Bébiszitter? Na azt már nem!

Börtönt látogatok

Az alkohol megtette a hatását...sokkal könyebben vettem fel a szemtelen rossz kislány szerepet...
-Mi nem?-vágtam vissza és felvettem egy gonosz vigyort. Tudtam, hogy vissza tükröződik a TVről ezért mindent lát.
-Ott hagytál mikor agyrászkódásod van és össze vagy törve!!?? Elmentél egyedül ráadásul motorral!! Neked ez vicces??!!
*Írói szemszög*
-Bizony ám!-fordult hátra megtartva az arckifejezését. A fiú ingje felül kigombolt volt, az öklén száraz vér éktelenkedett.-Ha már a vicceknél tartunk...melyik menstruáló lányt ujjaztál, majd ökleltél fel, hogy levezesd az ideged?-Jeni gonosz kacajától lett hangos a ház.
Roger kisebb sokkot kapott.
-Te tiszta hülye vagy ma!-majd elindult a fürdőszoba fele, de megakadt a szeme az asztalon lévő üvegen.-Abba mi van?-odalépett majd beleszagolt.-BASZKI TE ITTÁL!-de ekkor Jenifer az igénél fogva egy hírtelen mozdulattal magához rántotta.
-Mondod ezt te? Úgy bűzlesz mint egy alkoholista!
Szép lassan csókolgatni kezdte a nyakát majd nyomott egyet a szája sarkára is.-Megyek aludni. Jó éjt!-suttogta a szájára majd elengedte és elsétált a szobájába.
Roger csak az ajtócsattanásra eszmélt fel. Teljesen lefagyva, kábultan becsoszogott a fürdőbe.

*Jenifer szemszöge*
„TISZTA VÉR AZ ÖKLE!!! BASZKI BASZKI BASZKI! Tuti bement és összeverte...be kell menjek hozzá..."
Cikáztak a gondolataim.
„El kell játszanom, hogy alszom és míg ő alszik kilopózom...már csak a börtönbe kell bejussak valahogy..."
Tudtam, hogy Roger a papírjait a laptoptáskájában tartja. Míg tusolt én kiszaladtam és előkapartam az iratait reménykedve hogy találok valami használhatót. De semmi...Visszapakoltam mindent úgy ahogy volt.
„Tuti, hogy a börtönből jött...ahova tuti feketén jutott be...hogy mehetett be?...”
Ekkor megpillantottam az ajtó mellett támaszva egy fekete oldaltáskát. Oda osontam és villám gyorsan kikapkodtam a papirokat...ekkor megakadt a szemem egyen...a rendőrség címere volt rajta. Gondolkodás nélkül megfogtam a többit visszaraktam és visszarohantam a szobámba.
„El kell rejtsem! Gyorsan el kell rejtsem!”
Nem volt jobb ötletem így hát a pólóim alá dugtam. Még pont időben mert benyitott Rogg.
-Tusoltál már?-erre elkezdtem a pizsamáimnál matatni.
-Még nem. Most szedek elő egy pizsamát mert az előzőt reggel leforrócsokiztam.
-Értem....figyelj!...
-Igen?-vontam fel a szemöldököm és oldalasan neki dőltem a szekrénynek.
-Mi volt kint az az előbb?-hírtelen elfogott a remegés... „Basszus! Látta volna??!!” -Már...nem is haragszol?...Nagyon...valami...kiváltottál belőlem valamit- dadogott össze vissza. „ÓÓÓ hogy a kis színjátékra gondol?” És megküldtem felé egy sejtelmes gonosz mosolyt. Amitől az ajtó félfának kellett támaszkodjon. Megindultam felé és mikor hozzá értem a kezem lassan végig húztam a hasán végül a derekán, majd kiléptem a szobából.
-Nem tudom mire gondolsz. De én most ha megbocsájtasz megyek és lezuhanyozom mert nagyon fáradt vagyok.

*Roger szemszöge*
„JESSZUS! Mit csinál velem ez a lány?! Az előző jelenetétől is becsavarodtam!”
-Akkor miért nem jöttél velem az előbb?!-bukott ki belőlem véletlen. Elkerekedett szemekkel állt, majd ismét felvette azt a rakoncátlan mosolyt amitől nem fértem el a gatyámban. Szó nélkül ott hagyott és magára zárta a fürdő ajtót....okos döntés volt.

*Vissza a főszereplőhöz*
Roger arcán a szivárvány színe váltakoztak mielőtt magamra csuktam volna az ajtót...Élveztem ezt a szerepet de féltem mi sülhet ki belőle...villám mód letusoltam és folyva hagytam a vizet, hogy úgy hallatszódjon mintha rendesen áztatnám magam mint mindig. Magamra csavartam a törülközőm és egy kis táskába kötszereket pakoltam. Egy másik törülköző alá rejtettem és kiléptem a folyosóra. Roger még mindig ott állt. Csak nézett...nem mozdult. Lazán lépkedtem el mellette. Nem reagált. Lepakoltam a szekrény melleti kis komódra a plussz törülközős csomagom majd kiléptem és a tarkójára leheltem egy puszit.
-Ezt ne!-hangja rekedt volt és feszült.-Ha nem akarsz valamit elérni is vele!-kicsit messzire mentem...mind ketten ittunk így nem tudtam felnérni hol is az a bizonyos határ...amit kezdten túllépni...
-Duzzogi!-majd becsaptam a szobaajtóm.
-Na ezt mérhetetlenül cukin mondtad.-nevetett fel még mindig az ajtóm előtt áldogálva.
-Jó éééjt!-kiáltottam ki.
-Jó éjt Jenifer!-röhögte. Hallottam ahogy a szobájába lépked és ő is magára zárja az ajtót.
Nekem sem kellett több a szekrényemhez pattantam és kihalásztam belőle egy fekete pólót, egy fekete tapadós, nyúlós szövet nadrágot, fekete zoknit, a tartalék fekete conversem. Magamra kapkodtam őket és az ágyra leülve tanulmányozni kezdtem a rendőri papírtömböt. A személyzetről részletes leírás, ki hol és mikor tartózkodik...és a lényeg. A hátsó ajtón való bejutás, és térkép. Olyan térkép amely a normál rendőröknek nincsenek meg...ez a köteg a kapitányé volt...amit Rogernek adott, hogy bejuthasson Nathez. Fogtam a fekete hátizsákomba vágtam a kötszeres tasival együtt, és kisurrantam a kijáraton.

„A papiros szerint a bejáraton belépve bal oldalt vannak felakasztva egy dobozkába a cellák pót kulcsai...Fasza honnan fogom tudni melyik Naté?”
De a lapok közül kicsúszott egy sárga noteszlap rajta egy számmal. 473. Kigalásztam a táskából egy fekete pulcsit és a fejemre húztam a kapucniját. Sötét eldugott hátsó utcák felől közelítettem meg az épületet.
Minden ott volt és úgy volt ahogy a papíron. Könnyen bejutottam.

Már a cellája előtt áltam..és a látványtól teljesen elkapott a hányinger. Nem volt elég hogy egy tök eldugott helyre rakták, egyedül (ami mondjuk előnyömre vált mert a többi rab így nem kezdett el hangoskodni stb) sötétbe...de Roger piszkosul elverte. Lassan csenben kattant a zár és beléptem. Csak feküdt a kövön mozdulatlanul...összegörnyedve. Lassan leguggoltam hozzá...valami furcsa érzés járt át...valami melegség...hogy láthatom hogy él...a kezem a kezére akartam rakni mikor elkapta a csuklóm.
-Mit keresel itt?-hangja dühös, erőtől duzzadó de rekedt volt.
-Hozzád jöttem!
-Minek?
-Segíteni akarok!
-Nem kell a segítséged!-majd félre lökte a kezem...Olyan volt mint egy nagy sebzett ragadozó ki morcos kedvében van...
-Kiakarlak hozni!-hangom halkabbra sikerült mint vártam és sokkal gyengébb lett. Erre már ő is felfigyelt és hátra fordult hozzám.
-Miért?-ekkor már nyugodtabb volt.
-Nem tudom...de kiakarlak hozni és ki is foglak!!! Gyere!-szorítottam meg a karját és elkezdtem felfele húzni.
-Nem lehet!
-Miért nem?!
-Ráfognak jönni, hogy megszöktettek!
-Vagy azt hiszik, hogy magadtól szöktél meg de mindegy is mert így is úgy is vissza zárnak...-esett le miért akart maradni Nathan.-A rendőrfőnököt kell rávenni hogy hivatalosan elengedjen...-összerogytak a térdeim...Tudtam hogy pénzzel nem fogom tudni megveszteketni...ide más módszer kellett...-Roger minden este le fog jönni hogy összeverjen....én meg minden este le fogok jönni hogy rendbe tegyelek!-vettem ki a ködszeres tasakot a táskámból mire elképedt.
-Ezt...
-Csönd legyen! Ülj fel az ágyra! Gyere segítek!
Elláttam a sérüléseit, de mikor álltam volna fel maga mellé rántott le az ágyra. Szorosan magához ölelt mire felszisszentem.
-Mi a..?-és ekkor a pillantása megakadt a kezemen..onnan a szabaddá vált nyakamra vándorolt. Reagálni se volt időm, olyan gyorsasággal kapta le rólam a pulcsit és a pólót. Egyszál melltartóban álldogáltam előtte...de ő nem ezen akadt fenn...
-EZ HOGY TÖRTÉNT!!!???-üvöltött.
-Ssss! Meghallanak minket az őrök!
-KIBELEZEM ROGERT!!!!!
-SSss!!! Nem nem ő volt! Hagyd hogy elmagyarázzam! Amikor elestem a veszekedés után, agyrászkódást kaotam. Elfelejtem bevenni a gyógyszerem és elvágódtam a tusolóban. Senki nem bántott!!!-szemében enyhült a düh. Lassan óvatosan mához húzott és ölelt.
-Sajnálom, hogy megszorítottalak!-suttogta szomorúan.-Sajnálom hogy bántottalak! Ez miattam van! Nem akartam!...
Vissza öleltem és így döltünk le az ágyra. Szüksége volt valakire. Valakire akire támaszkodhat. Egyszer már kihozott a szarból. Az volt a minimum hogy vissza akartam adni ezt. De nem is ezért...talán azért...mert láttam benne valamit...amit mások nem...
-Ha jönnek az őrök rádnézni...akkor takarózz be..ne látszódjanak a kötések....mielőtt Roger jön szedd le és dug be az ágyneműd alá őket...én majd holnap is meg utána is rendbe raklak. De nem sejthet semmit. Anyáék jövőhét szombaton reggel 6ra érnek haza...addig kiakarunk hozni engem meg az utolsó pillanatban vissza költöztetni. Ha a szüleim vissza mentek akkor én elintézem Rogert.
-Várj! Kiakartok?
-Arthur, Emily és én.
-Miért?-szemében döbbenet, csodálat, és kérdőjelek halmaza tükröződött vissza. De én csak mosolyogtam. Egy sérült oroszlánt láttam magam előtt..kinek nagyon kellett most a segítség.
-Nekem mennem kell! Nehogy Rogg észre vegye, hogy eltűntem!-vissza öltöztem és vissza zártam a cella ajtót...nehezemre esett és mikor kiértem a börtönből...elöntött a fájdalom és a sírás...
Mikor vissza értem Roger már aludt...bezuhantam az ágyamba de elfogott a hányinger...eszembe jutott hogy gyógyszer mellett nagyon nem szabadott volna alkoholt innom...és rohantam is a fürdőszobába...ugyan is hányással zártam e "csodálatos" keddet.