Bébiszitter? Na azt már nem!

Veszélyes érzelmek...

A pénteki napot még túléltem, de az este elviselhetetlennek bizonyult. Pattanásig feszült idegállapotban rohangáltam a házunkba fel-alá és próbáltam nem gondolni a másnapi versenyre. A tudat hogy Jade minden versenyzőt padlóra küld, teljesen falhoz vágott.
A szüleim türelmesen várták a kanapén, hogy lenyugodjak, mert értelmes kommunikációt szerettek volna velem folytatni.
-Nathan nem tudnál halkabban lélegezni!!!???-rivalltam a pultnál ülő fiúra, mire Roger akkorát nevetett, hogy kiprüszkölte a kávéját.
-Te meg nem köpködj már az istenért!!!!
A fiú egy idő után megunta, felállt és lassan elém sétált.
-Jeni! Kérlek nyugodj meg egy kicsit! Néézd! Mély levegő! Ki és be! Látod? Csináld utánam!
Egy percig utánozhattam, mikor White elröhögte magát én pedig fogtam az egyik vázát és a feje mellé vágtam, ami a konyha szekrényen széttört. A szüleim csak csöndben dörzsölték az orrnyergüket.
-Mi az isten!?-ugrott fel a célpont.
-Remélem tisztában vagy vele hogy ebben bőven benne van a kezed!!!??? Takarodj ki innen!!!-mutattam a bejárati ajtóra, majd elvonultam a szobámba.
Zenét kapcsoltam és olyan hangosra tekertem, hogy valószínűleg még a szomszéd utcában is hallották. Elszaladtam zuhanyozni és mikor a szobámba vissza értem, a menedzserembe ütköztem.
Egy nagy bögre forró teával és 3 bogyóval a kezében álldogált.
-Ezt vedd be! Jól fogsz aludni tőle.
-Na de 3-at?
-Félek ebben az állapotodban az sem lesz elég.-húzta el a száját.- Nem altató csak olyan hatású növényi készítmény.
-Köszönöm a segítséget!
-Ugyan! Mond szeretnéd hogy veled aludjak?-puszilt a vállamba.
-Kérhetek ilyet?-mire ő csak bólintott és tovább puszilgatta a vállam.
-Ugye tudod hogy anyukád nagyon szerette azt a vázát?-mire felnevettünk.
-Veszek neki másikat.
-Olyan puha vagy tusolás után! Én is ilyen akarok lenni!-nyavajgott.-Hmm...Tudom mi segíthet az állapotodon!-rohant ki a szobámból.
Lejjebb tekertem a zenét, felkapcsoltam a fűtést, végig terültem az ágyamon és próbáltam nem felrobbanni. Az agyam kattogott, a lábaim remegtek, a kezeimmel pedig a zene ütemére doboltam.
Roger egy turmixos pohárral és egy tállal robogott be.
-Proteines gyümölcs smoothie és nutellás oreó!-úgy vigyorgott mint egy jóllakott uzsonnás.
Oda ült mellém én pedig az ölébe hajtottam a fejem.
Bekapcsoltuk a TV-t és nasiztunk, hogy elvonjuk a figyelmem.

Arra kezdtem el ébredezni, hogy valaki belép a szobába, vadító illata betölti a helyiség minden szegletét. Lassan mellém sétált és egy óvatos puszit nyomott az arcomra a puha ajkaival, miközben a kezemet simogatta.
-Sok sikert!-suttogta a fülembe.
Az illatfelhő távolodni kezdett.
Álmosan résnyire nyitottam a szemem és felemeltem a fejem.
Alattam Roger aludt békésen, az ajtóban pedig egy fekete alak készült távozni.
-Várj!-szóltam utána halkan, de nem állt meg.
Gyorsan kipattantam és utána siettem.
-Nathan!-ismertem fel a fiút, aki a szólongatásomra se reagált. Sebesen utolértem és megfogtam a kezét.
Meglepődött arccal fordult hátra.
-Jó reggelt Jenifer! Menj vissza aludni,még korán van!
-Nathan! Ne tegyél úgy mintha nem hallottad volna hogy utánad kiáltok! Miért nem álltál meg?-de nem válaszolt.-Figyelj! Voltál most benn a szobámban mikor megláttalak az ajtóban?
-Miért kérded?
-Mert nem tudom eldönteni, hogy álmodtam vagy tényleg megtörtént velem egy dolog.
-Mi lenne az?
-Valaki sok szerencsét kívánt miközben puszival gyengéden elköszönt. Majd felkeltem és megláttalak az ajtóban.
Megint nem válaszolt, viszont most teljesen szembe fordult velem és csak nézett. Szemeiben fájdalom, szomorúság és magány tükröződött.
-Nathan te voltál vagy csak álmodtam?-én se értettem miért de rászorítottam a kezére.
Mondani akart valamit, de gyorsan elharapta.
-Miért nem kapok soha választ tőled? Miért játszol velem állandóan?
Lassan a fülemhez hajolt.
-Jeni szerintem vissza kéne menned aludni nagyon fáradtnak nézel ki! Félálomba vagy mindjárt összeesel!
Ahogy távolodott megéreztem ugyan azt a csábító illatot amit előtte.
-Nem álmodtam! A te illatodat éreztem!-léptem volna utána de leestem a lépcsőn.
Már vártam a koppanást, de puha helyre érkeztem. Elkapott.
-Én megmondtam hogy még a végén összetöröd magad!
Ölbe vett és elindult a szobám felé.
Lassan elhelyezett az ágyon majd elidőzött felettem. Az arcunkat alig pár centi választhatta el.
-Mond el hogy mit szeretnél?-suttogtam az ajkaira.
-Nem lehet!-nyelt egy nagyot.
-Miért nem? Akkor legalább mutasd meg!-kérleltem tovább, mire teljesen elképedt.
-Biztos vagy benne?-áradt belőle a félelem.
-Igen!
Becsukta a szemét és lassan összepréselte az ajkainkat, de mikor viszonoztam elkapta fejét. Sírt.
-Mi a baj?
Válasz nélkül csak letérdelt az ágy mellé és elkezdett cirógatni. Csak néztem, ahogy a gyönyörű szemeiből folytak a könnyei, mint ha dézsából öntötték volna. Kezeimet összekulcsoltam az övével, de nem nyugodott meg. A pilláim egyre nehezedtek, majd lehunytam őket.