Csak veled képzelem el!

ⓕⓘⓥⓔ

⚡α ғáנ∂αℓσм, α vεszтεségüηк ғáנ∂αℓмα εмℓéкεzтεssεη мιη∂ηүáנυηкαт, нσgү вáя тávσℓ éℓüηк εgүмásтóℓ, és мás-мás ηүεℓvεт вεszéℓüηк, α szívüηк εgүüтт ∂σвσg.⚡

Imádom nézni az esőt. Ahogy az esőcseppek gyorsan száguldva érik el célpontjukat, mely a végzethez vezet. Gyorsan és fájdalom mentesen. Ugyanakkor vannak, akiknek a sors lassú halált ad. Az ablakra hullva, lassan és csendesen vesznek el.

Gyönyörű szombati napot írunk. És ezt tényleg így gondolom. Szeretem az esőt. Ilyenkor csak bent ülsz, nyakig betakarózva és a kedvenc filmedet vagy sorozatodat nézed. Vagy talán ha elég fejlett vagy akkor az olvasás is szóba jöhet. Ezek közül viszont én egyiket se tettem. Csak ültem az ágyon és bámultam ki az ablakon. Hallgattam az eső monoton koppanását a tetőn. Hallgattam a néha-néha megdördülő eget. Néztem az esőcseppeket, ahogy versenyeznek melyikük fut a végzetébe hamarabb. Néztem az eget, melyet néha megvilágított a villámok fénye. Az egész délutánomat így töltöttem volna, ha drága szüleim nem jönnek fel közölni a remek hírt, miszerint az új szomszédok átjönnek vacsorára. Hála a szerencsémnek megbetegedtem így édesanyám azt mondta kivételesen a szobámba maradhatok. Boldogan fogadva a hírt, a laptopomat az ölembe vettem és valamilyen jó sorozat után kutattam.

Bő egy óra kutatás után semmi eredmény nem volt. Elfogadva ezt a szomorú tényt a kezembe vettem a könyvemet és belemerültem abba a csodába, amelyet csak egy könyv tud nyújtani. Sok-sok fejezet elolvasása után, hallottam, hogy a vendégek megérkeztek. Nem igazán izgatott így tovább olvastam, mikor a telefonom megrezdült, jelezve, hogy valaki élni se tud nélkülem. A kijelzőn Ry neve villogott. Szemforgatva nyitottam meg az üzenetet.

Ry: Komolyan ennyire nem bírod a képem?
Me: Nem tudom miről beszélsz.
Ry: Akkor gyere le és elmagyarázom.
Me: Anyáék arra tanítottak, hogy ne legyek mindig kíváncsi. Szóval hidd el, kibírom.
Ry: Akkor fel megyek én.
Me: Meg. Ne. Próbáld.
Ry: Ugyan miért is ne?
Me: Mert olyan tuskó vagy, hogy már magadtól hasadsz.
Ry: Tudom, hogy szeretsz. 😌
Me: Nem igazán jött be. Sajnos nincs karácsony. 😔 Pedig akkor még a szeretet is fél áron kapható.
Ry: Nem sokára hétfő. Akkor találkozunk. Tudom, hogy úgy is hiányzok neked és már alig várod hogy láss.
Me: Rakd sebességbe az agyad, mielőtt megszólalnál.

Lentről hallottam egy nevetést majd ajtó csukódást. Kikászálódtam az ágyból és a fürdőbe kecmeregtem. Elvégeztem esti teendőimet, majd az álmok csodálatos világába vetettem magam.