Bébiszitter? Na azt már nem!

34.

A fiú a hátát az ajtónak támasztva lecsúszott a földre és csak ült lihegve.
-Az egyik titkom helyszínén.
-Még is mi az?-fordultam felé kétségbeesetten.
Ő csak halkan kacagott egyet, majd szép lassan feltápászkodott és az ablakhoz sétált.
-Volt egy mostoha bátyám. Az övé volt ez a lakás.
-Volt?
-Igen.
-Mi történt?-fájdalmas grimaszába belesajdult a mellkasom.
-Ha megszegsz egy egyességet Jadeval, akkor törlesztened kell. Na de fel hívom Rogert.
Míg a fiú telefonált, én fogtam a sarokban elhelyezett olajradiátort és bekapcsoltam. Ahogy melegebb lett, kényelmesen elhelyezkedtünk a kanapén és vártuk, hogy történjen is valami.

Már 2 és fél óra is eltelt, de a menedzseremről semmi hír nem volt. Nathan úgy tűnt beszunyókált, a szoba pedig nagyon felmelegedett. Szerencsémre rétegesen öltöztem fel, így letudtam magamról vedleni egy pulcsit és egy garbót, míg egy kicsit többet mutató spagetti pántos trikó maradt rajtam.
-Te mit csinálsz?-riadt fel az alvó fiú.
-Melegem van.-a srác csak ült és nézett, mint aki még nem látott életében embert.-Mi van?
-Ja semmi-zavarodott össze.- Csak piros vagy mint a pipacs.
Ilyedtembe az arcomhoz kaptam és mikor láttam, hogy nevet vállon csaptam.
-Te szemét!- de ő csak nevetett. Jó volt látni, ahogy a fájdalmait feledve mosolyog. Viszont, amikor lehajoltam a taskámhoz egy papírzsepkedőért, csak annyit láttam félszemmel, hogy villámgyors előkapja az egyik díszpárnát, az ölébe teszi és ráfekszik.
-Mi van veled?-néztem rá értetlenül.
-Semmi. Ugye nem tervezel tovább vetkőzni?-vetette oda bunkón.
Először szóhoz se jutottam.
-Neked meg mi bajod van?
-Semmi csak túl sokat látok belőled!
-Hogy mi van? Tudod mit bazd meg! Nem kell nézegetni, ha nem tetszik valami! Amúgy meg lófaszt se látsz belőlem!-álltam fel és megindultam az egyik helyiség irányába.
-Várj Jenifer én ezt nem így értettem!-de addigra bevágtam magam mögött az ajtót.
Egy hálószobába mentem, ahol viszont lehetett vagy 3 fok és azt hittem ott fagyok meg helyben. Semmi kedvem nem volt visszamenni ahhoz a bunkóhoz, így hát előkotortam egy takarót, beletekertem magam és leültem az egyik arokba.
Ahogy teltek a percek, a fázást és reszketést, nagyon erős álmosság váltotta fel. Tudtam hogy ilyen hidegben nem szabadna elaludnom, de olyan nehezek lettek a pilláim, hogy képtelen voltam nyitva tartani a szemeim. Félálomban halk kopogást hallottam.
-Jézusom Jenifer te itt megfázol!-szólt egy ismerős férfi hang de nem tudtam reagálni. A fiú kézbe vett, majd átvitt egy meleg helyre, levette rólam a hideg takarót és az ölelesével próbált felmelegíteni, amihez még a pólójat is levette, így a meleg bőre szinte égette a jéghideg karjaim. Felszisszentem erre, lekapta a trikóm és a teljes testemet magához szorítva közelebb ment a hő forrásához.
-Ha megfázol, esküszöm megöllek. Hé hallod! Jézus ébredj fel!-simogatta a fejem.-Jeni ébredj!-de elnyomott az álom.
Nem tudom mennyi idő telhetett el, mire ébredezni kezdtem, de a mesztelen felsőtestű Nathanen feküdtem egy melltartóban, amitől azt hittem leszédülök a kanapéról. A fiú ezt észre vette, majd magához szorított, hogy ezt megakadályozza.
-Nincs semmi baj. Jól vagy?
-Tökéletesen.
-Alszol még mi?-nevetett.
-Félig.-dörzsölgettem a szemem.-Van valamilyen alkoholunk?
-Jézus atya úr isten te nem vagy semmi!-kacagott. A nevetése melegséggel öntött el, ami egy meggondolatlan pillanatot eredményezett. Feljebb kúsztam és megcsókoltam. Mikor eltávolodtam, ő egy újjabba húzott. Puha ajkaitól teljesen elaléltam. Erős kezeivel a derekamar és a fejemet simogatta. A csók csatánk végén az oldalunkra fordultunk és éltávolodtunk.
Csak néztük egymást és próbáltuk kitalálni mire gondol a másik, majd újra bealudtam.
Valamikor hajnali 3 tályékán ébredtem fel telefon csörgésre.
#
-Hallo Roger!
-Szia Bocsánat gondjaim akadtak. Itt vagyok a lakás előtt jöhettek le.
#
-Nathan!-ekkor vettem észre, hogy a fiú az egyik fotelben ült, arcát a tenyereibe temetve és potyogtak a könnyei.
-Úr isten mi a baj!?- pattantam fel és térdeltem elé.
Ragyogó szemeit rámemelte és csak nézett.
-Semmi menjünk!
-Hé figyelj valamit megkéne beszélni!
-Mit?-nézett rám értetlenül.
-Az éjszaka folyamán egyszer felébredtem...
-...igen és idtál egy pohár vizet, majd visszafeküdtél-vágott félbe.
-Ennyi? Én nem erre emlékszem.
-Szerintem álmodtál valamit. Nagyon nem voltál magadnál.-majd idegesen hozzám dobta a garbóm és a pulcsim.
-Oké arra viszont emlékszem hogy durván leszóltál, úgy hogy vettem az adást!-kezdtem feszült lenni.
-Nem az nem az volt! Mindegy menjünk!-vágtatott ki idegesen a lakásból. Bezárta utánam az ajtót és elindultunk lefelé.
-Mi volt mikor kihoztál a hálóból?
-Szét voltál fagyva, így lefektettelek a radiátorhoz.-vágta rá ridegen.
Tény hogy mikor felébredtem a trikóm rajtam volt, tehát benne volt a pakliba hogy a vágyaimat megálmodtam. Ettől végtelenül elszomorodtam.
-Nektek meg mi bajotok?-nézett ránk értetlenül Rogg, ahogy beültünk a kocsiba.
A két fiú elől tök jól elbeszélgetett az út alatt, míg én hátul csak  hagytam, hogy némán lefollyanak a könnyeim. Mikor megláttam hogy Nathan figyel a visszapillantóból, gyors elkaptam a fejem az ablaktól, hogy ne lássa a sírásom.
-Várod a mai bálat?-fordult félig hátra a sofőrünk.
-Nem igazán.-vágtam rá meggondolás nélkül, mire a férfi lelassított és megállt az út szélén. Kirakta a vészjelzőt és hátra fordult.
-Hogy mi van?! Te nem várod a bált!? Te aki annyit készültél és úgy be voltál zsongva?! Még is mi a szar történt veled, hogy még ez sem izgat?!
-Semmi, csak nem hívta el a nagy lovagja.-vágta rá nyersen Nathan.
-Azt a leborúlt szivar végit! -fogta a fejét.-Te pedig ne legyél tapló, mert a szádba lépek! A francba is hova kerültem!-idegesen dobolt a kormányon, majd tovább hajtott.

Egy kis alvás után délután még váltottam pár szót a barátaimmal, illetve elsimítottam néhány szervezési nehézséget és neki is kezdhettem a  készülődésnek.

Emily segítet megcsinálni a frizurám, majd egymásra ráadtuk a ruhát. Arthur, Roger, Brian és Nathan lent kávéztak a pultnál, mikor megjelentünk Emilyvel a lépcsőn.
Emily ruháját láthatták meg először, amin nagyot tapsikoltak.

Mikor én leértem Roger és Nathan szájából madáritatót lehetett volna csinálni, úgy tátva maradt. Ezen a jeleneten mi négyen jót nevettünk és mikor a menedzserem észbe kapott, feltolta Nat állát is.
Egyedül ő nem volt kiöltözve.
-Te látom nem jössz.
-Jól látod. Viszont szép ez a habos babos ruha.
-Kössz.
-Azt hiszem kicsit feszült a levegő köztetek.-szólalt meg Roger.
-Tényleg? Mit gondol erről Miss Crystal?-nézett felém gúnyosan.
-Maga mondja meg kedves Mr White!-vigyorogtam vissza.
Megindultunk az ajtófelé, de még utánam kiáltott.
-Valaki vegye majd fel ahogy lebőgsz!
-Miért nem jössz és nézed meg magad?-vetettem felé egy undort.
-Nem akarok energiát fektetni bele.
-Menj a picsába Nathan!-majd kimentem a házból.