, hogy egy könnyen megbocsájts..

-Thomas.. Takarodj ki a szobámból. -mondtam halkan, mert féltem, ha megemelném a hangom kitörne belőlem a zokogás.

-Kérlek, hagy magyarázzam meg. -lépett egy lépéssel közelebb felém.

-Nem! Kifele! -morogtam, miközben az ajtó felé mutattam, de mit is gondoltam?

Hogy majd kimegy?

-A fiúkkal nagyon sokat ittunk, és nagyon elszaladt velem a ló, nem is beszélv... -kezdett bele újra.

-Szóval azzal véded magad, hogy sárga földig iszod magad? Undorító vagy.. -mondtam idegesen, mire sóhajtva megrázta a fejét, de még mindig nem akart kimenni.

A külsőmmel nem törődve - még mindig nem volt rajtam póló, mert este lusta voltam felvenni - keltem fel az ágyból, majd kezdtem el lökdösni a fiút.

-Ha lehet a következő barátnődet ne csald majd meg. Hülye barom.. -morogtam, aztán egy határozott mozdulattal kilöktem az ajtón Thomast, aki ugyan nem akarta annyiban hagyni a dolgot, mégse szólalt meg.

Jó hangosan, teljes erőmből csaptam be az ajtót, amiért csodálkoztam, miért nem szakadt ki a falból. Lecsúsztam a földre, és az arcomon lehulló könyceppeket törölgettem le.

Fájt. Nagyon fájt..

-Hahó! -kopogott az ajtón Lisa.

Arrébb csúsztam, feláltam, aztán kikiáltottam egy "Pillanat"-ot. Gyorsan odaszaladtam a szekrényhez, kivettem belőle egy nadrágot és egy pólót, aztán felvettem. Odasétáltam az ajtóhoz, lehajtott fejjel, majd kinyitottam.

-Szia. -szipogtam egyet.

-Szia, hallottam hogy összevesztél Thomassal. -húzta el a száját, majd miután becsukta maga mögött az ajtót, átölelt.

Szorosan öleltem magamhoz; talán most éreztem úgy, nagyon jó hogy kibékültünk Lisával, mert az ilyen helyzetekbe csak egy nagyon jó barát segíthet.

-Shht. Ne sírj. -csitított teljesen feleslegesen, mivel egyre csak erősödő sírásom egy cseppet sem akart csillapodni.

-Szakítottam. -zokogtam vállába, mire csak sóhajtott egyet, majd engem elengedve sétált oda az ágyamhoz.

Csapkodni tudtam volna, sikítani, de ehelyett inkább csak ültem és hallgattam Lisát, amint elmondja a véleményét erről az egészről.

Végül bele kell hogy törődjek, hogy nem tudok már csinálni semmit. Tehetetlenül bámultam magam elé, nem is figyeltem Lisára. Mi lesz ezután? Ha a nagy Ő elszúrja mi lesz? Mert nekem Ő volt az.. A nagy Ő.

Ééés itt vagyok!
Tudom, kicsit rövid lett és lapos, ezer bocs, de most csak ezt tudtam összehozni.
Ha tetszett ⭐&💬!
Legyen szép napod! 💕