Csak veled képzelem el!

ⓝⓘⓝⓔ

⚡кιмσи∂σтт ѕzαναι∂ ѕzéттöятєк, єzєя вєтűνé нυℓℓтαк ѕzéт,
α ℓєνєgőвє иуúℓνα кαρтαм υтáиυк, ∂є ѕzéтfúנтα мιи∂єт α ѕzéℓ.⚡

Ry: Ne hülyülj! Tudom, hogy iszonyatosan csábító vagyok.
Me: Hát. Én azt nem mondanám.
Ry: Ugyan már!
Me: Mi a baj? Bántja az egód, hogy nincs érted oda mindenki?
Ry: Mondj egy srácot aki helyesebb nálam.
M

e: Tudod. A lovardában van egy igazán helyes lovász srác.
Me: Nem mellesleg. Elég jóban vagyunk.
Ry: És miben jobb mint én?
Me: Ő nem egy idióta, bunkó, önimádó paraszt. :)
Ry: Esetleg szeretnéd, hogy téged is imádjalak. 😏
Ry: Persze nem jobban magamnál.
Me: Reménytelen vagy!

És én még azt hittem, hogy végre egy tök jó estém lesz. Pedig már megszokhattam volna.

⚡⚡⚡

Másnap délután durcásan sétáltam be a suli tornatermébe, hogy egy teljes órát töltsek el Ryal táncikálva. Az ajtón belépve meglepve néztem körül a teremben, ahol mindössze 5-6 ember üldögélt. A "tömegben" szétnézve megpillantottam az én legeslegjobb barátom.
-Hey boy!-vágódtam le mellé.
-Hey girl!-puszilt arcon, amitől tiszta nyál lett az arcom.

-Pfhuj!-töröltem le undorodva.-Ezt most mégis miért kellett?
-Hallgass! Inkább segíts. Szerinted is eszméletlenül jól néz ki?-tolta az arcomba a telefonját, amin egy számomra idegen srác díszelgett.
-Hmm...Meg kell hagyni nem semmi a srác.
-Szerinted lenne nála esélyem?
-Hülyéskedsz? Persze! Ha ezt kihagyja-mutattam rajta végig-akkor egy hatalmas nagy barom.
-Köszi Ash.-ölelt meg jó szorosan.
Na igen az én barátom bizony a saját neméhez vonzódik. Bár ezt sose állapítanád meg róla, legfőképpen azért, mert a lányok le nem állnak róla. És őszinte leszek. Soha az életbe nem bánom meg, hogy örök barátságot kötöttem vele.

-Sziasztok.-köszönt nekünk Ryan. Persze, hogy neki itt kell már is legyen. Jó mondjuk pont időben jött. Annyira elbeszélgettünk Ricel, hogy észre se vettem az időközben érkező embereket, beleértve a tánctanárt.
-Gyere cica.-nyúlt a kezem után.
-Ne érj hozzám Ryan, mert mire holnap felkelsz, nem lesz mivel fogdosnod.-mosolyogtam rá magabiztosan és a tanárhoz sétáltam.

-Gyerünk már, mint akik élnek!-üvöltötte a minket tanítani próbáló személy.
Ebben a pillanatban Ry keze a derekamról lejebb csúszott egyenesen a nem tapogatni való részemre. Elégedett mosollyal az arcán nézett le rám.
-Ha nem csúsztatod vissza a kezedet oda, ahol annak lennie kell, a térdem találkozni fog azzal a ponttal, ami nem biztos, hogy neked felhőtlenül jó lesz.-ő csak egy "úgysemmered" nézéssel somolygott előttem, a kezét még mindig ugyan ott hagyva. Abban a pillanatban amint kacsintott egyet a lábam meglendült, ő pedig fájdalmasan görnyedt össze.
-Na csóközön!-rontottam ki az ajtón és hazafelé vettem az irányt.