Bébiszitter? Na azt már nem!

Merénylet

Arty szintén motorozik és mint most is, ő hurcolta Emilyt. Én mentem elöl, mögöttem Arthurék és a sort Nat zárta. Tudtam, hogy motorozik úgy, hogy csalódottságára nem lepett meg mikor a ház elé tolta a járgányát.
" Ez van aranyom! Nem lehetsz mindig lehengerlő!"
Mikor megérkeztünk a pályára menedzserem már hatalmas vigyorral várt.
-Crystal!
-Roger?
-Ma se áruljuk el nekik?-kacsintott.
-Ma se!-vettem elő gonoszkás vigyorom.
-Mit is?-értetlenkedett Nat.
-Ez meg ki?-döbbent le a menedzserem.
-Anyáék a munkakörük miatt ki kellett menjenek külföldre. Ha jól emlékszem Egyiptomba. Roger ő itt a "bébiszitterem" Nathan.
-Óó...nem irigyellek te lány!-húzta el a száját.
-HÉ!!! EZT MOST MÉG IS MIRE VÉLJEM?!-fortyant fel Nat.
-Semmi, semmi!-majd betoltam Rogert a versenyzőknek fenttartott épületbe.
-Vedd fel a maszkodat és készülj fel! Azt csiripelik a madarak, hogy elakarnak tenni lábalól! Nagyon figyelj oda!-majd gondterhelten besétált a menedzserek és szervezők termébe.
Én pedig elhelyeztem a motorom a versenyzői garázsban és bementem az öltözőbe már maszkkal az arcomon.

Emily szemszöge:
Miután JC elvonult felkészülni mi Nattal és Artyval a lelátón foglaltunk helyet.
-Figyu!...Mi volt az amit Jeni menedzsere mondott...Rob..Robi...
-Roger!-Javítottam ki Nathant.
-Tök mindegy...Szóval?
-Majd meglátod!-ő pedig szemfogatva hátradőlt.
-Szerintetek az normális, hogy ez a Robi fazon..
-ROGER!
-Mindegy! Na hogy ennyire fiatal menedzser létére?
-Nem tudom mi számít normálisnak de jól kijönnek és nagyon jó hatással vam Jenire!
-Ó! Téényleg?...Jeni...Hogy lett motorversenyző?
-Amióta csak ismerem őrülten rajong a motorokért. Mivel apukájának akkor már egy kisebb gyűjteménye volt megtanította motorozni majd a tanfolyamot is elvégezte. A vizsgáján ismerte meg Rogert. Ős tehetségnek gondolta így elkezdte menedzselni. Megszállotja lett a száguldásnak. Ó nézd jönnek is!
Hangosbemondó:
Éés itt vannak!!!-órdított a hangszóróból. Mire mindenki a baloldali kapuhoz kapta a fejét, ahol a versenyzők tolták be a motorjaikat a rajzvonalhoz integetve az örjöngő tömegnek. Hosszasan sorolták a cifrábbnál cifrább neveket (sosem saját név volt hanem inkább "nickname" mint például FireStorm)
Majd az utolsó elött a hatalmas tömeg hírtelen elnémult.
Hangosbemondó:
Éés jöjjön a hazai bajnok...(hatásszünet).. SHADOWRIDER!!!!
A nézőtér tombolt. Arty teljes torkából üvöltött és persze én sem maradtam ki a sikítozásból.
-Ti...ti tudjátok ki Shadowrider?-kérdezte félve Nat....a versenyzők valódi nevét nem szokták tudni kivéve azokat akik nyíltan felvállalják ezzel beengedve a kopókat (paparazzi) a magánéletükbe. Illetve azokat akik nem vigyáznak eléggé és lebuknak.
-Nathan...ő az egyik legjobban védett versenyző...a kiléte hétpecsétes titok...
-És melyik Crystal? Innen az összes motor kisértetiesen hasonló és egyik rendszám sem felel meg az övének...
-Szerinted ha tudnánk akkor elárulnánk?
-Mivel rám bízták így igen!!!
-Bocsi bad boy de most ebből kimaradsz.-Mire ő puffogva, duzzogva, karba tett kézzel figyelte az indulást. Nem csoda, hogy megsértődött...Nat is mindig ott volt minden versenyen és éveken keresztül nem tűnt fel neki, hogy a szomszéd lány kit állandóan cseszegetett az egyik versenyző. Jól titkoltuk a barátnőm kilétét. Ha azt hiszi, hogy ilyen könnyen kiadjuk csak azért mert át kell járjon néha hozzá, akkor nagyon téved.
Hatalmas kürtszó és megindult a verseny.
Egy olyan pár perc után hatalmas zörejjel kisodródott és csapódott a falnak az egyik versenyző...IceDragon (kiesését mutatta a kijelző)...egy másik motoros zöld szerelésben (JadeTiger) volt a hibás (ugyan is ő volt az egyetlen versenyző ki nem tetőtöl talpig feketében volt a motorával együtt)...szándékosan kisodorta és neki ment, és hatalmas profizmusának és szerencséjének köszönhette jeges barátunk, hogy ennyivel megúszta. Úgy tűnt nem lett komolyabb baja egy lábtörésnél...de ez pont elég ahhoz, hogy egy darabig ne versenyezhessen....
-Melyik Jeni???-idegeskedett Nat.

Jeni szemszöge:
Láttam ahogy Jade kisodorta Icet...elragadott egy kis adag félelem....de egy kanyar után úgy elkapott egy adrenalin löket, hogy minden félelmem semmivé foszlott...imádtam...éheztem a sebességre...

Arty szemszöge:
Egész idő alatt Emilyt és Nathant halgattam...nagyon uncsi volt...és nagyon aggódtam Jeniért...hihetetlenül száguldott...olyan magabiztosággal vezetett mintha semmi veszíteni valója nem volna. Csak úgy csúszott a versenyzők között mint kés a vajban...imádtam nézni...felidéztem mikor megkapta az első motorját, napokig le nem lehetett róla műteni...pár könny cseppet elmorzsoltam...
Gondolataimból a hangosbemondó rázott fel:
ÉÉS A MAI FUTAM NYERTESEE... A HAZAI BAJNOK...SHADOWRIDER!!!
Hatalmas éljenzés közepette halkan de pont meghallottam, ahogy a mögöttem lévő öregek nagyon zsörtölődnek..
Xy1: Istenem már megint ez a zöldfülű nyert!
Xy2: Ki az ördög lehet ez a srác??!!
Xy1: Valakinek már nagyon elkéne tennie lábalól...elrontja a játékunkat...
Majd fogtam a kukoricám és az arcukba nyomtam dühömben mire azok morogva arréb ültek....

Jenifer szemszöge:
A díjátadó után igyekeztem az elsők közt kigurulni a pályáról. Villám gyorsan berohantam a mosdóba (igen közös a női és férfi öltöző és mosdó is), leoperáltam magamról a szerelésem és bevágtam a táskámba, majd felkaptam egy farmert egy converst és egy motor rajongói pólot majd magamra öltöttem az "egy eltévedt rajongó" szerepet.
Hallottam, ahogy néhány fiú órdibál a távolból, hogy "HOL VAN SHADOW??!! HOVÁ TŰNT!!??"
Neki is és nekem is elkellett tűnnöm. Mivel ő a híres ShadowRider őt nem leplezhetik le....sok a rossz akarója....ahogy az sem derülhetett ki, hogy én lány vagyok mert egyenesen felnyársalnának....
Hatalmas tömegben a többi versenyző is becammogott. Nagy részük észre sem vett vagy elkapta a fejét, de páran vigyorogva leszólítottak és kikísértek, útba igazítottak.
"Jól van..nem buktam le...Roger már biztos kicserélte a rendszámom és suttyomban kitolta a motorom...sietnem kell !"
Utolsóként érkeztem..az elsők közt is kell eltűnnöm...

Emily szemszöge:
Mikor véget ért az ünnepség, őrülten kezdtünk el lerohanni a lelátóról. Arty igyekezett magával rángatni az értetlen képet vágó bébiszittert, aki ezzel fel-fel borította a tömeget...biztos nem állt neki össze miért sietünk...
Miután leértünk, Roger és a motor oldalán megjelent a lihegő barátnőm.

Jenifer szemszöge:
Mikor megérkeztem Emily sírva a nyakamba ugrott...szorosan magamhoz öleltem és hallottam ahogy levegőért kapkod..ő is futhatott...Nagyon jól esett és teljesen megynugtatott a bátorító ölelése...ekkor Arty és Roger is csatlakozott...csoportos ölelkezés!
Egyedül Nathan állt értetlen fejjel és nézte a jelenetet...még nem jött rá melyik versenyző vagyok én...igazából ennek nagyon örültem mert nem bíztam benne egy percig sem...akkor sem ha konkrétan megmentett...
Megindultunk haza...
Mögöttünk a menedzserem kísért minket kocsival és tájékoztatott volna headseten, hogy ha követtek volna.
Szerencsére épségben haza értünk anélkül, hogy bárki is utánunk sunnyogott volna.
Az első dolgom az volt hogy a remegéstől fáradtan behulltam az ágyba és hagytam, hogy elnyomjon az álom...