Csak veled képzelem el!

ⓣⓦⓔⓝⓣⓨ-ⓣⓗⓡⓔⓔ

⚡️ᴀᴢ ᴇᴍʙᴇʀ sᴢᴏᴍᴏʀú áʟʟᴀᴛ s ɴᴇᴍ ᴍɪɴᴅɪɢ ᴀᴢᴛ ᴋᴀᴘᴊᴀ ᴀ ᴄsóᴋʙᴀɴ, ᴍɪᴛ ᴋᴇʀᴇs.⚡️

Végre hazaértem ebből a végtelenségig tartó hétvégéből. Bár ha belegondolok inkább maradtam volna még, minthogy vissza menjek a sok idegesítő ember közé. Valószínűleg valamilyem csoda fojtán már mindenki tud a hétvégén történtekről. És mint mindig most is Ryan lesz a legjobban sajnálva. Én leszek a búnkó, szívtelen csaj, aki összetörte a közönségkedvenc szívét. Csak hogy senki nem tud az előzményekről. És senki nem tud Ryan hibájának a következményeiről. Arról, hogy 3 hónapja anorexiában szenvedek, mert úgy gondoltam biztos nem vagyok neki elég jó. Furcsa ezt pont tőlem hallani. Sose voltam ilyen. De Ryan teljesen kifordított önmagamból.

A kapun belépve mindenki engem bámult. Mi olyan érdekes rajtam? Tény, hogy 3 hónapig még csak az iskola közelébe se mentem, de ez nem azt jelenti, hogy minél tovább bámulnak felfedem előttünk minden titkom. Nem akarom, hogy sajnáljanak. Mit is beszélek. Miért sajnálnának? Ez is csak Ryan javára menne. Messziről kiszúrtam, ahogy a falnak dőlve beszélget. Látszólag ő is kiszúrt engem. Végig követte a lépéseimet. Nem figyelve rá beléptem a terembe és a helyemhez sétáltam. Szerencsémre elült mellőlem, így nem kell feszengve végig ülnöm a napot. A csengetés hallatán beözönlött mindenki a terembe a tanárral a nyomukban. Mintha itt se lettem volna ugyan úgy ment minden tovább. Senkit se érdekelt különösebben, hogy visszatértem. Samantha beteg lett. Ric csak következő órára jön be. Teljesen egyedül vagyok.

Utolsó óra. Végre ennek a napnak is vége lesz. Egész nap kerültem Ryant és ez úgy látszik jól ment. Egyedül sétáltam a tömeg mögött. Már majdnem beléptem a terembe, amikor egy kéz utánam nyúlt, majd becsapta az ajtót. Csodás szempárjával az enyémbe meredt.
-Hagyj békén.-kértem tőle halkan. Nincs erőm kiábalni.
-Ne folytasd ezt tovább Ash!
-Mind kettőnknek jobb, ha elkerüljük egymást.
-Ugyan már! Senkinek se jó így!
-Nekem tökéletes!
-Jó, rendben. Neked az. De nekem rohadtul nem! 3 hónapja a közeledben se voltam! Bele fogok őrülni! Baszottul beléd szerettem!-a válaszomat meg se várva ajkaimra tapadt. Lágyan kezdett csókolni. A könnyeim lassan kezdtek el folyni arcomon. Ujjbegyével letörölte onnan azokat. Fejemet mellkasára hajtottam.
-Menj be előre, mert nem biztos, hogy tetszeni fog a többieknek.
-Szarok bele a többiekbe!- fogta meg a kezem, majd behúzott a terembe. A régi helyére ült. Mellém.