Csak veled képzelem el!

ⓣⓦⓔⓝⓣⓨ-ⓔⓘⓖⓗⓣ

⚡️ ᴀᴢ éʟᴇᴛ ɴᴇᴍ éʀɪ ᴍᴇɢ, ʜᴏɢʏ ᴠéɢɪɢéʟᴊüᴋ.⚡️

Könny áztatta szemmel léptem ki az ajtón. Végig az járt a fejemben, vajon mit szúrhattam el. A gondolatok cikáztak a fejemben. A földet bámulva indultam útnak. A figyelmetlenségem miatt nekicsapódtam egy erős mellkasnak. Csak ne egy lerészegedett ember legyen az, kérlek!
-Mit csinált már megint Ryan?-hallottam meg egy számomra ismerős hangot. Aaron áltt előttem. Tisztán emlékszem, amikor a hintaágyon ülve meséltem el neki, hogy Ryan egy seggfej.
-Éppen bent cserél nyálat egy másik lánnyal, aki pont olyan jelmezben van mint én.
-Szerintem írj neki egy üzenetet, hogy ne keressen egy ideig.
-Rendben.-kapartam elő a telefonom a táskám mélyéről.

Me: És ismét egy barom voltál Ryan! Tegyél meg egy szívességet és ne keress többé!
Idegesen vágtam zsebre a telefonom, majd újra Aaronra néztem, aki meglepett arccal nézett maga elé.
-Valami baj van?
-Nem lehet, hogy összetévesztetted valakivel?
-Nem hinném, miért?
-Mert Ryan éppen ott jön két szatyornyi piával. A bolt pedig nincs valami közel.-egy ideig értetlenül bámultam, aztán leesett. Basszus!
-Most mit csináljak?
-Nem tudom. Lehet még nem is látta.
-Remélem.
Ahogy közeledett felénk végig a tekintetét kerestem. Csak egy percre emelte rám szempárját, de egyből el is kapta és besétált az ajtón. Francba!
A szememben gyűltek a könnyek. Aaronnel együtt indultunk haza. A kapuban elköszöntem tőle és felsiettem a szobámba.
-Ashley?-hallottam meg anya hangját még mielőtt beléphettem volna az ajtón. Könnyekkel küszködve, szétsírt szemmel fordultam felé.-Mi a baj kincsem?-ölelt át.
-Mindent elszúrtam?
-Mégis mi mindent?
-Ryannal.
-A szomszéd gyerekkel? Mi van vele?-anyu nem is tud róla. Istenem.
-Ami azt illeti együtt vagyunk, vagyis lehet már csak voltunk.
-Mi történt?
-Láttam egy hozzá nagyon hasonló srácot ugyan olyan jelmezben, amint éppen egy lánnyal volt, akin ugyan olyan jelmez volt mint az enyém. Azt hittem ő az. Ezért írtam neki, hogy egy barom és ne keressen. De aztán kiderült, hogy nem ő volt az. Most pedig haragszik rám, amit meg is értek.
-Nem lesz semmi baj! Biztos vagyok benne, hogy minden jól fog alakulni, csak kell neki egy kis idő.
-Remélem igazad lesz.-öleltem jó szorosan magamhoz.-Szeretlek.
-Én is kicsim. Próbálj meg aludni.-bólintottam, majd beléptem a szobámba és az ajtót becsukva magam után az ágyamra dőltem. Csak néztem ki a fejemből. Fél óra elteltével Ryan szobájában felkapcsolódott a lámpa. Ideges volt. Többször is belevert a falba. A szívem meghasadt, hogy így látom. Ráadásul mindez miattam van. Csak is miattam.