⚡éи, αкι мιи∂єит fєℓα∂тαм νσℓиα,
тє, αкιиєк ¢ѕαк α נáтéкα νσℓтαм.
кι тυ∂נα, мι ιgαz, éѕ мι ¢ѕαк ιℓℓúzιó?
мι, αкιк єℓνєѕzтüик α мúℓтвαи.
нσℓ кєяєѕѕєℓєк? иєм тυ∂σм, нσgу нσℓ ναgу...
кι ∂öитι єℓ, мι ιgαz, éѕ мι ¢ѕαк ιℓℓúzιó?
éи мáя вιzтσѕαи иєм.⚡
Újra reggel. Mondhatnám, hogy kipihenten ébredtem, de nem szeretek hazudni. A fáradtságot már megszoktam, ellenben azt nem, hogy valakit becsöngő előtt 10 perccel rángassak ki az ágyból, miközben ő azt hajtogatja, hogy "anya kérlek csak még 5 perc." Megjegyzem mindezt 10 percenként játszotta el háromnegyed 6 óta. Elindulhatnék nélküle, de mivel jó barátnő vagyok várok rá. Egyáltalán nem azért mert nem akarok egyedül elkésni első óráról. Áh nem. Egyébként Samantha átjött a mi osztályunkba, mert nem igazán szerette az előző osztályt. 8:10-kor késznek is nyilvánította magát. Nos, tekintve, hogy a suli 10 percre van gyalog. Így körülbelül 8:20-re érünk oda és az utolsó 10 percre gáz bemenni, úgy döntöttünk helyet foglalunk a folyosón elhelyezett padokon. Kicsengőkor belesimultunk a pad mögött helyezkedő falba, hogy a tanár ne vegyen észre, amire kicsi esély volt, de valami csoda folytán sikerült. Ric felhúzott szemöldökkel sétált oda hozzánk tesi cuccal a hátán.
-Hát ti még is merre jártatok báránykáim?-mosolygott ránk.
-Kérdezd őt.-mutattam durcásan a mellettem ülő, vidáman telefonozó személyre.
-Csak elaludtam picit.-nézett fel egy pillanat töredékére Samantha.
-Picit?! 7:50-kor keltél fel Samy!
-Ahj ne fújd már fel Ley.-nézett rám könyörgő szemekkel.
-Jó, oké, de ha máskor nálunk alszol otthon hagylak.
-Rendben, értettem.-nevette el magát.-Na gyere tesire.-állt fel mellőlem és indult el az öltöző felé.
A tanár kiosztotta a feladatot, ami összesen 3 kör futása volt. Direkt lassan futottam, amit Samy nem értett miért teszek.
-Én úgy tudtam te jó futó vagy.-nézett rám.
-Az is vagyok.-bólintottam.
-Hát akkor?
-Csak nem szeretném, hogy a fiúk azt nézzék amit nem kéne, ugyanis az ott magántulajdon.
-Ja így már értem.-nevetett hangosan.
Az utolsó kört futottuk, amikor Ry megszólalt.
-Tudom, hogy jó a seggem cica, de nem untad még meg?-fordult meg és kezdett el hátra felé futni, miközben végig a szemembe nézett.
-Honnan veszed, hogy én pont a te seggedet bámulom?
-Mert 5/1-es vagyok a listán.-mosolygott öntelten, majd hirtelen eltűnt a látókörömből. Hálát adva Istennek mosolyogtam, ahogy a földön fetrengő Ryant néztem.
-Úristen! Az 5/1-es segged ugye nem sérült?-futottam tovább az utolsó pár métert hátra hagyva a hisztiző Ryant. A lányok persze egyből megrohamozták őt, hogy jól van-e.
-Bocsánat hölgyeim, de éppen más dolgom van.-hallottam mögülem, aztán csak annyit vettem észre, hogy valakinek a hátán lógok.
-Tegyél le!-ütegettem a hátát.
-Kérésed számomra parancs!-engedett el én meg majdnem a földön végeztem.
-Idióta!-ütöttem tovább, ahol csak értem.
-Nyugi nem dobnálak le. Nem akarom, hogy a te 5/1-es hátsód is sérüljön.-helyezett le a földre.
-Egy igazi Barom vagy Ryan.
-Te meg egy nagyon csábító nőszemély Ashley.
-Bár én is eltudnám ezt mondani rólad. De cseppet sem vagy csábító.
YOU ARE READING
Csak veled képzelem el!
Teen Fiction"-Pontosabban milyen fiúk jönnek be Ash?-nézett mélyen a szemembe. -Én...nem...nem tudom.-nyögtem ki végül. -Valld be, hogy olyanok, mint én.-jött egyre közelebb hozzám. Már az arcomon éreztem a lehelletét, amikor..."
