Bébiszitter? Na azt már nem!

6

A telefonom csöngésére ébredtem. Mivel félhomály uralkodott a szobámban így csak annyit sikerült leolvasnom a falióráról, hogy már 7 óra is elmúlt.....Este hét...."Tehát még vasárnap van..."
Kiszenvedtem magam az ágyból, hogy megnézzem ki hívott...a motoros pártfogoltam...Nem volt erőm visszahívni..inkább visszazuhantam a párnák közé...de valami nem hagyott nyugodni...túl nagy volt a csönd...Majd kilyukasztotta az oldalam a kíváncsiság, úgy hogy lesettenkedtem a földszintre ahol a lépcsőnél megbújva hallgatóztam...halk suttogás szűrődött ki a nappaliból...
Emily: Az a baleset!...Roszabbra is fordulhatott volna...-sóhajtozott.
Nathan: BALESET??!! EZ NEKED BALESET??!!-fortyant fel.
E: Miért? Mi ha nem az? Merénylet?...Tán Mr.Egó tud valamit amit mi nem?-vicsorgva méregette. De Nathan csak csöndesen kerülte a kérdést.
N: Azt biztosan tudom, hogy nem véletlen volt, hisz gondoljunk bele! Ice nem tartozott a legjobbak közé! Nem volt potenciális ellenfele Jadenak...De ha emlékszetek a vége felé mikor nagyon rátapadt Shadowra...Ice bevágott közéjük..mire nem sokra rá oldalról belement az a szemét...Ő pedig megúszta és tovább ment...Bosszú volt...
Arthur: Te arra gondolsz...hogy SHt elakarják tenni lábalól? És Ice...feláldozta volna magát tudván, hogy úgy sem győzhet?
N: Igen...-7 perc néma csend telepedett a társaságra...mindenki mélyen végig gondolta a látottakat és próbált értelmes magyarázatot találni vagy valami fontosat előkatutni a memóriájából...Hírtelen az udvarból bevezető ajtó kivágódott...Mivel már besötétedett és a többiek sem oltottak villanyt, az egész házban sötétség honolt. Az alak belépett majd egyre-egyre közelebb sétált és megállt, a fejem felől gondterhelt, rekedt hangján megszólalt...
-Felébredt már?-jól ismertem ezt a hangot...Roger...elkapott a félelem...reszkedtem...nem jöhettek rá, hogy felébredtem hisz egyértelmű volt, hogy valamit titkolni akarnak...."Miről maradtam le??"
Arrébb sétált, én pedig megengedhettem magamnak egy aprócska sóhajt..
N: Nem...Még nem..
R: Miért?...-Arty és Emy felváltva kapkodták köztük a fejüket...én sem értettem a kérdést...
N: Nem tudhattam!-válasza agresszív volt de kétségbe esést és szomorúságot tükrözött..-SSSSS!!!-jött mindenkitől a csitítás...
A: Ha ez tényleg merénylet volt...akkor kifogják nyírni...-Roger kezét úgy ökölbeszorította, hogy belefehéredtek az ujjai...
R: Nem nem fogják!- mondta olyan szikla szilárdsággal és végig futott a hátamon a hideg...
N: Te is jól tudod, hogy egyedül SH élheti túl és győzheti le Jadet!!! Ki kell lépjen!!!
R: Nem lehet...Addig fogják őket versenyeztetni míg mindenki ki nem esik...most Iceon volt a sor....Nem lesz baja...
E: Srácok..lehet felkéne kelteni...-szakíotta a vitát félbe, de ez ahhoz is elég volt, hogy elkezdjek fel-fel kúszni a lehető leghalkabban...
A: Felkéne... Gyere Emily mi addig csináljunk vacsit!-és kivonultak a konyhába.
R: Nekem nincs szívem felkelteni...-ő is elhúzta a csíkot...fentről már hallottam a közeledő Nat sóhajtását mivel rámaradt ez a feladat. Én villám gyorsan beugrottam az ágyba és fülest dugtam a fülembe majd játszottam, hogy relaxálok...
Pár másodperc múlva Nathan lépett be morogó arccal.
-Ne játszd az eszed Jenifer!-mordult rám. Az erei kitüremkedtek a homlokán az idegességtől.-jól tudom hogy hallgatóztál!..Mennyit hallottál?-kérdezte már már félelemmel a hangjában. Nem válaszoltam...mire kiviharzott a szobámból jó erősen bevágva maga után az ajtóm.
-Te fizeted ki ha tönkre megy!-kiabáltam utána idegesen.
Átsiettem a fürdőbe és levetkőztem. Már beálltam a zuhany alá és épp engedtem volna magamra a forró vizet mikor valaki belépett. Hátra fordultam és a ledermedt halálra sápadt Roger állt mögöttem.
-...Bocsi...-nyögte ki nehezen, elcsukló hangon.
-Ömm...nem mennél ki?-nevettem fel. De ő meg se moccant..."Csodálatos! Mindegy most, hogy már látott..." de nem fejeztem be a gondolatot ugyan is mögűlem a keze megnyitotta a csapot. Kezembe nyomott a tusfürdőből és sampont kent a fejemre...hagyta hogy megmosakodjak majd hátulról átölelt...nem érdekelte, hogy épp bőrig ázik...a víz melege az ő teste melegéhez fabatkát sem ért...Hosszasan ölelt magához, szorsan és védelmet nyújtóan...Hátra hajtottam a fejem és felnéztem rá...Mély szomorúság áradt a szemeiből...
-Sajnálom...nem szabadott volna...vigyáznom kellett volna rád...-suttogot...nem bírt hangosabb lenni...majd könycseppek gördültek le az arcán a vizzel keveredve...-Ha te lettél volna Ice helyében...
-De nem így volt..-simogattam meg a vállát...
-Gyere le vacsizni! Artyék finomat csinálnak.-majd mélyen belepuszilt a nyakamba és kiment....Őszintén nem tudtam hova tenni a történteket...azt tudtam, hogy itt nem lány és fiú vagy nő és férfiként voltunk jelen...itt álltam előtte fedetlen testtel és nem érdekelte...a lelki állapotom érdekelte...semmi más...őszinte szeretet volt...és emiatt melegség és békesség töltött el...nagyon aggódott...és féltett...
Magamköré csavartam a törülközőm és megindultam a szobám felé, de a lépcső aljáról jövő morgás hallatán megálltam. Nathan méregetett szúrós szemmel majd Roger nevét kiabálva elvonult. Megszárítkóztam, felkaptam egy trikót és egy alvós rövid nadrágot s mikor kiléptem a folyosóra megcsapott egy csodás illat...PALACSINTAA!!!
Lerohantam a nappaliba (a nappali mint egy amerikai nappali és konyha) de a terasz ajtó előtt elhaladva hallottam ahogy Roger és Nathan valamin igen erősen hajbakaptak....konkrétan órdibáltak egymással...én vállrántva Emily mellé ugrottam a palacsintám után szaglászva...a többiek vigyorogva falatozták a nutellás finomságot és kezembe nyomtak pár darabot.
-Ezekbe meg mi ütött?
-Nathan kiakadt, hogy Roger mitől lett gatyáig vizes aztán láttott téged törülközőben...asszem innentől összerakod...-röhögött Arty.
-Te jó ég!-forgattam a szemeim.
-Figyelj...késő van...esetleg..
-Igen itt aludhattok! Konkrétan már majdhogy nem van saját szobátok!-nevettem fel mire a porcukor belepte az arcom. Jót nevettek a jeleneten.
Miután befejeztük a vacsit, mindenki elvonult a saját kis birodalmába magunk mögött hagyva a még mindig marakodó párocskát. Bedugtam a fülesem és olvasni kezdtem...Throne of Glass...kedvenc könyvsorozatom...Épp Celaena marakodott Lysandraval, amikor meleg kezek fonódtak a derekam köré. Kivettem a fülesem cirógarni kezdtem sejmesen puha haját...
-Mi történt?
-Le lettem basz...azaz akarom mondani szidva, mert bementem a fürdőszobába míg tusoltál sőt..vajon "mi a franc történt"...mert, hogy most ő tartozik felelősséggel érted "ráadásul még ő sem nyúl hozzád egy ujjal sem pedig neki inkább lenne szabad mint nekem".-miután ezeket a szavakat kimondta hangos röhögésben törtünk ki. Akár milyen furcsának tűnhetett nem voltunk egy pár...többek voltunk mint barátok de nem voltunk egy pár...társak voltunk..feltétlen bizalom nélkül nem működhetett az ő, és az én kezdtetleges karrierem sem...meg kellett ismerjük egymást és bíznunk kellett egymásban...ezért nem szóltam rá a fürdőben sem...ezért nem volt nálunk tabu...de ezzel sosem élt vissza...ő ismert a legjobban...és imádtam vele lenni.
Ő is elővedte a könyvét és együtt olvastunk...
-Nem vacsoráztál mi?
-Nem...Nat kiborított és rögtön hozzád jöttem..-beletemett a fejét a nyakamba.
-Akkor gyere menjünk le!
-De te már ettél!
-Nem baj fér még belém!-kacsintotram mire elnevette magát...Annyi baja volt mindig...állandóan szomorú volt...nagyon ritkán hallottam nevetni...és imádtam ha még is összejött ....szorosan magáhozhúzott mikor Nathan nyitotta ránk az ajtót. Először elkerekedett szemekkel bámult minket majd becsapva maga után az ajtót elvonult.
-Továbbra is te fizeted ha tönkre megy!- Roger felröhögött. Ez egy ilyen csapkodós, röhögős estére sikeredett.
Lebotorkáltunk és benyomtunk még jó pár palacsintát. Jól elbeszélgettünk és taktikáztunk a következő versenyre. Eszembe jutott, hogy Nathan is biztos nem evett így megtöltöttem neki egy rakat palacsintát jó vastag réteg nutellával és leszórtam porcukorral. Megindultam a szobája felé de a résnyire nyitott ajtó előtt megálltam. A fejét támasztotta a 2 kezével az asztalára könyökölve...nagyon megviseltnek tűnt...bekopogtam majd benyitottam...
-Ribanc vagy!-kiáltott rám...éles volt...fájt...de emelt fővel oda sétáltam és leraktam az asztalra a vacsoráját.
-Gondoltam még nem ettél...jó étvágyat..-döbbenten emelte meg a fejét...teljesen lefagyot...mielőtt kiléptem volna még hozzáfűztem- Nyugodtan nevezz annak aminek akarsz....de nem ismersz...
-Jenifer!-majd becsuktam magam mögött az ajtót és faképnél hagytam. Még azért vissza kiabáltam -Látod én nem vágdosom az ajtót! Vegyél példát!
Sírógörcs kerülgetett...ez a nap sok volt...és még nem sikerült kiadnom magamból...reménykedtem, hogy Rogg az ágyamon ülve vár...de nem így történt...így hát átfutottam Emilyhez. Az ágyában feküdt és TVzett én pedig a nyakába ugrottam és zokogtam...kibeszéltük a mai napot és filmezés közben bealudtunk.
Reggel arra keltünk hogy engem a derekamnál fogva Arty, Emilyt pedig Roger öleli és így aludtunk négyen.
-Ezek, hogy kerültek át az éjjel??-nevetett fel Emily.
"HOLVAGYTOK???" Jött a kiabálás a ház minden sarkából. Majd berontott Nat...ekkor már mindenki dőlt a röhögéstől kivéve Mr. Morcit.
-Barmok!!-majd bevágta az ajtót.
-Kijavítanám magam! Nem Mr. Morci hanem Mr.Ajtócsapkodó
Mire mindenki újra szakadni kezdett.
"HÁT AKKOR INDULÁS A SULIBA!"