Létezik szerelem első látásra

15.Házibuli?

Miután egy óriásit kiabáltam, mindenki a konyha felé kezdett jönni.

-Mi van már megint? -kérdezte idegesen Josh. -megint megjött? 

-Nem, hülye! -löktem oldalba. 

-Ma házibuliba megyünk. -jelentette ki Lisa. 

-Ó, király! -mondta gúnyosan Taylor, majd vissza is ment a szobájába. 

Mindenki örült, kivéve Maja. Biztosan annyira álmos volt, hogy azt se tudja mit beszélünk, vagy csak nem akar jönni. Reméljük az első..

-Szia, mi a baj? -lépkedtem oda a nappali küszöbén álló Majához. 

-Szia, de szeretnék, csak ma estére már van programom. 

-Tényleg? És mi? -vigyorogva érdeklődtem.

-Peter áthívott. -válaszolt vigyorogva. 

-Ó-ó-ó! -nevettem. -Hát hívd el őt is, biztos szívesen eljönne. -tanácsoltam, hátha velünk tart. 

-Hát, nem tudom... Inkább olyan otthonülős programot terveztünk. -vont vállat.

-Na ja, vagy inkább otthon fekvős, mi? -löktem meg a vállát szórakozottan. -Na jó, azért gyereket ne csináljatok! -nevettem, majd miután megkaptam a csúnya nézést, elindultam a szobámba. 

Miután fellépkedtem a szobámba, elkezdtem gondolkozni a bulin. Egyáltalán mit vegyek fel? Á, biztos van valami ruhám az ilyen alkalmakra.. A szekrényhez lépve bizonyosodtam meg arról, hogy nekem nincs olyan ruhám, amit fel tudnák venni ma estére.. Hát igen, elég kevés ruhám volt, mivel nem hoztam most sokat otthonról.. 

-Francba.. -suttogtam magam elé. 

Szitkozódásomat az ajtómon lévő kopogás szakította félbe. Mielőtt kezem a kilincsen lett volna, az ajtó túloldalán lévő személy - pontosabban Thomas - megelőzött az ajtó nyitással, így majdnem levitte az ajtó az orromat.

-Óh, bocsi. -nevetett, aztán odébb álltam, hogy be tudjon jönni, majd egy nagy sóhajtással az ágyra vetettem magam. És mivel tényleg olyan drámai volt, mintha a halálomon lennék, fel is tűnt neki.

-Mi a baj? -kérdezte, miután az ajtót becsukva felém fordult.

-Nincs ruhám. -sóhajtottam panaszosan, mire Thomas elnevette magát. -Most meg mit nevetsz? -kérdeztem sértődötten, karba tett kézzel, már amennyire tudtam fekvő helyzetbe.

-Azt hittem valaki komoly.. - sóhajtott megkönnyebbülten, de a végére sikerült elröhögnie magát.

-Naa, ez igenis komoly.. Mibe menjek? -mutattam a szekrényemre.

-Tőlem ruha nélkül is jöhetsz. -vont vállat egy pimasz mosoly kíséretében, miközben elkezdett felém sétálni.

Nem válaszoltam, csak figyeltem, ahogy lassan, egyre közelebb lépked, végül lefeküdt mellém és egy puszit adott az arcomra, aztán a fülem mögé, majd a nyakamra. Keze derekamra csúszott, aztán fölém mászva folytatta eddigi tevékenységét. De mikor keze pólóm alá nyúlt, valamit tennem kellett.

-T-thomas.. -toltam el magamtól, miközben prbáltam alatta felülni. -B-bocsi, de..

-Igen, persze.. Bocsánat.. -sóhajtott szomorúan, aztán felkelt az ágyról. -Én.. Most inkább.. -mutatott az ajtó felé. -Szóval igen.. Megyek. -mondta zavartan, majd gyorsan kiment a szobából, mielőtt bármit is mondhattam volna.

Hát ezt nem így terveztem, de.. De nem tudom hogy sikerült. Én semmi ilyenre nem számítottam, és erre még nem állok készen.. Jó, lehet nem ment volna el addig, de nekem egyenlőre elég ennyi. Most, hogy sikeresen zavarba hoztam magam, és Thomast is, na meg tudom, hogy ruhám sincs, nyugodtan aludhatok...

Tényleg fáradt voltam, mivel este nem nagyon sikerült aludnom. Azt gondoltam alszok majd egy fél órát, max egy órát. De nem így lett. Mikor felkeltem 3 óra volt. Nem tudom hogy sikerült. Biztosan azért, mert a napokban nem tudtam nyugodtan aludni, mivel a kedves barátaim felbaszták az agyam. Gondolva itt Lisára, és Thomasra. Ahhoz képest, hogy ennyit aludtam, álmosan mentem ki a konyhába, mert baromira éhes voltam. Mikor megláttam a konyhába Thomast, Willt és Geryt, elmosolyodtam, milyen cukin beszélgetnem egymással. Mármint, ha egyáltalán lehet cukin beszélgetni.

-Jó reggelt csipkerózsika! -kuncogott Thomas vigyorogva, mintha négy órával ezelőtt nem történt volna semmi..

-Helló! -intettem egyet, aztán leültem Will mellé az asztalhoz, ahelyett, hogy Thomas mellé ültem volna..

-Van valami kaja? -kérdezem Willtől, de csak vállat vont, és Thomas felé biccentett.

-Van. -motyogta Thomas, majd felállt az asztaltól.

A hűtőhöz sétált, amiből kivett egy tál spagetitt, amit az asztalta rakott egy tányérral együtt.

-Köszi.. -sóhajtottam, majd miután szedtem magamnak, hozzá láttam volna az evésnek, ha lett volna evőeszközöm, de nem volt..

Már épp álltam volna fel a székről, de Thomas megelőzött.

-Hozom! -kiáltott, majd gyorsan szaladt egy villáért, ami másodperceken belül már a kezbem is volt.

Furcsán néztem a fiúra, akinek még fütyülni sem kell, de már azt teszi, amit én akarok. Ez valamiféle kiengesztelés lenne a reggellel kapcsolatba?

-Köszi..? -inkább kérdés volt, mint kifelentés, csak hogy lássa a meglepődésem.

Válaszul csak vállat vont, majd leült velem szembe. Oké?

Miután lenyeltem az első falatot, Lisa lépett be a konyhába. Leült mellém, mivel Will idő közben átment a nappaliba. Ő is evett, én is ettem, az előttünk ülő fiú pedig a mellette ülő Geryvel beszélgetett.

-Lisa, nincs semmi ruhám, amit fel tudnák venni. -sóhajtottam szomorúan.

-Hú, én tegnap vettem egyet, ami rám kicsit kicsi, ha gondolod odaadhatom. -ajánlotta fel.

-Azt megköszönném. -mosolyogtam rá.

-Mindjárt megmutatom. -mondta, majd a tányérokat a mosogatóba rakta.

Felmentünk a szobájába, majd elővette a gyönyörű kék ruháját, amit nekem akar adni, mert nem megy rá. Szerencsétlen. Vesz egy ruhát, ami kicsi rá. Én azért felpróbáltam volna, mielőtt megveszem. Na mindegy, legalább most van ruhám.

Átnyújtotta kezembe a ruhadarabot.

-Wáow! Ez gyönyörű! -tátottam el a szám.

-Annak örülök! -mondta, aztán elnevette magát. -Hát mostmár a tiéd, amiért olyan hülye voltam, hogy egy rám kicsi ruhát vettem meg.

-Köszönöm! -ugrottam a nyakába. -Fel is próbálom!

-Oké! Kíváncsi leszek hogy áll. -mosolygott.

Miután bementem a fürdőbe, levettem a ruhámat, és felvettem a Lisától kapott gyönyörűséget. A tükörbe néztem magam, amikor Lisa benyitott.

-Basszus.. -tette csípőre a kezét, amiért kicsit megijedtem. -Rohadt jól áll. -kezdett el tapsikolni.

-Köszi. -húztam ki magam, miközben fordultam egyet, így a ruha szoknya része kicsit meglibbent, amitől még gyönyörűbb lett az egész.

Sziasztok!
Itt az ígért rész, remélem tetszett!
További szép napot! ☀️