Csak veled képzelem el!

ⓔⓘⓖⓗⓣⓔⓔⓝ

⚡sσк ι∂őм яáмεηт
αz éℓεтεмяε ℓáтσ∂
мégsε sιкεяüℓ.⚡

A zene dübörög a fülemben. A dobhártyám majd kiszakad, de még is élvezem. A torkomat marja a tömérdeknyi alkohol, amit a pillanatnyi felejtés érdekében borítottam magamba. Egy ismeretlen sráccal smárolok és ringatózok a zenére. Jézusom ez nem én vagyok. Nem tudom irányítani a testem. A srác az emelet felé kezd húzni. Ellenkezni akarok, de nem megy. Egy könnycsepp gördül végig az arcomon. Már az ajtóban áll amikor valaki kiránt a karjai közül és az udvar felé kezd húzni. Nem Ryan az. És még csak nem is ismerős. Leültet a hinta ágyra és mellém telepedik. Az arcomat kezdi fürkészni, majd kis idő után megszólal.
-Minden rendben?
-Igen. Köszönöm!-mosolygok rá.
-Semmiség. Aaron vagyok.
-Ashley.
-Szóval Ashley mi a történeted?-dönti oldalra a fejét.
-Hosszú és bonyolult.-rázom meg a fejem.
-Akkor írd körül.-mosolyog bíztatóan.
-A világon mindennél jobban utálom Ryant. Megjelent a szemét exem. És alapból itt sem akartam lenni.
-Miért utálod?-húzza fel szemöldökét.
-Elhitette velem, hogy szeret aztán másnap az exe szájában keresett valami egészen érdekeset. De biztos jól elbújt, mert sokáig kereste.-rántottam vállat.
-Anyám az egy barom. Én lecsaptam volna rád.-hitetlenkedett.-Ne értsd félre. Nem mászok rád, barátnőm van.-vakarta a tarkóját.
-Értem mire gondolsz.-mosolyodtam el.
-Viszont örülnék, ha összefutnánk még.
-Mindenféleképpen.
-Hát akkor még találkozunk.-állt fel mellőlem.
-Szia.-integetek.

⚡⚡⚡

-Felelsz vagy mersz Ryan?-kérdezte Brian, Ry egyik haverja.
-Merek.-végül is mindenki gondolta.
-5 percig zárkózz be a másik szobába Ashleyvel.-hogy mi?! Ezt ne!
-És mit csináljunk?
-Azt már rátok bízom.-kacsintott. Ryan feláll majd felém néz. Nem mondok semmit csak utánzom tettét és az ajtót felé indulok. Nem akarom, hogy gyengének lássanak. Az ágyra letelepedve a falat bámulom.
-Jól vagy Ash?-térdel le élem.
-Ha azt hiszed, hogy bármit is tehetsz velem tévedsz!
-Nem akarok semmi olyat tenni veled, amit te nem akarsz.-hangja nyugodtan, lágyan cseng.-De elmondanád mi a gond?
-Te vagy a gond Ryan!-emelem meg a hangom. Szólásra nyitná a száját, de nem hagyom.-Nem fogom hagyni, hogy kedvedre csókolgass aztán ugyan ezt tedd az exeddel! Egy seggfej vagy!
-Igen. Egy seggfej vagyok.-néz a szemembe, majd hirtelen a számra hajol. El akarom lökni magamtól, de nem hagyja. Magához szorít és csak akkor enged el miután megbizonyosodik róla, hogy nem akarok elhúzódni. Kezét összekulcsolja enyémmel. A könnyeim folyni kezdenek. Szabad kezével arcomról törölgeti azokat. Felül az ágyra és az ölébe ültet. Elszakadok ajkaitól és a nyakába fúrom a fejem. A pólóját áztatják a könnyeim. Szorosan ölel magához. Miután csillapodni kezd szipogásom a kezemnél fogva kivezet a szobából.
-Negyed óráig voltatok bent haver. Jó volt mi?-röhög gúnyosan Ace.
-Fogd be!-szól flegmán Ryan és maga elé tolva a szobája ajtaja felé vezet.
-Tudom, hogy jó a csaj, volt alkalmam kipróbálni, de ennyi nem volt elég?-terül el hatalmas vigyor a képén. Ry tekintete elsötétül és nagy erővel indul el Ace irányába. Neki esik és ütni kezdi. Alig tudják szét szedni őket. Ryan is kapott jó pár ütést amitől a szeme biztos lila lesz másnapra. Amint sikerül szét szedni őket Ric mindenkit elküld és csak a mi kis baráti társaságunk marad. Csendesen ülünk a kanapén, míg Ry idegesen járkál fel-alá a nappali közepén.
-Menjetek el!-szólal meg hirtelen.
-De nem lenne jobb, ha maradnánk?-néz rá William.
-Menjetek!-emeli fel egy kicsit a hangját. Ellentmondást nem tűrő hangja miatt mindenki az ajtó felé indult köztük én is.
-Ashley. Te maradj kérlek.-néz rám. Megfordulok és az ajtót becsukva feszengve ülök vissza a kanapéra. Félek. Magam sem értem miért, de remegek. Ezt ő is észreveszi és mellém telepedik. Kezemet a sajátja közé rejti és apró puszit nyom rá.
-Ash. Minden rendben?
-Igen.-válaszolok, de remegésem még mindig nem marad el.
-Ugye tudod, hogy nem bántalak? Soha se tudnálak bántani.
-Még is sikerült.-válaszom hirtelen éri. A fejét lehajtja és kezemet szorongatja.
-Sajnálom.-nyögi ki elhaló hangon.-Egy kibaszott seggfej vagyok.-áll fel és nekem háttal a pultnak támaszkodik. Felállok és mögé sétálva végig simítok karján. Megremeg a teste érintésemtől. Velem szembe fordul, majd magához húzva lágyan megcsókol.

Az ágyában fekszünk a plafont bámulva síri csendben, amit hamarosan megtör.
-Ashley. Hogy értette Ace, hogy volt alkalma kipróbálni?
-Ace az exem. Nagyon szerettem, de aztán titokban kavarni kezdett az unokahugommal és a szülinapomon közölte velem, hogy már nem szeret.-Ryan teste megfeszül és keze ökölbe szorul.
-A lelket is kiverem abból az öntelt képéből.
-Köszönöm Ryan.-hajtom mellkasára a fejem, amitől lenyugszik. Hajamat kezdi simogatni.
-Mégis mit?
-Hogy megvédtél Acel szemben.
-Érted bármit hercegnő!-húz fel magához és ajkaimra tapad.