Veled is közölték a szüleid mikor 16 éves voltál, hogy másnaptól felnőttként kell viselkedj mert a munkájuk olyanná vált hogy tiéd a ház? De persze ezzel ugye nem is lenne gond. Mindig utalnak egy kártyára neked pénzt, te már tudsz magadról gondosko...
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Ami pedig teljesen a padlóra küldött csak ezután következett. Mellé lépett Brian. -Ti mi a francot kerestek itt?! -Nyugi baba! Téged! -De még is miért? -Gondoltuk te tudod mi van Nathannal. Meg te miért is bújkálsz itt? -Öööö... -Nincs "Öööö..."! -sóhajtott.-Már egy ideje sejtem, hogy gáz van. Na csicseregj!-segített fel. Miközben sétáltunk a házba, felületesen elmeséltem a történteket. Mikor az ajtóhoz értünk viszont megtorpantam. Az üveg túloldalán Roger üvöltözött a barátaimmal. Azok pedig hevesen vissza kiabáltak. -Fiúk...a hallottakról egy szót se! Majd jelentkezem!-suttogtam mire óvatosan bólintottak. Lassan elkezdtünk hátrálni, de észre vett. Azonnal pattant. A karomnál fogva rángatott be a házba. -HOGY A FRANCBA JUTOTTÁL KI!!!??? Életembe először teljesen betelt a pohár.... Lekeverzem neki egy akkora pofont hogy csattant és a kezem nyoma lilán virított az arcán. -NEM VAGYOK A FOGJOD!!! NEM BÁNHATSZ ÍGY VELEM!!!! MENJ A BÜDÖS FRANCBA!-és még egy sallerrel jutalmaztam. Hátrált egyet meglepettségében. Karon ragattam a többieket és kivágtattunk a bejárati ajtón. Motorokra ültünk, kocsikba szálltunk és a csapatot vezetve elindultam a rendőrség felé... betelt a pohár. A kis szarházi épp a parkolóban beszélgetett. Mikor meglátta a tömeget elsápadt. Láthatóan remegett. Bekülte a kollégáját és megindult felénk dühös arcot színlelve. -Amúgy ma és még 4 munkanapig van...szóóval nem sokat tud tenni-suttogta Arty. Nekem ennyi kellett. - Még is hogy gondoljátok, hogy csak így ide parádéztok!?-kiabált rám. Kész...ott valami elszakadt nálam. A nyakkendőjénél fogva az arcom elé rántottam.
Emily szemszög: Jeninek lángolt a tekintete. Egész testében izzott. Izmai megfeszülve, tekintete elsötétülve. -Kihozod nekem szépen Nathant vagy mindennek amit tudok besétálok a bíróságra és tönkre teszem a gyönyörű kis életed!-hangja kemény volt és éles. De a rendőr csak elvigyorodott. -Ugye tudod, hogy most nem tudom kihozni? Ráadásul megfenyegettél egy rendőrt és testi erőszakosságot követtél el.-vigyorodott el. -Jól tudom seggfejkém, hogy miért nem tudod most kihozni...de azt is hogy ezek a vádak nem érvényesek ugyan is nem vagy most szolgálatban magyarul nem egy rendőrrel ha nem a bíróság szemszögével nézve egy bűnözővel tettem ezt!-talpra esett volt. Még hozzá annyira, hogy a kapitány megnyikkani se tudott.-Jól tudom hogy hivatalos iratokat adtál ki a kezedből és minden hivatalos eljárás nélkül zárattad be Nathant. Ráadásul fizikailag bántalmaztátok Rogerrel! Ezért van külön zárva a többiektől! Szóval ha nem hozod ki nekem de minél hamarabb, ezzekkel a vádakkal, a tanukkal és a bizonyítékkal fogok besétálni a bíróságra! Ráadásul a bíró Arthur apja...amit mi pontosan jól tudtunk. -Tudod rendőrke! Szépen akartam megállapodni veled...de ezt a végkifejletet köszönd az ex szeretődnek!-ördögi mosolyától a hideg futkosott a hátunkon. Az "ex szerető" hallatán a rendőr megfagyott. Mindannyian azon agyaltunk, hogy ezt Jeni még is miből rakta össze. Okosabb volt mint aminek látszott....
Jenifer: Mikor a kapitány megjelent az ajtóban Rogernél...azonnal tudtam...ahigy egymásra néztek...minden lejött...Roger rá volt kényszerítve, hogy a szeretője legyen...a pontos történetet nem tudtam...Tudtam hogy ezzel megfoghatom őket. Ha ez kitudódna a kapitány karrierjének vége. Ezért minden megtesz Rogernek...úgy ahogy ő megtett mindent valamiért....akkor úgy voltam vele hogy rá ér még kiderítenem mi is volt az... -Hozd ki! -Ez aranyos de leghamarabb majd csak jövőhét után tudom! -Nem! Legkésőbb jövőhét péntekig hozd ki! -Jó jó! Nyugi kiscsaj!-dühös de tehetetlen tekintete mégjobban megmosolyogtatott. -Ha Rogernek szólni mersz...garantálom hogy kiheréllek!-és a gyáva féregje komolyan is vette. Arra számítottam, hogy nehezebb lesz vele...kellemesen csalódtam. Ott hagytuk, ő pedig fülét, farkát behúzva arébb somfordált. Amilyen izmos volt, annyira féreg....a külseje csak látszat. Büszkeséggel töltött el az úgy nevezett győzelmem. Hibás voltam a Nathant a napokban ért szenvedéseiért....ez volt a minimum.... Edward felajánlotta, hogy lakjak náluk míg a szülei haza nem jönnek. Utána Briannél és így tovább. Hamarabb értem a lakásba mint Roger. Kivettem a pótkulcsot a lábtörlő alól és összepakoltam a cuccom.
Roger szemszöge: Mikor haza értem, Jenifer cuccainak hült helye volt....megtalálta a pótkulcsot....szakállas trükk....mindig is túl jól ismert...megérdemeltem azt a két pofont....nagyon is....utáltam Nathant azért mert ő vigyázhat Jeniferre...és ennek ellenére szemét vele....féltékeny voltam....és emiatt magamra haragítottam.... „Talán túl messzire mentem...jóvá kéne tegyem...de...hogy?”
Jenifer szemszöge: Teltek a napok....a barátaim falaztak nekem és dobálgattak házról házra maguk között....örökre hálás leszek nekik érte....rendbe raktuk a házat...én meg minden este ellátogattam Nathan cellájába...ahogy ígértem. Nagyon lefogyott és nagyon meggyötört volt. Néhány napig még eljárt Roger őt megverni...de egyszer csak abba hagyta. Mikor ott voltam, rengeteget beszéltünk és rájöttünk hogy sok közös van bennünk. Nem volt az az idegesítő egoista vadbarom akinek mindig is mutatta magát....de valami...nem stimmelt.... Már csütörtök volt. Épp készültem, hogy meglátogatom Nathant és elújságolom neki, hogy holnap szabad...mikor kicsúszott a táskámból egy papír köteg....az ővé. Belelapoztam és eleredtek a könnyeim....az összes leleplezett versenyző adatlapja és a kitöltésre váró le nem buktatottaké.... szerencsémre az enyém még üres volt...az utolsó lap viszont összetört bennem valamit....valamit ami eddig épülgetett....egy zöld szerződés....
