Bébiszitter? Na azt már nem!

Igazság foszlányok...

Reggel az ébresztőre riadtam, majd azt villám gyorsan ki is nyomtam. Felidéztem az esti eseményeket és csak akkor állt össze, hogy az ágyamban ébredtem. Mellettem a matracon, pedig Nathan szunyokált. Gyorsan kisurrantam a fürdőbe, fogatmostam és felöltöztem. Mikor már a sminkkel is megvoltam, mély nyöszörgésre kaptam fel a fejem. Halkan vissza lopóztam és akkor láttam, ahogy Nat könnyekben úszva, izzadtan, a takaróját szorongatva kínlódik. Rosszat álmodhatott, méghozzá nagyon rosszat.
Lassan letelepedtem hozzá és elkezdtem lágyan simogatni az arcát és szólongatni, ahogy anyukám tette mindig velem. Mikor felébredt, vörös szemekkel levegőért kapkodott, majd egy villám gyors mozdulattal lerántott és erősen magához szorított.
-Hé Nathan!-próbáltam kiszabadulni,  de még jobban szorított.
-Ne! Kérlek...Maradjunk egy kicsit így...kérlek....-könyörgött halkan, rekedten és erőtlenül. Éreztem, ahogy a könnyei eláztatják a vállam. Szüksége volt valakire, így hát vissza öleltem, mire a zihálása enyhült. Nyomtam egy puszit a nyakhajlatába, mire felmordult és mégjobban magához szorított.
-Jól vagy?
-Nem.-hangja nagyon erőtlen volt.
-Mit álmodtál?
De erre már nem válaszolt.
-Minden rendben?
-Igen csak ne engedj el. Kérlek!
-Hogy érted ezt?
De a telefonja csörgése megszakította a pillanatot.
Lassan elengedett, felállt, megköszörülte a torkát és felvette.
Kihangosította, Roger volt az.
###
~Na hali hali! Jó reggelt!
-Neked is!
~Hú hallod mi van veled? Megfáztál?
-Jah lehet.
~Na figyelj! Azért kereslek, hogy minden rendben volt tegnap este Jeniferrel? Vagy kell segítség?
-Nem, nem! Minden rendben volt.
~Na okés! Nem sokára ott leszek, gondolom még alszik, szedd már ki az ágyból légyszi!
-Rendben. Na hali!
~Heló!
###
Majd vonalat bontott.
Lassan letette a telefonját, kifújta az orrát és szembe fordult velem.
-Nem mondtad el neki, az erkélyes próbálkozásom.
-Kellett volna? Így utólag mit ér ha ő is neked esik?
-Köszi.-mosolyogtam el kínosan.
-Látom kész vagy. Mindjárt én is jövök csak lezuhanyozok.-majd kisietett.
Mivel késésben voltunk, így bementem a szobájába és előkotortam az órarendjét, hogy bepakoljak neki. Sikerült is, de találtam pár összegyűrt és áthúzott kézzel írt szöveget is. Gyors átfutottam őket. Az érzelmeinek foszlányait írta bele néha egy-két mondatban, ahol egy lányt emlegetett, és akkor összeállt. Nathan szerelmes volt. Végig gondoltam, hogy a furcsa viselkedésének oka ez. Ellök, mert lány vagyok, de kedves is velem mert amúgy meg a babysitterem. De csak annyira marad velem amennyire muszály, hisz szeret valakit. Eddig is fájt, hogy az érzelmeim nem viszonzottak, de eddig legalább a szívem mélyén néha reménykedtem, hogy rosszzul gondolom. De ez a felismerés 10x jobban fájt. Így már biztos volt, hogy nem lehetséges köztünk semmi.
"Mit is gondoltam? Sosem volt belém szerelmes, csak annyira öntelt és naív vagyok, hogy nem láttam. Elmondta, hogy nem akar velem lenni többet, még hozzá 2 napja. Csak próbálja a legjobbat kihozni ebből az egészből. Hisz a szemében én egy idegesítő kislány vagyok. Hogy szerethetne? Ugyan már! Ezerszer jobb, szebb, érettebb lányok veszik körbe a korosztályából. Milyen idióta vagyok!"
Ezekhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben, mikor betoppant ő.
-Mit csinálsz itt?
A sírógörcs hírtelen elszállt és mély fagyos komorság vette át a helyét.
-Csak bepakoltam neked, hogy haladjunk.-majd óvatosan belecsúsztattam a táskája aljába a papírkákat, hogy ne legyek feltűnő.
-Ohh. Köszönöm!
Lementünk a konyhába összerakni a kajánkat, de nem bírtam ki és oda fordultam.
-Köszönöm a tegnapit, de hadd kérdezzek valamit. Szerelmes vagy igaz?
Erre úgy felkapta a fejét mintha áramba nyúlt volna.
-Eredetileg vágy kielégítésre hívtad ide azt a csajt de nem voltál rá képes mert szeretsz valakit. Igaz?
Erre csak nézett és várt.
Sóhajtva vissza fordultam a csomagomhoz és folytattam.
-Figyelj nem kell velem rendes légy. Megértem, hogy ez kellemetlen neked. Nyugodtan elmondhattad volna.
-De én...
-Gondolkodtam. Nyugodtan költözz haza. Én megígérem, hogy vigyázok magamra. Néha max rám nézel, de arra, hogy itt szenvedj miattam, arra semmi szükség. Amúgy is azt mondtad, hogy többé nem akarsz velem lenni. Nem is értem miért vagy még itt.
-De...
A csengő is félbe szakította.
-Vagy nyugodtan add át a felügyeletemet. Nem fogok haragudni. Mosolyogtam rá megértően majd kinyitottam az ajtót.
-Szia bajkeverő! Wow új frizura! Megint!-nézett rám karba tett kézzel a menedzserem.
-Szia.
-Jajj te. Amúgy meg nagyon jól áll!-adta fel a dühös állarcát és húzott ölelésbe.
-Figyelj Rogg van egy kis, mondjuk, hogy gond.
-Mi az?- kabátolt le, majd egy pohár vízért nyúlt.
-Nathan szerelmes és kellemetlen neki ez a szituáció, hogy itt kell legyen velem. Tudsz rá valami megoldást?
Erre a férfi dúrvan félre nyelt, Nathan pedig elejtette a poharát, ami ripityára tört.
-Basszus ti itthon állandóan csak rongáltok!-kezdtem kutakodni a seprűért.
Miközben Roger fuldoklott, én feltakarítottam, Nathan pedig csak ült a pultnál kikerekedett szemekkel a kezeivel a fejét támasztva, teljesen lefagyva.
-Figyeljetek ezt majd délután megbeszéljük.-lihegett.-Most suliba kell mennetek. Gyertek!
Beültünk a kocsiba és az út nagy része néma csöndben telt.
-Hogy tervezitek a napot?-nézett hátra Roger.
-Nekem mára van báli ruhapróbám, úgy hogy gondolom Emilyvel oda megyünk.
-Neked Nathan?
-Én egész nap havat lapátolok. De figyeljetek. Van egy dolog amit még nem sikerült megbeszélni.- fordult felém.-Te vagy ShadowRider. Miért nem mondtátok el?
-Jó hogy említed! A kiléte 7 pecsétes titok Nathan. Ha elmondod ki kell nyírjalak! Világos voltam?!-váltott át gyilkos hangnembe Roger.-Főleg ha emlékszel a szerződéses kis sztoridra.
-Jogos. De álmomban nem gondoltam volna, hogy te vagy! Az utcai motorozási stílusodon nem látszik!
-Jól képzett!-kacsintott rám a menedzser.
-Nathan kérlek ezt tényleg nem tudhatja senki!-néztem rá könyörgően.
-Tudom. Felfogtam a súlyát!
-Jut eszembe! Tudunk valamit Jade-ről? Állítólag valakii-sandítottam Nathanre- egy rajongóóm-ekkor már vigyorogtam is-jó alaposan elverte dühében. Tudtok róla valamit?
-Hát azokkal a törésekkel, amit okozott neki VALAKI-nézett Rogg is Nat-re- legalább pár hétig de inkább hónapig ki esik a ringből!
-Az a VALAKI nagyon jó arc lehet.-vigyorodott el büszkén az emlegetett fiú.
Mikor kiszálltunk a suli előtt és mentem volna fel a lépcsőn Nathan elkapta a karom. Arca ijedt és kétségbe esett volt.
-Figyelj! Beszélnünk kéne!
-Miről?-fordultam vissza. Pontosan tudtam a választ. De el kellett engedjem őt.
-Ez hosszú, de a lényeg, hogy nem akarom átadni a felügyeletedet.
-De így nem fogsz tudni közelebb kerülni, ahhoz a lányhoz.
-Alapból se tudnék, mert úgy tudom, hogy nem viszonozza az érzelmeim. De viszont veled akarok maradni! Sajnálom amiket mondtam!
-Menjünk órára, ezt majd megbeszéljük délután!-majd besiettünk a termünkbe.
Az osztályom álla eddig is a padlót súrolta a tegnapi külsőm miatt de, hogy ma full újjal állítottam be, így kb tenger szint alatt 10 méterrel lehetett az arcuk.
-Huhh az előzőt gyors meguntad!-kiabáltak páran nevetve. Emilytől és Arthurtól olyan értetlen pillantásokat kaptam, hogy fel kellett volna őket venni. De inkább kerültem őket. Egyedül akartam lenni. A napomat a bállal kapcsolatos teendőkkel tabláztam be. Nem akartam egy szabad percet sem, hogy beszélnem kelljen bárkivel is. A könyvtárban pedig találtam magamnak egy jó kis eldugott zugot és elhatároztam, hogy innentől ide bújok. Nagy szünetben épp papírokat kellett vigyek a tanáriba, mikor beleütköztem a zöldhajú rémségbe. Írdatlan gyorsan futni kezdtem de elkapott.
-Oooo egy szürke kisegér! Még nem volt meg ám a bosszúm!
-Takarodj az utamból!-majd tökön térdeltem. De hiába, mert a hülye haverjai lefogtak. Mázlimra ekkor jött az igazgató helyettes asszony.
-Mi folyik itt?
-Ooo semmi Tanárnő!-majd elengedtek.
-Gyere velem Jenifer épp téged kereslek!
Mentett meg a nő. Mázlim volt, mert pont neki vittem a papírokat. Miután pár dolgot megbeszéltünk én elvonultam a könyvtárba, ugyan is lyukas órám volt a következő.
Abban az órában máson sem próbálkoztam, mint megbarátkozni a gondolattal, hogy Nathan már szeret valakit és hogy el kell engedjem. Csak ültem a földön, térdeimet felhúzva és magamba borulva.
-Szia Szürke Kisegér!-suttogott felettem egy fiú, mire ilyedten felpattantam.
-Oh Nathan baszki a frászt hoztad rám! Azt hittem az a kretén az!-kaptam a mellkasomhoz.
-Egésznap azt hallgattam, hogy hogy tökön térdelted és hogy az igazgató helyettes mentett ki a szituációból. Mindenhol téged keres.-nevetett halkan.
-És elárulod neki, hogy hol vagyok?
-Hülyének nézel? Dehogy!-ölelt meg, mire elképedtem.
-Ööö...Nathan?
-Ja bocs.-majd hátrált kettőt.
-Ez mi volt? Ilyen "gyere kicsi lány nincs semmi baj" vagy mi?
-Hogy mi???
-Mindegy.
-Amúgy miért vagy itt?
-Csak...magányra vágytam.-ültem vissza.
-Miért vagy ennyire ki?-huppant le velem szembe.
-Hát...tudod ki fogsz nevetni. De ugyan abban a cipőben járok mint te.
-Szeretsz valakit, aki viszont nem szeret?
-Igen.
-Ki az?
-Mindegy. Lehetetlen ábránd, úgy hogy szóra se érdemes. Viszont a tiéd nem hiszem, hogy az lenne. Próbáltad már neki bevallani, hogy mit érzel?
-Igazából...igen, de valahogy sose jött össze. Volt, hogy én futamodtam meg mert féltem, hogy elutasít, volt hogy a szituáció miatt nem tudtam neki elmondani. De a viszonyulása hozzám elég távolságtartó, szinte utál, vagy legalább is idegesítem. Így inkább jobb ha nem tudja.
-Na mert?
-Így még viszonylag állunk valamennyire egymáshoz közel, de félek ha tudná, akkor elveszíteném.
-Barátok vagytok?
-Ez annál kicsikét bonyolultabb.
-Megkérdezhetem ki az?
-Meg de nem mondom el.
-Miért?
-Mert ismered.
-Jajj ugye nem Alice?
-Ugyan dehogy!-nevetett fel mire sokan pisszegni kezdtek.-Ő csak tapad rám én meg nevetek rajta. De mióta ismerem ezt a lányt azóta inkább csak a bajt hozza a fejemre.
-Hmm...Akkor Emily?
-Jézus! Isten ments! Kedves csajszi de én megőrülnék mellette!-mosolygott.
-Hmmm...akkooor...
-Ne találgass!
-Miért ne?
-Jajj ne menjünk le dedóba! Kérlek ne!
-Hát jó.-mosolyogtam rá vissza.
Ez a mély őszinteség egymás felé, álarcok nélkül, teljesen magával ragadott.
-A tiéd miért reménytelen?
-Huhh hát..Tudod ő idősebb mint én és az ő korosztályában sokkal szebb, külsőre érettebb lányok vannak. Ő inkább tekint rám gyerekként vagy max húgaként, mint nőként. Meg szeret már valakit. Plussz eléggé nem kedvel. Sőt, majd, hogy nem utál. Úgy hogy ez bukta.
-Hülyeségeket beszélsz! Te gyönyörű vagy! Ha ezt nem látja, akkor nem érdemel meg!-ahogy ezt kimondta hírtelen szakadt fel a sírógörcs....
-Hé hé! Valami rosszat mondtam??-fogott rá a karjaimra.
-Nem, dehogy! Csak tudod, nem olyan rég óta tudom azt, hogy ez esélytelen és nehezen lépek túl. De muszály lesz. Itt is azért ültem, mert próbálom őt elengedni, de sajnos nem akar menni.-és magamtól borultam a vállára sírva. Érezni akartam az ölelését, nem akartam, hogy másé legyen. Írdatlanul fájt.
-Várj! Azt mondtad, hogy úgy érzed utál?
-Igen.
-És hogy idősebb?
-Igen. Mert?
-Semmi csak agyalok ki lehet az. Ja amúgy mi van Briannel?
-Jaa az. Most haragudni fogsz, de igazat megvalva sose voltam vele együtt. Csak taktikai dolgok miatt voltunk egy látszat pár.
-HOGY MI VAN???-borult ki suttogva.
-Yep de lehetne hogy lapozzuk a témát?
-Jézusom Jenifer!!!
-Hagyjuk már!!!
-Felvennéd végre a nyakláncot?-váltott hírtelen témát.
Komolyan vizslatni kezdtem.
-Hidd el ez tényleg a tiéd! Kérlek!
Őszinte volt. Mosolyogva bólintottam, majd megfordultam. Kivette a zsebéből a láncot és óvatosan a nyakamba rakta. Visszafordultam és szorosan megöleltem.
-Köszönöm szépen!
-Tetszik?
-Nagyon!
-Örülök.
-Várjunk csak. Mióta vagyunk mi ilyen ömlengősek?
-Mióta ugyan azzal a problémával küzdünk és találtunk egy közös hangot.
-Igaz. Lehet így tudnánk egymásnak segíteni!
-Mire gondolsz? Tovább lépni? Elengedni? Ami azt illeti én nem szeretném elengedni. Mert te igen?
-El kéne. Nem szeretném, de jobb lenne neki így. Csak nyűg az ismeretségem a nyakán.
-Mert ti barátok vagytok?
-Hát nem mondanám. Nehéz megmondani.-temettem az arcom a tenyerembe.
-Kivel mész a bálba?
-Vagy egyedül mint szervező, vagy Briannel mint másik szervezővel. Nem kért fel más. Reménykedem azért hogy majd az a bizonyos elérhetetlen felkér. Mert te?
-Alice nagyon erőlködik, de nem akarok vele menni. Viszont az én elérhetetlenemet nem merem felkérni. Szerintem nem tetszene neki az ötlet.
-Szerintem próbáld meg!
-Éés ha te lennél a partnerem mit szólnál?
Sokkot kaptam. A szívem majd kiugrott a helyéről, elöntött az adrenalin. Szívem szerint igent sikítottam volna, de tudtam hogy nem helyes. Sóhajtottam.
-Nem tartom jó ötletnek. Még mindig azt mondom meg kéne kérdezd azt a lányt. Majd számolj be, hogy hogy ment.-az arca teljesen lehervadt.
-Igazából egyszer már mondjuk, hogy bepróbálkoztam, de elutasított, így nem hiszem, hogy még egyszer megfogom. Szinte biztos, hogy nemet mondana.
Ekkor becsöngettek.
-Na akkor délután tali! Szia
Miután elment előtört belőlem a zokogás, hogy nemet kellett mondjak.