「 넷 」 00,4
Nincs annál felemelőbb, mikor úgy kezded a napod, hogy anyukád dolgozik, tehát el is alszol, és még a reggeli kakaódat sem csinálja meg senki. Ráadásul szerda reggel.
Mit jelentett ez? Régen alvást, mostanában azonban elment az idő Chanyeollal. Eleinte Baek próbálta még a fiatalabb lélegzetét is teljesen figyelmen kívül hagyni, azonban kíváncsisága meggyőzte az ellenkezőjéről.
Szeretett Chanyeolon gondolkozni.
Igazán hihetetlen volt ezt hallani, de a helyzet abszurditását figyelmen kívül hagyva rájött, nem okoz magának, sem a másiknak problémát a róla való fantáziálgatásával.
Mert igen, Baek nem ragadt meg a jelentéktelen gondolkozásnál, ő már fantáziálgatott.
Eleinte maga sem hitte el, hogy juthat olyan az eszébe, hogy Yeol hozzáér. Végighúzza vékony zongoraujjait az arcélén, s ajkaival lassan követi az előbb megtett utat.
Mert annak ellenére, hogy ilyenek jutottak eszébe, még mindig nem akarta megismerni a srácot.A pilleszárny csókokat viszont megpróbálta kiverni a fejéből. Ha ez nem sikerült, tényleg ártott magának, mert csak jobban beleélte magát tévképzeteibe, s utána kínosan érezte magát egy-egy szemkontaktus után, amit matematikán váltottak.
Elég ritkán, de rajatakapta a másikat, ahogy figyeli. Nem is.
Chanyeol inkább stírölte Baekhyunt.
Nem elég okos dolog, főleg ha a másik rajtakap. Ugye? Yeol akkor nyugodott meg igazán, mikor rájött, hogy az idősebb bizonyára azt hitte, csak elbambult. Esetleg annyira untatták a függvények, hogy a másik is érdekesebb volt számára.
Tényleg az volt, csak nem értette miért. Érdeklődésének okát nem volt rest a fiún, elég nyíltan keresni. Még akkor is, ha nem egymás mellett ültek.
Akár a folyosón, az ebédlőben, de még az udvaron is elkalandozott néha, a másikat keresve.
- Chanyeol! Yeol! Hé! - rázogatta a vállát egyetlen hű barátja, kivel már óvodában keresztezték egymás útját. Nem mintha olyan jóban lettek volna, inkább verekedés és veszekedés jellemezte kapcsolatukat, de mindig ott voltak a másiknak. Akkor barátkoztak össze igazán, mikor Chen hetedikben az ő osztályába került. - Mond már el mi a franc bajod van!
Chanyeol lentebb csúszott a padon, s álmosan pislogott Jongdae-re.
- Semmi. Tegnap nem sokat aludtam. - persze, mert Baekhyunt kutatta fel a közösségiken, de csak egy két éve inaktív weibo, és egy privát instagram oldalt talált. Erre ment el négy órája, feleslegesen.
- Csajnál voltál legalább?
- Az kéne még! Hagyjál már Dae! - feje halkan koppant a fán, mely már alig volt asztalnak mondható, és még árnyékban is volt.
Kirázta a hideg, ha a szeme elé került saját maga, ahogy egy lányt ölelget vagy csókol, ezért nem is szándékozott barátja további fecsegésére komolyabban reagálni, miszerint biztosan barátnője van, csak eltitkolja.
[ Sziasztoook!
Uh, hát fogalmam sincs mennyi ideje
nem volt rész, de - haha, nem magyarázkodni akarok - elromlott a laptopom.AMÚGY
folytassam? érdekel még valakit?]
YOU ARE READING
Szerethetlek? ❁ ChanBaek
Teen Fiction❝Hajnali két óra lehetett, mikor még mindketten kint fekve a tetőn nézték a csillagokat, melyek beragyogták az egész égboltot. A sötétség lassan ereszkedett le közéjük, meggyilkolva a beszélgetést s lecsökkentve egy-egy elsuttogott szóra. Nem is k...