Csak veled képzelem el!

ⓢⓔⓥⓔⓝ

⚡ℓáтиαк, ∂є иєм fιgуєℓиєк. нαℓℓαиαк, ∂є иєм éятєиєк.⚡

Reggel kómásan keltem ki az ágyamból, ami annak köszönhető, hogy az estémet olvasással töltöttem. Általában mindig így töltöm az estéket, de sose vagyok fáradt. Magam sem értem mi lehet most velem. Talán túl sok esemény történt tegnap, amit jobb lett volna kipihenni. Ezen már hiába gondolkozni, hiszen nem tudom visszacsinálni. Gyorsan rendbe hoztam magam és nagyjából össze pakoltam a szobát. A táskámba beledobáltam a maradék cuccom és lefelé vettem az irányt. A kávé gép elé állva kezdtem elkészíteni a -lehetőleg-energiával feltöltő fekete csodát. Már majdnem kész volt a kávém, amikor a telefonom megrezzent.

Samy☀: Itt állok a ház előtt. Siess. Ma első órában fogják elmondani a keringő párokat. 😱

Me: Megyek máris. 💙

Fújtatva léptem ki a bejárati ajtón, ugyanis a reggeli fárattságomat enyhítő áldást se jutatthattam be a szervezetembe.
-Mi a baj Ley?-néz rám felvont szemöldökkel Samy.
-Hulla fáradt vagyok és emiatt az istenverte keringő miatt még a kávémat se tudtam meginni.-forgatom a szemem.
-Megígérem, hogy a suliban veszek neked kávét.-mosolyog rám bíztatóan.
-Imádlak.-mosolygok vissza.

A telefonomat elővéve dobtam egy SMS-t anyának, miszerint ma se indult túl fényesen a napom.

Me: A kávé ott van a pulton, csak hogy lásd milyen rendes gyereked van. ☕

Anya💕: Nem volt időd meginni igaz?😕

Me: Az én állításom jobban hangzik. Maradjunk annál. 💁

Anya💕: Néha aktivizálhatnád magad, legalább egy kicsit. 😌

Me: Szeretlek! 💕

Anya💕: Én is kincsem! 💕

Mire észbe kaptam már a sulinál voltunk. Samyvel a kávé automata felé vettük az irányt és végre megkaphattam a melegséget és nyugodtságot nyújtó kis csészényi feketeséget. Miután megittuk az italunkat az órámra pillantottam, ami 7:40-et mutatott. Ez pedig azt jelenti, hogy öt percünk van elérni a suli egyik végéből a másikba. Gyors léptekkel haladtunk a tornaterem felé megbeszélni az egész keringős procedúrát. Mire beértünk a terembe a párokat osztották ki. Észrevétlenül osontunk át a tömegen Ricék felé.
-Sziasztok hölgyek.-köszönt Ric. Ry ránk pillantott, majd biccentett és vissza fordult telefonjához.-Ash elég szarul nézel ki. Mi a...-mondatát nem tudta befejezni, ugyanis félbeszakítottam.
-Richard, ha még egy szót is szólsz a kinézetemmel kapcsolatban esküszöm, hogy nem a saját lábadon mész innen haza.-sziszegem a képébe.
-Mi olyan furcsa a kinézetén? Eddig is ilyen szarul nézett ki.-szólt közbe Mr.énvagyokalegtökéletesebbésmindenkimásrjatamkívülegysenki. Beszólását szóra sem méltatva fordultam újra Ric felé.
-Ennek mégis mi a fene baja van?-nézek értetlenül rá.
-Egy csaj kikosarazta.-néz rám sóhajtva.
-Ki volt az a végre felvilágosodott lány?
-Nem tudom. Nem mondta el. Csak annyit, hogy ismerem.
-Mindegy, nem igazán érdekel.-rántom meg a vállam.
-A következő pár Richard és Sarah.-hallom az osztályfőnök hangját. Röhögésben törtem ki, ahogy megláttam Ric arcát. Na igen. Tudni kell, hogy Sarah az a tipikus cicababa, akinek a kibírhatatlanul magas hangját minden percben hallod-ráadásul folyamatosan csak saját magáról beszél-és már azt hiszed halláskárosodást fogsz szenvedni rövid időn belül. Ha ez még nem lenne elég halálosan bele van zúgva Ricbe az első pillanattól kezdve, amint meglátta őt. Röpke pár perc alatt viszont a nagy örömöm eltűnt. Arcom lefagyott, a hangom pedig elhalt, amint a tanárnő kiejtette Ry nevét és az enyémet egybe.
-Mi az Ash. Korán örültél?-mosolyog a képembe Ric.
-Fogd be!-álltam fel a helyemről és puffogva mentem a következő órára.

☀☀☀

Órák után elterveztük Samyvel, hogy mivel péntek van beülünk egy kávézóba. Anyának is írtam, aki boldogan fogadta a hírt, miszerint lányokkal is barátkozok.

Már körülbelül egy órája ülünk a kávézóban, amikor SMS-em jött.

Anya💕: A szomszéd fiú keresett. Azt mondta, ha ráérsz írj rá. 💕

Me: Mit akar már megint?! 😒

Anya💕: Nem tudom. Most ment el futni. Póló nélkül. Elég jól néz ki. Én a helyedben rámozdulnék. 😌

Me: Jézusom anya! Ezt most hagyd abba! Fhuj! 😫

Anya💕: Én csak az igazat mondom. Gyere haza. Írj neki. 😘

Me: Nem akarok!! 😒

Anya💕: A kedvemért. 🙏

Me: De Samantha is itt van velem. 😕

Anya💕: Hívd őt is. 😘💕

Me: Ahj jó. De anyu?

Anya💕: Igen?

Me: Nálunk aludhat?

Anya💕: Előbb még csak írni se akartál neki, de ha gondolod. Apád úgy se lesz itthon. 👐

Me: Samanthára gondoltam anyaaaa!!

Anya💕: Tudom kicsim. De jó érzés szórakozni veled. Várlak titeket. Szeretlek. 💕

Me: Én is szeretlek anyu. 💕

Telefon képernyőjét lezárva az asztalra helyezem azt.

-Na mi volt?-mosolyog rám kedvesen Samy.
-Nálunk mindent elmesélek. Persze csak ha van kedved átjönni és nálunk aludni.-mosolygok vissza.
-Persze, hogy van kedvem.-ölel meg szorosan.-Elmegyünk a cuccomért?-én csak bólintok egyet, majd a rendelést kifizetve kilépünk a kávézóból.

Hamar elértünk a házunkhoz és az ajtót kinyitva be is léptünk az ajtón. Anya szorgosan tett-vett a konyhában, majd amint megpillantott minket mosolyogva indult el a nappali felé.
-Sziasztok.-szalad oda elénk.
-Jónapot.-köszön illedelmesen Samy, míg én egy puszit nyomok édesanyám arcára.
-Jajj. Tegeződj nyugodtan. Morgan vagyok.-mosolyog kedvesen Samyre.
-Samantha.-rázza meg anyám kezét.
-Mi felmegyünk.-fogtam meg két adag rakott krumplit, majd a lépcső felé indultam. Samy a szobámba érve belehuppant a babzsákomba. Én is helyet foglaltam vele szemben és beszélgetni kezdtünk mindenféle baromságról.

Nem sokkal később a telefonom újra érzékeltette velem, hogy még mindig nélkülözhetetlen vagyok az emberiség számára.

Ry: Rólam megy a dumcsi? 😏
Me: Álmodban Smith, álmodban.
Ry: Nem kell tagadni. Megértem én. Mindenkinek én vagyok az álma.
Me: Nekem maximum a rémálmomban szerepelsz, de még azt sem igazán érdemled meg.
Ry: Úgy se vallanád be.
Ry: Apropó.
Ry: Kerestelek. Anyukád nyitott ajtót.
Me: Tudok róla. Csak nem értem mi késztetett arra, hogy behatolj az elvileg biztonságot nyújtó házamba.
Ry: Ha tudsz róla, akkor elvileg tudnod kéne, hogy kértem, írj ha ráérsz.
Me: Pontosan. Tudok róla.
Ry: És mikor is akartál írni?
Me: Öhmm...várj csak... Talán. Soha?!
Ry: Makacs vagy tudsz róla? 😒
Me: Erősségem. 💁De ha már úgy is itt zaklatsz. Mit akartál?
Ry: Csak találkozni. 😏
Me: Kár volt a próbálkozás. Soha az életben nem töltenék el önszántamból akár csak egy rövid percecskét se veled. Szóval ne is fáradozz. Felesleges.
Ry: Majd meglátjuk Ash.
Me: Te csak ne láss meg semmit velem kapcsolatban!
Ry: Csók. 💋💕

Undorodva zártam le a telefonom képernyőjét. És szomorúan törődtem bele, hogy nem törölhetem ki az életemből ezt a barmot.