⚡vαηηαк ∂σℓgσк, αмιкεт мυszáנ мεgтεηηüηк, вáямι ιs α кövεткεzмéηүε.⚡
-Boldog Szülinapot Ash!-ordították amint kiléptem a sátorból.
-Jézusom! Ne ordítsatok már!-fogtam a fejemet.
-Ünnep rontó!-forgatta a szemét Samy.
-Jó jó. Köszönöm.-öleleltem meg mindenkit, kivéve Ryant. Nem azért mert nem akartam. Annyira én sem vagyok bunkó. Csak hát nehéz úgy megölelni valakit, ha az kora reggel hazament. Igen, hazament. Samy mesélte, hogy éppen mászott ki a sátorból, amikor se szó, se beszéd beült a kocsijába és elhajtott. De ehhez nekem semmi közöm. Vagy is, na jó egy kicsi talán van.
-Most komolyan elment azért, mert nem bírja a környezetemben?-néztem Samyre hitetlen fejjel.
-Nagyon úgy tűnik.
-Hát ez kész.-nevetésemet a telefonom rezgése zavarta meg.
Ry: Boldog Szülinapot Ash! Sajnálom, hogy nem lehetek ott! Majd mindent elmesélek. A többieknek semmit ne mondj kérlek!
Ry: Oh, és ezt az egész szülinapos dolgot majd bepótoljuk! ❤
Me: Köszönöm! Rendben semmit nem mondok! 💕
⚡⚡⚡
Este a sátorban fekve úgy hallottam, mintha valaki éppen a sátorba próbálna bemászni. Nem törődtem vele, mivel fél álomban voltam, biztos csak a képzeletem csinálja ezt. Viszont mikor a derekamat átkarolta valami rájöttem, hogy ez bizony nem a képzeletem.
-Boldog Szülinapot Ashley!-puszilt a hajamba, majd szorosan hozzám bújt.
⚡⚡⚡
Reggel arra keltem, hogy valaki az arcomat fürkészi. Szép lassan kinyitottam a szemem, majd egy gyönyörű szempárt pillantottam meg magam előtt.
-Jó reggelt.-mosolygott.
-Neked is.-viszonoztam mosolyát.
-Nem vagy éhes? Csak mert én majd éhen döglök.-szenvedett mellettem.
-Gyere.-intettem a fejemmel a kijárat felé.
-Csodás reggelt nektek.-nézett ránk Samantha.-Várj mi?! Hát te?
-Visszajöttem.-rántotta meg a vállát hanyagul, majd engem kézen ragadva az asztal felé húzott.-Kajaa!-üvöltötte el magát.
-Idióta.-nevettem.
-Nem csak éhes.-tömött a szájába egy újabb adag müzlit.
-Te nem eszel?-érdeklődött Ric.
-Nem vagyok éhes.-mosolyogtam.
-Tegnap sem ettél.-csóválta a fejét Matt.
-Jól vagyok.-amint ezt kimondtam iszonyatosan felfordult a gyomrom. Gyorsan felpattantam és a mosdó felé vettem az irányt. Ott ültem görnyedt háttal, kiadva magamból mindent.
-Ashley!-húzott fel magához Ryan.-Gyere. Pihenj le. Ha kipihented magad hazaviszlek.
-Ne!-ellenkeztem.-Anyuék ki fognak akadni.
-Akkor hozzánk jössz.-jelentette ki egyszerűen.
-Mivan?!
-Nem akarsz hazamenni, de itt nem maradhatsz. És ne is ellenkezz.
أنت تقرأ
Csak veled képzelem el!
أدب المراهقين"-Pontosabban milyen fiúk jönnek be Ash?-nézett mélyen a szemembe. -Én...nem...nem tudom.-nyögtem ki végül. -Valld be, hogy olyanok, mint én.-jött egyre közelebb hozzám. Már az arcomon éreztem a lehelletét, amikor..."
