Csak veled képzelem el!

ⓣⓦⓔⓝⓣⓨ-ⓢⓘⓧ

⚡️ ᴋéᴛ ᴊéɢᴋᴏᴄᴋᴀ ᴠᴏʟᴛᴜɴᴋ, ᴅᴇ ᴀ ɴᴀᴘsüᴛésʙᴇɴ ᴇʟᴏʟᴠᴀᴅᴛᴜɴᴋ, és ᴍᴏsᴛ ᴇɢʏ és ᴜɢʏᴀɴᴀᴢ ᴀ ᴠíᴢᴛóᴄsᴀ ᴠᴀɢʏᴜɴᴋ.⚡️

-Szerintem össze kéne öltöznötök. Például mind ketten csontváznak érted.
-Minek?-nézek furán Samyre.
-Hogy tudják, hogy ti egymáshoz tartoztok.
-Samy, nem hinném, hogy a teljesen lerészegedett emberek azt nézik, hogy kihez tartozom. Egyébként meg két ember véletlen is összeöltözhet.
-Nem baj. Ez akkor is cuki. De lehettek akár zombik, ijesztő bohócok.
-Nem!
-Várj! Jobbat tudok!
-Oh ne!
-Joker és Harley.
-Kizárt, hogy mi beöltözzünk Jokernek és...-mondatomat nem tudtam befejezni a hangos ajtónyitódás miatt.
-Meghoztuk a Joker és Harley Queen jelmezt!-lépett be Ric, Willel a nyomában.
-Melyikőtök lesz Harley?-nézek rájuk.
-Te kicsi virágszálam.-mosolyog Will.
-Ti összebeszéltetek?
-Nem. Nekem tényleg csak ebben a pillanatban jutott eszembe.-tette fel védekezően a kezét a melletten ácsorgó lány.
-Nem hiszlek el titeket!-nyúltam idegesen a telefonomért.

Me: Merre vagy?
Ry: Hiányzom? 😏
Me: Te hiányozni? Most komolyan?
Ry: Ha azt mondom te hiányzol, bevallod, hogy én is neked?
Me: Nem.
Ry: Nem hiszek neked!
Me: Oké hiányzol, csak válaszolj már!
Ry: Tudtam! Én mindenkinek hiányzom.
Me: Hol a fenében vagy?
Ry: Itthon ülök, hol lennék?
Me: Gyere át most!
Ry: Minek?
Me: Gyere már te agyhalott!
Ry: Megyek már na!

-Mi az a halaszthatatlan dolog amiért át kellett jönnöm?
-Ez.-mutattam fel a jelmezeket.
-Ric és Will egybe öltöznek. Szuper.-rántott vállat.
-Ezek a mieink.
-Erről engem is megkérdezhettél volna.
-Te komolyan azt hiszed, hogy én találtam ki?!
-Ki más?
-Ezek az idióták itt.-mutatok az említett személyekre.-Éppen az egyik érthetetlennek próbálom elmagyarázni, hogy már pedig mi nem öltözünk össze, erre betoppan ez a két sügér a jelmezekkel!
-Végül is. Nem annyira vészes.
-Mi?!
-Jól fogok kinézni.-mosolyog.
-Az teljességgel lehetetlen.
-Ezt meg hogy érted?
-Shawn és Justin jól néz ki. Te meg inkább csak nézel ki valahogy.
-Akkor miért nem velük alkotsz párkalcsolatot.
-Téged könnyebb volt megszerezni.
-Téged annál kevésbé.-forgatja meg a szemét.-De néha arra gondolok, hogy felesleges volt rád pazarolni az időm.
-Hát hajrá. Szabad utad van.-mutattam az ajtóra.
-Talán még egy kicsit kibírom melletted.-karolta át a vállam.