Bébiszitter? Na azt már nem!

Roger visszatér

-Mi történt?-ültem le mellé.
Gondterhelt arcát nagy és puha kezeibe temette.
-Szeretném veled megbeszélni a továbbiakat. Illetve a szerződést.
-Hallgatlak!
-Nézd! Tudom, hogy azt mondtam, hogy mindent tudok Nathan White-ról, de tévedtem. Sajnálom! Hidd el nem tudtam a szerződésükről. Átbogarásztuk egy ügyvéd haverommal. A lényege az, hogy mivel motoros, a város összes motorosával összebarátkozik és mindent kiderít róluk. Személyazonosságot, családi háttért, egyszóval mindent, ami Jade számára lényeges lehet. Majd ezen információkat átadja neki még a következő verseny előtt. Így Jade minde versenyzőt kicsinálhat és bekerülhet a döntőbe.
-De miért? Miért éri meg ez neki?-vágtam közbe.
-Nem tudom. Nem értettük. Valami olyasmi, hogy cserébe Jade nem rombolja porig az életét. Úgy tűnik mindent tud Nathanről.
-Nathan tudja, hogy én is versenyző vagyok. Csak idő kérdése, hogy mikor ismer fel Jade. Ki fog csinálni.
-NEM FOG!-ragadott meg a vállaimnál fogva. Az arcát centik választották el az enyémtől. Szemei vörösen és dühösen izzodtak. Izmai befeszültek.-Segítek! Felszerelést cserélünk! Átfestetjük a motorod! Hagyd hogy segítsek! Ki akarom javítani a hibám! Csak kérlek engedd! Kezdjünk tiszta lappal!
A barátaimmal, egy sokat mondó pillantás sorozattal megosztottuk véleményünk.
-Rendben. Figyelek!-ekkor már ők is leültek.
-Te vagy a legjobb motoros. Ebben már nem tudnak képezni. De! Ha bármi lenne, meg kell tanulnod esni, úgy hogy minél kevésbé törd össze magad. Találtam erre embert, aki majd kiképez. Emellett meg kell erősödnöd. Az izomzatod nem elég masszív. Tehát kondizni fogsz. Itt az edzés terved!-majd a kezembe nyomott egy füzetet.-Írd a változásokat! Hetente nézni fogom! Mivel edzened kell ezért a táplálkozásod is kiegyensújozottabb kell legyen! Tehát ha megengeded én itt lennék nálad, ha már úgy sincs bébiszittered csak papiron és minden nap csinálnék neked kaját, mert te a suli mellett nem fogsz tudni.-igazán meglepődtem ezen az ajánlatán. Gondoskodni akart rólam.
-Rendben.
-A szobája lehetne Nathané!-hozta fel Arty.
-Nem!-vágtam rá meglepően gyorsan és határozottan. A többiek nagyon nézve várták az indokot. Arthur medig mindent tudóan mosolygott.-Meeert ott vannak még Nat személyes dolgai. Ha anyuék haza jönnek minden úgy kell legyen, ahogy volt! Kitaláljuk! A másik vendég szoba mellettem az lehet a tiéd!
-Oké.
-Ennyi lenne?
-Nem! Van még valami! Így körbe nézve szép kis alkoholos bulit csaptatok. Suli alatt. -erre csak behúzni tudtam a fejem.-Verseny előtt 48órával nem fogyaszthatsz semmien tudatmódosító szert innentől. Az ivászat kerüljön hétvégére ha lesz. Ne romoljanak a jegyeid! Meg az edzésnek sem tesz jót! Kérlek próbáld minimalizálni az alkohol fogyasztásod! A szemeidet elnézve többet kéne aludnod! Gyorsabban fejlődnél!
-Megjegyzem! Köszönöm Roger!
-Mi lesz Whiteal?-töprengett Emily.
-Zárd ki a fejedből! Ne hagyd, hogy elrontsa a kedved vagy elterelje a figyelmed! Brian se nagyon ha lehet ilyet kérnem!-ekkor Arty halkan kacagva sarkon fordult és kiment a konyhába.
-Mi volt ez?-néztem a bartnőmre.
-Foggalmam sincs. Az utóbbi időben rengeteg fura kérdést tesz fel. Állandóan azt hajtogatja, hogy sejt valamit. El viszont nem mondja, mert hogy "még nem biztos benne, nem állt neki még össze a kép". Titokzatoskodik.
-Értem.
-Amit meg álmodtál. Arra igazán nem tudok mit mondani. Kérdezhetek valamit?
-Persze!-A menedzserem csak ült és figyelt.
-Te megszeretted Nathant?-a kérdésre Roger izmai újra befeszültek. Apró izzadtság cseppek jelentek meg a homlokán.
-Neeem! Miről beszélsz?? Utálom mint a sz@@@r!!
A fiú mintha megnyugodott volna. De az igazság az volt, hogy még én sem tudtam eldönteni mit érezzek iránta. Az álmom teljesen megkavart. De mivel elárult, nem agyalhattam ezen.

Beköszöntött a tél. December 4.
Mikor felébredtem sietve az ablakhoz futottam. Egész éjjel havazhatott. Elöntött a jó kedv. Mindent beborított a gyönyörű fehér hótakaró. De gyorsan le is hervadt a mosolyojom, mikor megláttam a tükörképem. Karikás lila szemecskék.
Beszaladtam a fürdőbe és rendbe szedtem magam. Hamar elkészültem mert finom illatok csaltak ki. Egyenesen a konyhába.
Roger állt és palacsintát sütött.
-Jó reggelt!-mosolyodott el. De most, a rideg kapcsolatunk miatt nem kaptam buszit a fejemre mint előtte. Hiányzott.-Többiek?
-Alszanak. Elmarad az első óránk.
-És te?
-Één értem jön Brian és...
-Ne mond tovább!-folytotta belém a szót. Az a szép mosolya hírtelen eltűnt. Mintha ott se lett volna.- Rendben. Csináltam neked nutellás gofrit a délelőttre. Ebéd fog várni itthon. Ott a dobozka a pulton! Rakd el!-hangja szomorú volt.
-Köszönöm!-majd szájlebiggyesztve oda totyogtam. Erre már felnevetett. Váratlanul de szorosan magához ölelt. A fejét a nyakamba fúrta. Hosszú, izmos karjaival erősen szorított.
-Nem lehetne...
-...ezt az állapotot a régire vissza hozni?
-Igen.-suttogta a pólomba. Fejemet belehajtottam a mellkasába.
-Tudtál a szerződésről?
-Arról magáról nem. Nathan mondta, hogy valami kapcsolata van Jadeval de nem tudta végig mondani mert félbe lett szakítva.
-Nem szóltál.
-Utána akartam járni, hogy mi ez az egész. Sajnálom!
-Héhé! Le fog égni a palacsinta!-gyorsan odaugrott és sikerült megmentenie a finomságot.
-Béke?-tartotta a kisujját mint egy alsós, de én vonakodtam.-Naaa!! Kérleeek!!!
-Na jó legyen!-majd nevetve beleakasztottam az én ujjam az övébe.
A pillanatot Roger telefonja szakította félbe. Míg én neki álltam tömni a fejem, ő szemben állt és hallgatta a készüléket. Néhány perc múlva fal fehérré sápadt és kinyomta a hívást.
-Te tudsz rólam és a kapitányról???
Megállt a falat a számban.
-De honnan??
-Rátok (nyamm nyamm) kellett (nyamm nyamm) nézzek! -lenyeltem a falatot.-Bocsánat! Szóval! Mikor belépett nálatok, izzott a levegő. Úgy nézett rád mint tigris a prédájára. Emellett sütött róla, hogy meleg. Amivel nem is lenne baj. De rólad meg tudom, hogy homofób vagy. -lefagyott.-Mi történt?
Nagyot sóhajtott majd belekezdett.
-Pontosan már nem emlékszem. 15 voltam ő pedig 17. Középiskolások voltunk és legjobb barátok. Egy nap fogadást kötöttünk. Viccnek indult. A tét az volt, hogy ha veszítek...érted te. Veszíttem. Be is vasalta rajtam az árát. Felvette. Kényszerített. Erősebb volt. Mivel belementem a fogadásba így az én felelőtlenségemnek minősült. Megzsarolt, hogy tönkre teszi az életem ha nem adom neki magam. Egyszer sikerült megszereznem a videót. Épp a karrierjét építette. Akkor még nem ismertelek. A videó azóta is nálam van. Pontosabban van olyan is ami már akkori forgatású amikor már rendőr volt. Így azon már biztosan felismerhető. Ezzel zsarolom most én. Ha segítség kell ugornia kell, ha jót akar. Én meg megszabadultam tőle. Ennyi lenne.
-Tud más is erről?
-Nem nem. Csak mi ketten tudtunk erről. Idáig.
-Sajnálom!
-Hagyjad! Csak felejtsük el és ejtsük a témát!
-Ha már itt tartunk! Neked van valakid?
-Szerinted? Ha lenne te már tudnál róla!
-Igaz. Akkor valaki aki tetszik vagy esetleg szeretsz?
-Őszintén?-majd leült velem szembe.
-Igen!
-Igen van akit szeretek.
-Hű! Ki az?
-Nem fontos. Csak plátói. Van párja.
-Jajj! Mióta?
-Körübelül egy éve. Még nem jött rá és jobb is ez így. Kicsit naívacska. Pont ugyan olyan mint te! -de a végét már nevetve mondta.
-Hééé!-majd kinyújtottam rá a nyelvét.
-Vigyázz mert leharapom!
-Na azt megnézem!
Befejeztük a reggelit és még beszélgettünk egy keveset. Pont mint régen.Amit kopogás szakított félbe.