Bébiszitter? Na azt már nem!

23.

Az esti eset után, fáradtan bedőltem az ágyba és elaludtam. Matekra kellett volna készülnöm, de annyira lefoglaltak a gondolataim, melyek Nathan körül forogtak, hogy nem voltam képes koncentrálni. Akárhányszor eszembe jutottak a képsorok, vadul kalapált a szívem és átakartam hozzá rohhanni és kérdőre vonni. Nem tehettem.
A reggelem kapkodva indult, mert nem elég, hogy elaludtam, de még le is kellett tusoljak és be se voltam pakolva. Hajatmosni már nem volt időm, így azt copfba fogtam, de még az aznapi szettem sem volt különlegesebb. Farmer, bokacsizma, garbó (már csak a foltjaim miatt is), és dzseki. Fogkefével a számban pakoltam be a táskám és rohantam ki vele az előszobába, ahol anyum kerek szemekkel figyelte, hogy még is mi a francot művelek.
-Kicsim! Ha megzavarhatnálak!
-Igen anya? Mond!- mindeközben persze rohangáltam fel-alá a házban.
-Ma délután gondoltam elmehetnénk moziba! Van kedved hozzá?
-Persze anya! -*két öblítés között*
-Jönne Nathan is!-a név hallatán eszembe jutott az esti jelenet és egyenes sugárba köptem le a tükröt.
-Minden rendben drágám?-kiabált anya.
-Persze!-törölgettem sebesen a vizes felületet.
Belémcsapott a hiányérzet. A felismerés, hogy egész reggel nem volt senki a lábam alatt hihetetlenül jól esett. De azért kíváncsivá is tett, így mikor elkészültem, befutottam Nathan szobájába. Nem kellett betörjem az ajtót,mert nyitva volt. Nyitott ablaknál szellőzött a helyiség, bevetett ággyal és katonás renddel a szobában.
-Hű ha!!!-csúszott ki a számon.
Nathan viszont sehol sem volt.
Becsuktam az ablakot majd gyors léptekkel megindultam az iskolába.
Az út alatt állandóan az este vagy a zöld hajú srác esete járt a fejemben.
2 perccel csengő előtt estem be az ajtón.
-Tán nem elaludtunk hercegnő?-piszkált Arthur.
-De! Ne is mond! Hallod nem láttad valahol a White gyereket? Nem volt otthon mikor eljöttem.
-Egyszer láttam. Bevágtatott nagyon korán és az udvar fele sietett.
-Éértem.
-Jó reggelt osztály!-lépett be a halálos matektanárnőnk.-Ugye dolgozatot ígértem mára?
,,Ó! HOGY SZÜLNE SÜNT!!!"
Szétosztotta a rémséges papírköteget és a gyomrom a torkomba ugrott.
-Psszt! Mi az?-bökött oldalba Emily.-Halál sápadt vagy! Nem tanultál?-suttogott.
-Nem tudtam!
-Miért? Ne mond, hogy Jenifer Crystal ellustul!
-Neem nem! Csak nehéz estém volt!
-Na mert mi történt?
De nem válaszoltam, mert a tanárnő felfigyelt ránk.
-Emily! Jenifer! Csöndlegyen!
Barátném a padalatt rugdosott, míg elő nem kapartam egy fecnit és rá nem írtam, hogy mi történt. Emi elolvasta és akkorát ugrott a széken, hogy hangosan beverte a térdét, ő pedig keserves arccal bordult a padra a lábát szorongatva.
-Mi ez a ricsaj?? Mi olyan fontos dolgozat közben??!!-vette el a cetlit és elkezdte hangosan felolvasni.- ,, Neki mentem a félmesztelen Nathannek az este , aki egy hosszabb szemkontaktus után elkezdte csókolgatni a nyakam és a vállam, majd egyeszer csak elviharzott a szobájába ezért egész éjjel alig aludtam."
A teremben mindenki abba hagyta az írást és jéghideg és halálosan döbbent hangulat települt az osztályra.
-HOGY MIIII??!!!-visítozott Alice.
Lehajtott fejjel befejeztem a dolgozatot, beadtam majd kivágtattam a teremből. Könnyeimmel küzködve ültem a suli előtti lépcsősoron. Nagyban csipogott az osztálycsoport mit nem voltam hajlandó megnyitni. Egyedül Emily sms-ét olvastam el amiben, annyi állt, hogy az osztály mondani szeretne valamit.
Így hát visszamentem a teremben 1 perccel kicsengő előtt, mikor a tanár már nem volt benn.
-Figyelj Jeni!-szólalt fel Arthur a tömegből.-Nem tudjuk mi és hogy történt. Nem is tartozott volna ránk ha te magad nem mondtad volna el. Ez a tanárnőtől egy nagyon szemét húzás volt! De szeretünk téged és mindig segítesz mindenkinek! Így abban maradt az osztály, hogy mintha nem is hallottuk volna, tudomást sem veszünk róla és nem adjuk tovább!
Potyogtak a könnyeim a meghatottságtól és mosolyogva borultunk csoportos ölelésbe.
-Na álljunk meg egy pillanatra!-sivítozott Alice.-Nathan az én pasim! És te drága lotyókám ezt nem úszod meg ennyivel! Én nem fogom tartani a szám nyugodj meg!-és gonosz vigyorral kirohant a teremből. Emily utána futott én pedig elmeséltem a többieknek, hogy ez nem az volt mire gondoltak, hogy Nathan úgymond a "bébiszitterem" és én sem értettem mi volt az az esti. A fiúk rendesek voltak és tudatták velem, hogy ha kell kicsinálják Nathant a lányok meg Alicet. Csak teltek az órák, semmi változást nem tapasztaltam, egészen az utolsó órám előtti szünetig. Az igen kihalt folyosón egy zöld hajtincs jelent meg . Túl gyors volt így nem tudtam időben reagálni. A fiú nekinyomott a szekrénysoroknak. Éhes ragadozó módjára vicsorgott rám. Feltűnt még 2 személy is. Nathan kibe Alice karolt. Nat arcán szomorú csalódás tükröződött vissza, de nem mozdult. Csak nézte a jelenetet. A kis ribanca csak vihogott és élvezte a látottakat.
Próbáltam a fiút visszaszorítani, de nagyon nehezen ment. Elkezdett dúrván molesztálni. A combjaim között és melleimen matatgatott. White pedig meg sem rezzent.
Olyan erővel öntött el a keserűség, a fájdalom és a csalódás, hogy felébresztett bennem valamit. Valami ami már nem emberi volt. Az adrenalin a szervezetemben megtöbbszöröződött, az ereim kitágultak, az izmaim befeszültek. Állati ösztönök törtek elő belőlem. Olyan erővel térdeltem tökön a srácot, hogy reccsent. Üvöltve esett össze én pedig teljes erőböl halántékon rúgtam. Kirántottam a táskámból egy hegyes tollat és a torkának szegeztem. Pontosan eltaláltam a főeret.
-Ha még egyszer meg mersz támadni! Nem leszek ilyen kegyes!!!-majd belevéstem a monogrammomat a nyakába.
A fiú sírva fetrengett a földön, majd kikúszott az utcára a főbejáraton.
Még egy utolsó pillantást vetettem a párocskára.
Alice hófehéren futásra készen állt, Nathan, pedig döbbenten kezdett felém sétálni. Egy undorott vigyorral ajándékoztam meg, majd futni kezdtem kifele az épületből. Ő is rohant utánam, de jóval gyorsabb voltam. Besiettem a házba, magamra zártam az ajtót és elkezdtem összecuccolni. Bedobáltam a cuccaim egy kis utazózsákba és bevágtam a kedvenc motorom csomagtartójába. Az arconat a kezeimbe temettem és akkor vettem észre, hogy úszok a könnyeimben.
3 csöngetés után Roger felvette a telefont.
-Baba neked nem suliban lenne a helyed?
-Légy otthon negyed óra múlva! Odamegyek!
-Mi?? Mi történt??
-Majd elmondom. A szüleimnek azt mondom, hogy fontos ügyeket intézünk és nálad alszom ma este.
-Biztos jó ez így?
Közben Nathan dörömbölt a bejáratiajtón.
-Igen!
Rápattantam a motorra, kinyílt az udvar kapuja és már száguldottam is Roger lakása felé.