Bébiszitter? Na azt már nem!

Meglepetések erejével

Elnézést kérek hogy ilyen későn hozom a részeket, csak dolgozom és tanulok így nincs mindig időm és erőm írni. 😞 Igyekszem sűrűbben hozni a részeket. És tényleg bocsii ~E~

Az éjszakát a WC csésze felett töltöttem. Roger felébredt rá és segített amiben csak tudott. Mikor a gyomrom csillapodni látszott, elvonult aludni. Nekem eszembe jutott, hogy a rendőri papír köteg még mindig nálam van. Így lefotóztam az oldalait és vissza süllyesztettem az eredeti helyére. Rogernek fel se tűnt a fáradtságtól, hogy milyen ruha van rajtam. Így hogy ne fogjon gyanút gyors felkaptam az egyik fekete hosszú pizsomám és elrejtettem a fekete szerelésem. Fogatmostam, bevettem egy ingercsillapítót és bebújtam Roger mellé. Végig csak Nathan szavai kattogtak a fejemben. "Ribanc vagy!" Igaza volt...de miatta kellett annak lennem...
Legszívesebben utáltam volna Rogert azért amit Nathannel tett...undorító dolognak tartottam...de hálásnak kellett lennem azért amennyit tett és tesz értem. Haragudtam rá...de most más feladatom volt mint az érzéseimet rendbe rakosgatni. Vegyes érzésekkel de bealudtam.
A nap sugarai melengették arcomat. Oldalra fordultam de Rogernek hült helye volt. Felpattantam és kiszaladtam a nappaliba. Roger a konyhapulton ült a laptopját bámulva. Már vagy 11 óra is lehetett
-Jó reggelt.-de nem válaszolt. Csüggetten leültem a TV elé és benyomtam egy filmet. Az izgalmakból egy felettem átnyúló kéz zökkentett ki, mi egy pohár vizet és 2 pirulát rakott le az asztalra. Az egyik a szokásos rózsaszín volt a másik a gyomromra.
-Ilyet többet ne csinálj!-hangja kimért volt és éles. Majd magára vágta a szobája ajtaját.
-Látom te is átmentél Mr.Ajtócsapkodóba!!!
Hallottam ahogy bentről felröhögött.
-Nem megy neked ez a duzzogósdi!!! Ne is erőlködj!-kiabáltam neki.
Majd nevetve lenyomta a kilincset.
-Túl jól ismersz.-állt meg az ajtóban.
-Ne játszd a kemény legényt! Az Nathan stílusa!- a név hallatán lehervadt a mosoly az arcáról.
-Róla többet nem akarom hallani!
-Roger! Ha véletlen volt! Értem, hogy dühös vagy rá! De most semmivel nem vagy jobb azoknál akiket megvetsz!-majd a csuklójára néztem.-Nála voltál benn? Őt verted össze!?-tudtam a mi az igazság de forrtam a méregtől...nem válaszolt. Csak dühösen fújtatott.-Mond meg Roger ez hol szabályos! Nem ölt! Nem erőszakolt meg senkit, hogy ilyen büntetést kapjon mint amit te kiróttál neki! A rendőr picsád meg úgy ugrál ahogy te fütyülsz!? Undorító egy társaság vagytok! -Kikapcsoltam a TVt és megindultam a szobám felé, de még az ajtófélfától vissza szóltam- Remélem hogy jól kielégíted azt a férfi lotyót az ágyában!-és most én vágtam de izomból magamra az ajtót.
-Bazd meg Jenifer!!!
„BASZKI, HOGY INNOM KELL AHHOZ, HOGY JÁTSZANI TUDJAM A JÓ KISLÁNYT!!!"-dühöngtem.
Arty ma csak 11ig volt benn így hát megcsörgettem.
-Hali mond!
-Hii! Kiderítettél már valamit?
-Sajnos nem sokat! De ezt lehet nem telefonon kéne megbeszélni!
-Nem tudok kimenni mert Mr. Seggfej ellenőrzés alatt tart.-suttogtam de akkor felötlött bennem egy zseniális de rohadt veszélyes ötlet.-Várj megoldom. Félóra múlva a házunknál?
-Várj mit akarsz csinálni!?-de kinyomtam.

Felöltöztem és az ablak felé vettem az irányt. IGEN AZ ABLAK FELÉ TÖBB EMELET MAGASAN!
Kimásztam rajta és a díszopárkányon lépkedve elértem a ház oldalára függesztett létrát. Felmásztam és a tetőn lyukadtam ki. Járkáltam egy darabig míg megtaláltam a csapó ajtót. A lépcsőházba vezetett így feltűnés nélkül kijutottam az urcára. Pont időben értem a házunkhoz. Még Arty előtt. Én meg valami spontán ötlet alapján elindultam Nat szobájába. De amit láttam az teljesen összekuszált bennem mindent.....
Rengeteg papír szétdobálva, szekrényéből lógtak ki a ruhák és az íróasztala agyon püfölve, minden felborigatva, piás üvegek, cigi csikkek. Aztán a szemem az ágyára tévedt....Teleszórva taknyos és véres zsepikkel, nem volt bevetve, és az itthagyott pizsama pólóm volt összegyűrve a párnája mellett....
-Te jó isten mi történt itt??!-állt meg mögöttem Arty.
-Valószínűleg Emi még nem kezdett neki a pakolásnak....Segítsünk be neki, addig amíg van időm...közben megbeszéljük mit tudtál meg. -ocsúdtam fel az ámulatomból.
A fiú leült Nathan székébe és előszedte a laptopját. Felhoztam egy szemetes zsákot és elkezdtem belehajigálni a szemetet.
-Na azt sikerült kiderítenem, hogy hol lakik, milyen pozíciót tölt be, milyen kapcsolatban áll Rogerrel, és a kintüntetéseit...ebből nekünk a Rogeres rész a lényeg....állítólag ezek ketten gyerekoruk óta barátok...bár volt jó pár összetűzések a csávó, de bármit megtenne amit Roger kér.

Én közben újra húztam az ágyneműt, összehajtottam a pólóm és a párnájára helyeztem...foggalmam sem volt mit keresett nála...de nem akartam elhozni ha már magához vette...ezzel ráértem később is foglalkozni...
-Arra gondoltam, hogy kilesném a napok folyamán, hogy mikor van kimenője stb mert ezeknek elég komoly rendszerük van...Neked fűzögetni kéne a menedzsered hátha megtudsz valami használhatót...valamivel le kell kenyerezzük.
Ekkor Emily toppant be.
-Sziasztok Srácok! Jézus itt meg mi történt?-nézett végig a szobán.-Miről maradtam le?-lihegve támaszkodott az ajtófélfának, haja szanaszét állt.
-Semmi lényegesről sajnos -görbült le Arthur szája.
-Nem sokat tudunk pedig szerencsétlen mindent végig kutatott. Ezért kitalálta, hogy kémked a rendőrünk után...Mondjuk..ezt hogy akaros kivitelezni?
-Anyámmal elhitettem, hogy beteg vagyok mire az bepánikolt és kiíratatott az orvossal erre és a jövőhétre-vigyirgott.
-Szuper! Akkor most már neked is vihetem a házit-forgatta a szemét Emi.
Nevetve folytattuk a pakolást már együtt.
Épp Nathan szekrényében próbáltam rendet varázsolni mikor a pólók közül kicsúszott egy iratköteg. A nagy, vastagbetűs címe felkeltette az érdeklődésem. „MOTOROSOK"
Gyorsan a táskámba mélyesztettem. Mögülem Emily sikított fel.
-Úr isten! JENIIII !!! -az egyik fiókot bámulta. Oda léptem de hátra kellett tántorodjak. Arty egy rakat képet vett ki és az ágyra dobálta.....Én voltam...mindegyiken...
-Ezek...
-Bizony csajszi!-vigyorgott gonoszan a barátnőm.-most ez vagy azt jelenti hogy totál beléd van esve vagy hogy kiakar belezni...de mivel egy házban éltetek eddig már rég megtehette volna.-vicsorgott tovább.
-Hű de vicces!-majd összekapartam a képeket és vissza dobáltam a fiókba.
Mire végeztünk a szobával addigra csak fáradtan szürcsölgettük a kávéinkat a fotelokban és a kanapén.
-Várjunk csak! Hogy jutottál ki??-ocsódutt fel Arty.
-Öööö...
-Jeniii!!!-emelték fel a hangjukat már mindketten.
-Jó jó!... Szóval...Tudjátok van az a díszpárkány a ház oldalán az ablakom alatt..
-NEEEEE!!! TE TELJESEN MEGŐRÜLTÉL!!??-órdítottak.
-Oké oké! De itt vagyok!-nevettem fel kínosan.-Amúgy ha már itt tartunk...szerintetek Roger észrevette, hogy eljöttem?
Ekkor parkolt le valaki a házunk előtt.
-Neked muszáj mindig ilyen hajszálpontosan időzítened?? -bukott ki Emily. Arty pedig felállt és tuszkolt a hátsó ajtó fele.
-Gyors menj menj! Búj el a motoros garázsban!
Elfutottam odáig de az ajtón lakat volt. Nem kereshettem meg a kulcsot. Így hát fogtam magam és az oldalsó rossz ablakát kipantittottam és nehezen de bemásztam rajta.
Az egyik motor mögött kuksolva hallottam, hogy valaki dörömböl az ajtón. Kicsit később csörömpölve esett le a lakat. Hosszú halk léptekkel közeledett, majd felettem megállt.
-Elég egyértelmű volt, hogy itt talállak, de valljuk be ez egy cseszett rossz búvóhely!-nevetett fel a fiú.
-Edward!?
-Szia baba!