Bébiszitter? Na azt már nem!

Kettősség...

Hajnalba keltem, hogy a sulis cuccomért vissza tudjak ossoni, amely műveletet sikeres gyorsaság koronázta volna, ha nem rúgok bele az éjjeliszekrény sarkába. Azt hittem visítok! Ekkor viszont megakadt a szemem az ágyamon heverő ajándékokon.
Nagyot sóhajtva, pillangókkal a gyomromban fordultam feléjük és bontottam ki a szépen, gondosan becsomagolt dobozkát. Egy kis maci volt benne amely egy szívecskét tartott mint egy tálca, azon pedig volt egy kis ékszerdoboz. Mikor azt kinyitottam leesett az állam. Egy gyönyörű ezüstnyaklánc volt benne, egy kövekből kirakott J alakú medállal. Gyorsan a zsembe csúsztattam az ékszert a dobozával, majd kisiettem a házból.
Mivel még korán volt és senki nem volt még a suliban, így a mosodóban gyorsan átöltöztem az otthon szerzett ruhákba és kisminkeltem magam. Fekete szaggatott farmer és fekete, vörös rózsás mintás, kötöttpulcsi, egy vörös trikóval alatta. A sminkemet egy kis szempillasrpirállal és vörös rúzzsal pedig kipipálhattam.
Épp a bokacsizmám húztam, mikor Emily nyitott be.
-Őő halii!-nézett rám értetlenül, majd megkerülve foglalásba vette az egyik fülkét.
Csöndben beültem a helyemre, amit a szokatlan módon már bent dekkoló Arthur nem díjazott. Lassan felemelte álmos fejét és összeráncolt szemöldökkel rám kiáltott.
-Hé! Itt egy barátom ül! Sicc!-majd vissza temette az arcát a karhajlatába.
-Hallod Arty itt van már?-lépett be az, akit a lehető legjobban szerettem volna elkerülni.
-Nem nincs.-dünnyögött fáradtan.
-A picsát nincs néz már az orrod elé!!!-majd megindult felém. Gyors felpattantam és már igyekeztem is hátrálni mikor a másik fiú hátulról elkapott.
-Ő??-nézett rám értetlenül.-Jenifer te vagy az?-próbált értelmes fejet vágni, de nem igazán jött össze neki.
-Őőő... nem?-próbáltam kíhúzni magam a sz@rból.
-Na látod!
-Ahha akkor miért csillog a kabátja zsebében az az ékszeres doboz, amit tőlem kapott Jenifer?
"Ó BAZD..."
-Meert lehet neki is van ilyen. Ugye?
Helyeslően bólogattam mire Nathan a homlokára csapott.
-Jézusom Arthur...
Próbáltam volna eme "értelmes" beszélgetés közben elosonni, de karonragadtak.
-Felejtsd el veled beszélnivalónk van! Ja és komoly bajban vagy!-nézett rám szigorúan. Jeges tekintete meghűtötte a vérem, emiatt nem bírtam ellenállni, hog a forró ajkait ne bámuljam. Mikor észre vette elkaptam a fejem és próbáltam játszani a hülyét. Tudtam komoly fejmosást fogok kapni, hogy kiskorú lányként eltűntem a szemük elől egy délutánra és egy egész éjszakára. Amennyi életkedvem volt igazából még vártam is, hátha valamiféle érzelmet kicsikar belőlem, mert jelenleg csak az ürességet éreztem.
Időközben megérkezett a szintén karikás szemű Emily is, aki pedig a fejétkapkodta és próbálta feldolgozni az eseményeket.
-Mi folyik itt?
-Jajj már csak te hiányoztál! Ő Jenifer- majd barátnőm karjaiba lökött. A lány hosszasan nézett a szemembe, majd végigpázott tetőtöl talpig is.
-Azt a lebórult szivar végit Csajszi! De jól nézel ki!-visongott és ölelegetett.
-Atya úr isten!-fogta a fejét Nat, majd karon ragadott és kihúzott a teremből egyenesen az iskolaudvar egyik eldugott zugába. Magával szembefordított és neki nyomott a falnak.
-MOND MÉG IS MI AZ ISTENT KÉPZELTÉL!?-kezdett el torka szakadtából üvölteni.
-Nem értelek.-vontam meg a vállam flegmán.
-MI AZ HOGY NEM ÉRTESZ???!!! ELTŰNTÉL! NEM VETTED FEL A TELEFONOD ÉS EGÉSZ EJJEL TÉGED KERESETT MINDENKI! MINDENKIT MEGTÉVESZTETTÉL, MERT ELKÚRTAD A KÜLSŐD ÉS MOST CSAK LAZÁN BECSOSZOGSZ AZ ISKOLÁBA MINTHA SEMMI NEM TÖRTÉNT VOLNA!!!!
-Befejezted? Mehetek?-A reakcióm hallatán teljesen lefagyott.-Jah ha már itt tartunk ez téged miért is érdekel? Nem azt mondtad, hogy nem akarod, hogy többet a közeledbe legyek? Illetve már Rogeré a felügyeletem nem? Akkor meg miért is vagyunk itt?
-Nem...adtam...le...a...felügyeleted.-préselte ki halkan, dühösen a fogai között.
-Á értem! Akkor nem akarsz miattam sittre kerülni?
-Igen! Vagyis nem!
-Ahaa értem én. Nyugi nem fogok többet elkóborolni gazdi! Ja amúgy ha már gazdi, felraknád a nyakörvem? Nagyon szép és köszönöm!
-Nem nyakörv! És ahhwww! Megőrjítesz!-dühöngött.
-Felrakod?-majd a kezébe nyomtam.
-Persze-forgatga meg a szemeit.-De ne tereld a témát! Hogy gondoltad ezt??!! Miért csináltad???
-Mond miért kaptam ezt?
-Ahh mert...
-Ó Nathan az nem az a nyaklánc amit nekem csinaltattál csak az ékszerész elrontotta és J betűt csinált A helyett?-szakította félbe az időközben megjelenő Alice. Kerek szemekkel fordultam szembe Nathannel, majd lecsatoltam a láncot és hozzávágtam.-Ja amúgy a pasid Brian keresett!-ficánkolt boldogan.
A maradék pozitív érzéseim is szilánkokra törtek.
"Mit is gondoltam???"
Könnyekkel küszködve haladtam az éppen kinyitó büfé felé.
-Baba a rohadt életbe hova tűntél az este?-jött velem szembe az aggódó fiú és szorosan átölelt. Mikor már azt hittem, hogy nem tudok érezni akkor rájöttem, hogy de, de korlátozottan. A korlátban pedig csak a negatív érzések voltak benne. Sírnom kellett méghozzá nagyon,de benn tartottam. Csak szorosan és hosszasan öleltem a fiút.
-Nagyon nem vagy jól. Gyere üljünk le és mesélj!
Kimentünk a tesiterembe és a lelátón beszélgettünk becsöngőig. Mindenről beszámoltam neki töviről, hegyire, ahogy a Nathan iránt érzett érzelmeimről is. Végig halgatott, csöndben bólogatott és simogatott.
Jelzőkor lefelindultunk, mikor észrevettem, hogy az egész jelenetemet Briannal az emlegetett fiú végignézte. Ahogy leértünk ő sarkon fordult és kiment a teremből.
-Figyelj mivel már megmondtad neki, hogy szereted jobb ha tudja, hogy nem járunk.
-Vagy legalább is "már".
A terembe érve az osztályom meglepődött fejét lekellett volna fotózni. Isteni élmény volt. Arthur meg Emily meg még midig haldokoltak az egész estés utánam való kutatás miatt, így ők a nap további részében is agyilag zoknik maradtak.
Szünetekben Brian lelkizett velem és mesélt az ő, ilyen összeomlós, depresszív időszakáról is. Sokat jelentett, hogy nem voltam egyedül. Nem hagyta, hogy a negatív gondolatok átjárjanak ezért igyekezett eltereni a figyelmemet is.
Eljött a nap "fénypontja", mikor egy kocsiba kellett üljek a babysitteremmel és a menedzseremmel. Brian kedvesen a kocsiig kísért, majd egy bátorító, meleg baráti öleléssel utamra engedett.
Váratlan módon, miután beültem néma csendben utaztunk hazáig. Ott kezdődött érdekes lenni a helyzet, mikor Nathan ment elől, nekem mögötte kellett menjek és mivel Roger zárta a kocsit, így neki én mögöttem kellett jönnie, hogy még véletlenül se tudjak elfutni. Az ajtón való belépés után Roger rögtön mind a 3 zárat bezárta és a lehető legmagasabb helyre rakta a kulcsokat, hogy ne érhessem el. Haláli nyugalommal kinyújtotta a karját a kanapé irányába, jelezve, hogy üljek le. Igyekeztem szófogadó lenni, reménykedve, hogy annál hamarabb szabadulok. A két fiú keresztbe tett karokkal állt meg velem szemben és mérgesen vizslatni kezdtek.
-Szerintem kezd te Roger.-fordult felé Nathan.
Lassan bólintott, majd belekezdett az egy órás monológjába, hogy miért volt veszélyes, mind az amit elműveltem. A végét pedig egy kiborulással zárta, hogy "mi a francot csináltattam magammal".
A válaszát már nem kaphatta meg, mert telefont kapott és sürgősen távozott.
Ezek után Nathan csak karonragadott és kirángatott az udvarra, ahol a fejemet belenyomta a hóba és benne tartotta az arcomat másodpercekig.
-Hátha ettől észhez térsz! Most pedig javítunk ezen a förmedvényen.
-Bazd meg Nathan!-és a karjaimat hátul összekulcsolva felvezetett a fürdőszobába. Ott leültetett a tükör elé és a háttámlához kötözte a csuklóimat.
-Te még is mi a francra készülsz???-kezdtem pánikba esni.
-Megpróbálom rendbe tenni azt, amit elcseszettél.-remegett az idegtől.
-Magyarul???
-Meglátod.
-Na meg a nagy büdös picsát! Hozzám ne merj érni!
Ekkor hátrarántotta a fejemet és lágyan a fülembesúgta.
-Most nagyon figyelj rám! Nagyon elrúgtad nálam a pöttyöst, úgy, hogy most szépen fogd be és bízz bennem!
Akkorára nyíltak a szemeim mint a London Eye.
-Hogy mi van???
Majd benyomott a számba egy adag altatót és megitatva lenyelette velem.
-Ne ellenkezz, mert rosszabb lesz.
Nem kellett 15 perc bealudtam.
~~~
Mikor újra észheztértem az ágyamban találtam magam. Ilyedten kirohantam a fürdőszobába, hogy lássam mit művelt velem a vadbarma, de végül a padlón húztam magam után az állam.
Teljesen újra volt festve a hajam és formára lett vágva. A saját hajszínemhez közeli színű lett, high lighttal és hátul fentebb volt vágva es az arcom mellett előrefele folyamatosan növekedett a hajam hossza.
-Na?
-Mi a szar? Te fodrász is vagy?-néztem rá hitetlenkedve.
-Nem. Egy barátom segített, aki fodrász. Ő volt a volt legjobb barátom fodrásza.
-Volt legjobb barátodnak? Lány volt?
-Igen.
-Hogy hogy csak volt?Mi lett vele?
-Tetszik?-próbálta terelni a témát.
-Mi történt Nathan?
Nagyot nyelt.
-Meghalt. Motorbalesetben. A párjával együtt.
Lekellett üljek.
-Na de tetszik?
Nagyon tetszett, de nem mertem neki megmondani.
-Miért kellett megváltoztatnod? Egy napig se hagytad, hogy olyan maradjak! Plussz ez roncsolja a hajamat dúrván!
-Nagyon szarul áll neked az a depresszív külső! Elviselhetetlen látvány voltál! Nem bírtalak már nézni!
-Nem igaz!
-Nekem de!-majd visszavágtatott a szobájába.
Még egy darabig gyönyörködtem a hajamba, ez inkább voltam én mint a szürke színezett, majd eszembe jutottak, azok amiktől Brian egésznap védeni próbált. Nathan mondatai visszhangoztak a fejembe és semmit nem értettem. Hol kedves volt, hol utálatos. De ennek ellenére hozzáakartam bújni, érezni a teste melegét és a bőrét. Rájöttem, hogy ehhez az egy kéne, ahhoz, hogy ne legyek deffektes. De ő nem az enyém volt.
Potyogó könnyekkel csináltam teát és ültem be a TV elé, hogy bámuljak a semmibe.
-Neked mibajod?-csoszogott le az emlegetett fiú.
-Semmi lényeges.-feleltem ridegen.
-Ma átjönne Alice.-nézett rám kíváncsian.
-Ha megakarod kúrni azt akkor nálatok tegyétek! Ebbe a házba nem teheti be a lábát!-válaszoltam élesen.
-De figyelnem kell rád így most ezzel keresztbe teszel nekem.
-Nem érdekel! Keress magadnak mást! Az úgy is jól megy! Ő ide be nem jön!
-Auu ez most fájt!-ironizált.-Végül is ebben te is otthon vagy! Egyik pillanatban még nekem vallassz szerelmet a másikban Brianon csüngsz!
Minden szava döfés volt.
-Nem vagyunk együtt.-suttogtam.
-Hmm?
-Mondom nem vagyunk együtt! Barátilag próbált támogatni! ÉS TUDOD MIT IGAZAD VAN! VOLT EGY GYENGE PILLANATOM ÉS ENNYI! MOST ÖRÜLSZ?-kezdtem kiabálni.
-Akkor csak ennyi? Gyenge pillanat?
-CSAK FELEJTSD EL!-csaptam le a bögrém és bevonultam a szobámba. Érzelmek vezérelve az erkély felé vettem az irányt és már a korlátra álltam volna fel, mikor Nathan lekapott onnan és az ágyra vágott.
-TE MEGŐRÜLTÉL??!! MI BAJOD NEKED?
-SEMMI KÖZÖD HOZZÁ!
-MOND EL MERT VESZÉLYES VAGY ÖNMAGADRA!!!
-NEM!!!
-MOND EL!!!
-NEM!!!
-AZ ISTENIT!!!-majd bezárta az erkélyajtót és kivágtatott a szobámból annak ajtaját erőteljesen bevágva.
-LÁTOM EBBEN NEM VÁLTOZTÁL SEGGFEJ!!!
-LESZAROM BAZD MEG!!!-kiabált vissza a szobájából.
10 perc múlva egy matraccal és ágyneművel jelent meg az ajtómban.
-Te mégis mi a szart csinálsz???
-Állandó felügyeletet igénylesz míg ki nem józanodsz ebből az elmebetegségedből!
-Nahahahaa persze! Egy lánynak kell a magánszféra! Itt biztos nem alszol!
-Ebből nem nyitunk vitát!-váltott ellentmondást nem tűrő hangnembe.
-Akkor legalább nem hagynád, hogy nyugodtan depizzek?
-Na persze! Hogy aztán depresszióba ess és ne lehessen belőle kirángatni!? Pont téged az örök vigyorgót!? Anyádék megölnének! Felejtsd el!-majd megágyazott és a matracon telefonozni kezdett.
Fogtam magam és egy jól célzott mozudlattal kirúgtam a kezéből, ami egyenesen kirepült a nyitott ajtón át a szoba elé.
-Rohadj meg!-pattant fel, én pedig ezt kihasználva megpróbáltam utána magamra zárni az ajtót. Ez a terv nem jött össze, mert gyorsabb volt és ezek után karon ragadott, behúzott a fürdőszobába, benyomott a zuhany alá és rámengedte a vizet. Mondjuk meglepett mert először csak a kezére engedte és mikor langyos lett csak akkor irányította a fejemre.
-A KURVA ÉLETBE!-kiabáltam.
-Lenyugodtál?
-TAKARODJ A FRANCBA!
-Lenyugodtál?
-Aahhhwww!!!! IGEN BASZKI CSAK ZÁRD EL!-toporzékoltam.
Elzárta a vizet, majd kivett egy törülközőt a szekrényből és a hátamra terítette. Miután kimásztam, ő leültetett és egy másik törülközővel a hajamat kezdte el szárítani.
-Eláztatsz majd megszárítasz? Mi bajod van neked? Miért csinálod ezt? Miért vagy ennyire kettős??!!
-Nem tudom miről beszélsz.
-Nathan én...-csöngettek.
-Kinyitom.-szaladt le.
Levettem a vizes ruháimat, a fürdőköpenyembe bújtam és törülközőbe csavartam a vizes fejem, majd Nathan után mentem.
A lépcsőn épp trappolt felfele velem szembe.
-Most meg mi van? Ki az?-néztem rá kérdőn, mire ő csak szikrákat szórt a szemével és beviharzott a szobájába.
-Babácska?
-Brian??????

.........Folytatjuk! ;)......