Csak veled képzelem el!

ⓣⓦⓔⓝⓣⓨ-ⓕⓞⓤⓡ

⚡️ 𝟷𝟶𝟶 ʀóᴢsᴀ ᴋöᴢᴛ ᴘɪᴛʏᴘᴀɴɢɴᴀᴋ ʟᴇɴɴɪ ʟᴇʜᴀɴɢᴏʟó ⚡️

Reggel szokatlanul boldogan keltem fel. Hogy Rynak van-e ehhez köze? Meglehet. Sőt majdhogynem biztos, hogy ő áll a dolgok háta mögött. Boldogságomat Ric is észrevette és szemöldökét felhúzva elindult felém.
-Veled meg mit csináltak?
-Az ember nem leget csak úgy boldog?
-A normális emberek igen, de nálad ez felettébb lehetetlen.
-Nagyon kedves vagy köszönöm!-forgattam meg a szemem.
-Na szóval mi az oka ennek a nagy boldogságnak?-már éppen válaszolni akartam, amikor valaki kézen ragadt és maga után húzott.
-Őt most elrabolom.-szólt vissza. Jóleső érzéssel töltött el, hogy a barátai felé tartott velem. Ezzel azt bizonyítva cseppet sem szégyell.

A társaság körében állva egy meleg tenyeret éreztem meg a hátsórészemen.
-Te mit csinálsz?-néztem rá felvont szemöldökkel.
-Csak vigyázok rá, nehogy leessen.-rántotta meg a vállát. A szememet forgatva fordultam előre, mire ő átcsúsztatta kezét derekamra és ott pihentette azt.

Órák után nagy kutyaszemekkel nézett rám mindenki.
-Légyszi gyere el. Ez egyáltalán nem egy nagy buli. Csak egy kis összejövetel.
-Nem!-mondtam el már sokadjára.
-Miről megy a társalgás?-érkezett meg Ryan is.
-Nem akar jönni este!-mutatott rám Samantha.
-Jössz!
-Nem!
-Ha nem jössz el mindenki megtudja mi történt az első napon az ablakod előtt.-nézett a szemembe.
-Megyek!-vágtam rá egyből.

🌒🌙🌒

Egész jó ez az este. Egyedül csak az idegesít, hogy szinte mindenki rám akart mászni. Ryant viszont ez kicsit sem zavarta.
-Nem vagy féltékeny?-nézett rá Ric.
-Nem jönnek be neki.
-Honnan veszed?-néztem rá.
-Mert neked én jövök be.
-Ezt senki nem mondta!
-Nem is kell mondani.