Bébiszitter? Na azt már nem!

7

Mikor végre sikerült lemásznunk egymásról mindenki elvonultunk öltözni.

Felkaptam a már előre kikészített ruhám, kihúztam a szemem és leszaladtam a többiekhez. Lent kongott az ürességtől az előtér.
"Ezek hová tűntek???"
Hírtelen egy hatalmas sikítást hallottam a ház előtti kisudvarról.
EMILY!!!!
Kirohantam és a látvány teljesen letaglózott....
Az ajtó sarkában Emily zokogott előtte pedig Roger és Nathan agyalták egymást akiket Arty próbált szétszedni...Nat olyan erővel lökte félre Arthurt, hogy az ráesett Emyre...itt betelt a pohár...
ELÉÉÉG!!!- üvöltöttem el magam...hangosabban mint amire számítottam. Rogg leállt de Nat ezt kihasználva akkorát behúzott neki, hogy orrából szájából ömlött a vér. Valami eszement ötletől kísérelve Nat elé ugrottam és akkor....hatalmas taslit kaptam...repültem egy métert...nagyon bevertem a fejem...csak úgy forgott velem a világ...
-Baszkii!!! Baszki baszki BASZKI!!!!-rohant volna hozzám de Roger akkora erővel rúgta gyomorszájon, hogy neki esett a kapunak. Megfogott és menyasszony pózban elindult velem a bejárat felé...a vére csöpögött a nadrágomra...
-Jól vagy?-simogattam meg az arcát.
-Persze... ne félj!-mosolygott.
Emily szemét törölgetve, hatalmas lendülettel és határozottsággal felpattant....ilyet soha nem láttam...az én drága ártatlan barátnőm szinte tüzet okádott...szikrákat szórtak a szemei....megindult Nathan felé...
-EMILY NE CSINÁLJ HÜLYESÉGET!-fakadtunk ki Artyval.
Szép lassan, komoran odasétált és lehajolt hozzá...
-Ha még egyszer...bántani mered a barátnőmet....-és megmarkolta a férfiasságát- puszta kézzel tőböl tépem ki a töködet!!!!-suttogta haláli nyugalommal.-Világos voltam?
Ledermedtünk....mindenki...ilyesztőbb volt a halálnál is....majd felénk sétált szorosan megölelt (már amennyire tudott hisz Rogg kezeiben feküdtem) majd Arty a nyakába ugrott...sírt...majd az enyémbe...és besétáltunk a házba...
5 perc elteltével mikor kilestünk Nathannak hült helye volt...Roger felvitt a szobámba a többiek pedig elindultak a suliba.
-Figyelj...jól vagyok! Tényleg!
-Vörös a fejed mint a rák és fel van dagadva a fél arcod...mondok "jobbat"...ennek a helyén holnapra egy kurva nagy véraláfutás lesz....Hogy jutott eszedbe közénk állni???!!-szomorúan lesütöttem a szemem.-Szerintem ma maradj itthon és pihenj...beszélek az osztályfőnököddel-kacsintott.
-Jó addig csinálok egy teát.-felálltam és elindultam az ajtófele..de mintha kicsúsztak volna alólam a lábaim, neki estem az ajtófélfának.
-Úr isten! Jól vagy?-Pattant utánam, majd vissza fektetett.- Nagyszerű...szédülsz? Van hányingedered?
-Ami azt illeti...-húztam el a szám.
-Nagyszerű....Jó kis agyrászkódás...most tényleg arra volt szükséged..-fortyogott. De tudtam, hogy nem rám.-Hívok dokit....Meg rendbe teszem az arcom...-majd kiment.
Megcsörrent a telefonom.
-Szia Kincsem! Van egy jó hírem! Apáddal 2 hét múlva haza látogatunk!-potyogtak a könnyeim örömömbe. Eddig azt hittem leghamarabb majd csak fél év elteltével láthatom őket újra.
-Jajj Kicsim ne pityeregj! Ennyire borzalmasak lennénk?
-Nem anyu csak...nagyon örülök!!!-nevettem fel.
-Inkább mond mit hozzunk neked! Az alapvető szuvenír dolgokon kívül mint például helyi édesség és különlegesséked stb. De tudod mit...gondold végig és írd meg!
-Okés. Apu hogy van?
-Hiányzik neki a kislánya!-halottam meg apukám szomorú hangját. Kivoltam hangosítva.
-Te is nekem!
-Figyeltük a versenyt. Ügyes voltál Kicsim!
-Láttad volna apádat, milyen büszke volt, hogy a lánya milyen jó!-nevetett anyu.
-De várjunk csak...-ajjaj...apánál ez a hangsúja veszélyesnek számított...-elfeledkeztünk az időzónáról...Neked nem suliban kellene lenned?-kezdte megemelni a hangját.
-Leestem a lépcsőröl suliba menet és bevertem a fejem.-füllentettem.-Roger nem engedett suliba mert mikor megpróbáltam újból lemenni neki estem az ajtófélfának. Szerinte kaptam egy kisebb agyrászkódást.
-Istenem...Édesem!!
-Semmi baj anya! Nyugi!
-És Nathan? Odaadnád neki a telefont?
-Anyu neki attól még sulivan.
-Igaz...-a háttérből egy férfi kiáltotta a nevüket.- Nekünk most mennünk kell...később hívunk! Szeretünk!
-Én is titeket! Sziasztok!
-Szia!
Letettem a telefont az éjjeli szekrényre.
Igazából...nem tudtam miért nem köptem be Nathant...Talán mert nem akartam, hogy a szüleim zsarut hívjanak rá és miattam hazajöjjenek és ezzel elveszítsék a munkájuk...Majd szép lassan elnyomott az álom.

Arra ébredtem, hogy valaki cirógat. Ilyedtem felugrottam és azzal a lendülettel vissza vágódtam..nagyon szédültem.
-Nyugi csak én vagyok! Vagy ilyen rémisztő lennék?-nevetett Rogg.
-Nem nem! Bocsi...
-Sajnálom, hogy fel kelett ébresszelek...gyönyörűen aludtál-fülig pirultam.-De...itt a doki.
-Rendben engedd be.
-Jó napot Miss Crystal!
-Jó napot!
-Na nézzük, hogy van...-majd leült az ágy szélére. Belevilágított a szemembe, a számba, "meghallgatott".-Mi történt?-közbe vizsgálni kezdte az arcom.
-Siettem a suliba és leestem a lépcsőn. Bevertem a fejem.
-És az arca?-vonta fel a szemöldökét. Arról meg is fedkeztem...kikellett találnom gyorsan valami hihető hazugságot.
-Barátnőm rámvágta az ajtót.
-Hogy mi? Direkt??
-Nem nem dehogy! Itt aludt az este és a rohanásban mikor mentem volna ki a szobából ő benyitott és arcon csapott az ajtó. Utána indultam le a lépcsőn.
-Akkor elég peches reggele volt kislány!-csóválta a fejét miközben irogatott valamit.-Elkéne menjen a kórházba egy kivizsgálásra. Írtam egy beutalót.-a kezembe nyomta a papirost.-Ott majd megmondják hogyan tovább. Jobbulást!-kacsintott majd kiment Roger pedig kikísérte.
"Ez mind azért történt így mert hétfő van..pfújj de utálom a hétfőket..."
-Tiszta Garfield vagy te lány!-zökkentett ki a gondolat menetemből Rogg.
-Mi van már gondolat olvasó is vagy?- hunyorogtam rá. Felnevetett.
-Szinte az arcodra volt írva mit gondolsz! Na gyere! Beviszlek!-majd felsegített és levitt a lépcsőn, és befektetett a kocsijának hátsóüléseire. De beszunyókáltam.
A kórháznál kiszáltunk és a vállánál kapaszkodva betántorogtam. Nagyon szédültem. Leadtuk a jelentkezést és a beutalót a diszpécser pultnál majd leültünk a váróban.
- Jenifer Crystal?-bújt ki az asszisztens az ajtón.
-Itt vagyok!-Rogg pedig besegített.
Csináltattak velem egy reflex, koordinációs és egyensúly készség felmérést majd befektettek röntgenre. A vizsgálat után már a fülem is csengett.
-Miss Crystal! Enyhébb agyrászkódása van, ezért arra kérem, hogy semmi féle képpen ne végezzen fizikai munkát, ne fogyasszon alkoholt, ne fusson, ugráljon, sportoljon, motorozzon. Lehetőleg feküdjön és jegelje a fejét. Előfordulhat a gyomortartalomnak szájon át történő reflexes kiürítése...-ekkor az orvossal egyszerre elröhögtük magunkat
-Magyarul hányás?
-Pontosan. Írtam fel fájdalom csillapítót és szedjen hányinger csillapítót! Még két napig maradjon otthon! Itt az igazolás! Jobbulást!
-Köszönjük szépen viszont látásra!
-Viszlát!

-Na ez lazán ment!-feküdtem be a kocsiba.
-Szerencséd, hogy nem annyira vészes a helyzet! Tudtad, hogy ha rosszabb lett volna az állapotod akár egy hétig is bent tarthattak volna? Arról nem is beszélve, hogy akkor fuccs a versenynek...
-Basszus...tiszta vér a gatyám...Mondjuk bordó de...Hogy nem vették észre?
-Biztos azt hitték meg van és átáztál!-röhögöte.
-Hülyee!!!!

-Rogg...
-Igen?
-Nem akarok haza menni...
-

De feküdnöd kell!
-De...ha Nathan haza jön...nem akarok vele egy légtérbe lenni...
-Ez mondjuk igaz...ne aggódj...nem is hagyom!
Még is a házunk elé gurultunk.
-Rogg én meg mondtam, hogy nem akarok haza jönni!
-Maradj a kocsiban!-majd beszaladt a házba.
Fél óra után már kezdtem türelmetlenkedni mikor megjelent a bőröndömmel.
-Mi a..!!!??
-Nem azt mondtad, hogy nem akarsz itthon lenni?
-Dee de én is össze tudtam volna magamnak pakolni! Amúgy meg hová menjek lakni??
-Nem pakolhattál volna. Ahhoz hajolgatni kell, ugrálni stb.
-De...mindent bepakoltál?-éreztem ahogy fülig elvörösödöm.
-Igen. Fehérneműket, pizsamákat, pólókat, nadrágokat, szoknyákat, ruhákat, zoknikat, pulcsikat...
-Oké oké ne sorold...
-A legjobbjaidat raktam be illetve minden időjárási tényezőt figyelmbe véve.
-Azaz?
-Hideg vagy meleg lenne, eső, szél, kánikula, tűző nap. Hó nem hiszem, hogy lenne áprilisban. Illetve alkalomi ruhákat is raktam be. Meg a tisztálkodási szereidet.
-Honnan tudod ezeket ilyen jól?-értetlen pillantásokat vetett rám.
-Oké oké értem...még a szüleimnél is jobban ismersz..utaztunk már el együtt bla bla bla..
-Pontosan!
-De hova megyünk? Hol fogok lakni?
-Majd meglátod!