Bébiszitter? Na azt már nem!

Mi történt?

Nagyon fájt a fejem.. a torkom...az arcom... minden izmom...
Valaki fogta a kezem...."Ugye nem!!?? Ugye nem!!??" Éreztem ahogy a könnyeim végig csordulnak az arcomon, de a szemeimet már nem tudtam kinyitni..ólom nehéznek tűntek..."Mi is történt?...Na jó próbáljuk meg felidézni...buli..koktélok...Brian karjaiba estem ..ő elhívott még italozni...csomó-csomó pia...majd felrángatott az emeletre...és benyugtatózott...megakart erőszakolni....és sötétség...Jajj nee ugye nem!!!???"  Itt már levegőt is alig kaptam a zokogástól...Ekkor az a valaki aki eddig csak fogta a kezemet..most már cirógatta...
Nagy nehezen kinyitottam a szemeim és akkor egy gyönyörűen csillógó, gondterhelt, karikás és vérereségge miatt vörös szempár köszöntött...A szemek gazdája nyomott egy puszit homlokomra egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében kifutott...
Nathan...
Körbe néztem és láttam hogy az ágyamban vagyok...mellettem a földön egy vödör, rengeteg zsepi, és hideg,jeges vízben ázó rongyok...
Ekkor kivágódott az ajtó amin Emily és Arthur futottak be. Emily sírva ugrott rám, de persze Arty se bírta ki könnyek nélkül.
-Úgy sajnálom, hogy nem figyeltem rád eléggé!!!-ekkor már zokogta.
-Én már annak is örülök hogy nem élt meg rosszabbat.- szipogtam Emily.
-Hé Guys! Mi is történt pontosan? Ugye nem...?-kérdeztem döbbentem a torkomhoz kapva mert alig volt hangom.
-Nem nem!-kiáltotta Arty. -Hála istennek nem! Emily ezt érti a roszabb alatt.
Huhh!
-És Nathan?-ekkor Emily halkan kinyitotta az ajtót, körbenézett, becsukta majd halk suttogásba kezdett.
-Mikor megkaptuk az smsed azonnal elkezdtünk keresni és egy lány mondta hogy látott téged az emeleten, és épp egy fiú rángatott fel. Majd mikor Arthur betörte az ajtót akkor már eszméletlenül feküdtél Brian aladt...félig levetkőztetve...Arty neki esett annak a mocsoknak és körübelül 3 percen belül megjelent Nathan...pont időben ugyan is Artyt teljesen kifárasztotta az a tapló. Majd Nathan úgy összeverte, hogy ilyet se látni mindennap!-itt már ujjongott. Majd Arthur folytatta.
-Haza hoztunk, mi sajnos Emivel a nappali kanapéján be is aludtunk de Nathan egész éjjel fent volt és vigyázott rád....-itt Emily vissza vette a szót.
-Mikor kiderült számára, hogy mi történt tele nyomott vízzel meg hideg vizes kádba ültetett, hogy kicsit kijózanodj. Addig pedig itt járkált fel alá, órdibált és anyázott. Nagyon ki volt borulva. Erre már felkeltünk.
- Persze Emily még rárakott az idegességére egy lapáttal azzal, hogy elmondta neki, hogy ma versenyed lesz.
-Tényleg! Hány óra van?
-Nyugi babygirl! Még csak fél 8. És fél 12 kor kell a pályán legyél.
-Jut eszembe! Ki öltöztetett át és kinek a pólója van rajtam??-itt Emily elhúzta a száját. Ezért Arty válaszolt.
-Nathan...mivel mindent össze hánytál és egész éjjel feküdt melletted tartotta a vödröt hol pedig fogta a fejed és a hajad egyik kezével a WC felett másikkal öblítette a vödrödet...ezért inkább egy alvós pólóját adta rád mert vagy hatvanszor fürdetett meg annyira össze hánytál mindent és mindenedet. Úgy hogy gondolom még most is takarít és fertőtlenít utánad...Emellett tele nyomott minden olyannal, ami kiszedi belőled az alkoholt és a drog hatását múlasztja, hogy ma jól szerepelhess és egész éjjel borogatott mert 40 fokos lázad volt.....
Na itt bekövetkezett 10 perc néma csend....Egy dolog járt az eszembe...Hogy még is miért? Miért volt velem kedves? Miért segített és óvott? Hogy talán félre ismertem?...Kizárt...
-Mi lett Briannel?-törtem meg a csendet és ekkor lentről kopogás és türelmetlen csengetések zaja szűrődött fel.
Leszaladtunk és akkor már láttuk a váratlan vendéget...méghozzá nyakánál fogva Nathan egyik kezében másikkal pedig éppen az arcát verte péppé.
-Állj! -kiáltottam el magam mire Nat ökle megállt a levegőben.
-De még is miért véded ezt a férget?
-Először hallgassuk meg mit akar!-és ekkor sírva esett térdre a küszöb előtt.
-Úgy sajnálom! Bocsájts meg nekem Jeni! Nem voltam józan!-látszott rajta a mély megbánás.-Nem akarlak bántani és tényleg nagyon sajnálom! Bocsánatodat kérem!-erre Nat csak felpofozta.
-Neee!-sikítottam el magam.- Ezt miért csináltad?
-Mert amelett, hogy milyen gyalázatosan viselkedett most féreg módjára csúszik mászik elötted...-majd mérgesen bevonult. Én leguggoltam hozzá és felsegítettem. Letörölgettem a könnyeit és bevezettem a nappaliba. Leültettem a kanapéra és mikor megnyugodott elkezdtünk beszélgetni. Tényleg nagyon megbánta, hogy így viselkedett. Nem tudta, hogy így fog hatni rá az alkohol és nem ez a fajta. Plussz már mint kiderült jó ideje tetszettem neki és ez lett a vége. Igazából hálás volt Nethennek, hogy az este elverte és, hogy időben kiszedtek a kezei közül. 1 óra alatt megbeszéltük a dolgokat és megbocsájtva útjára engedtem.
-Ő mindig is ilyen kicseszett érzelkedős nyámnyila alak volt mióta ismerem.-lépett elő morcosan karba tett kézzel a babyszitterem.-Hogyan tovább?
-Most elmegyek átöltözök meg rendbe teszem magam és irány a verseny....Te is jössz?
-Attól függ...még meggondolom.-majd felálltam ledoptam Nat pólóját a mosásba és lezuhanyoztam. Jól esett végig folyatni magamon a forró vizet. Törülközőbe csavarva futottam át a szobámba, összekontyoltam a hajam és törülközve elmeséltem Emilynek a Brianes beszélgetést. Arty pedig nekem háttal hallgatta.
Igen Emilyvel együtt jártunk úszni, láttuk már egymást pucéran és nem voltunk sose szégyenlősek. Artyban meg megbíztam aki tisztelettel nem fordult meg.
-Nathan!
-Igen?
-Felhoznád a garázsból a ruhámat? Kérlek!!!
-Mit keres a garázsban?
-Ott tartom. -forgattam a szemeimet még úgy is, hogy tudtam, hogy nem láthatta.
Mielőtt a kezembe nyomta jobban megnézte a szépen kivasalt, laposra összehajtogatott szerelést ami a motoros öltözetem volt. Az arca hírtelen a szivárvány minden színében pompázni kezdett.
-Te...versenyző vagy? TE MOTOR VERSENYZŐ VAGY? -kérdezte a végén már a hangját felemelve az ámulattól vagy talán ijedelemtől. Nem tudtam eldönteni. Lassan bólintottam majd a kezembe helyezte a ruhaköteget és ahhoz a falhoz sétált melyet betakartak az érmeim és okleveleim...kb 2 percig nézegette majd a feje rákvörösbe váltott.
-baszki...Baszki!...Baszki!!!...BASZKI!!!!
Ezzel kiviharzott szobából. Mi pedig kérdőn néztünk utána, de végül ráhagytuk. Felöltöztem, magamra erősítettem a gerincvédőm majd kontyba kötöttem a hajam, hogy beférjen a sisak alá. Halvány feketete füstös smink, szempilla spirál és korrektor.
-Gyertek mutatok valamit!-ők pedig követtek a kert végében lévő hatalmas garázsba amit kinyitottam, és tátott szájjal jöttek be utánam.-Szép mi? Apummal megszállott motor rajongók vagyunk.
-De ez egy garázs teli van motorokkal!!!-hitetlenkedett Nathan. A többiek megszólalni se tudtak.
-Na jó! Akkor induljunk!