「 열 여섯 」 00,16
Chanyeol nem értette mit keresett Baekhyun annyira a könyvtárban. Hiszen már két órája ott voltak, s csak sétáltak a polcok között. Hogy Yeol miért tartózkodott vele? Ő inkább csak követte, amire az idősebb nem mondott semmit. Mégis, mikor néha megszólalt, úgy vette észre, hogy semmi baja a jelenlétével, Baek szimplán nem volt beszédes kedvében.
- Elárulod miért vagyunk itt?
- Én egy könyv miatt, te pedig szerintem nem akarsz haza menni. - válaszolt a válla felett hátranézve. Minden baja volt, hiszen majd' minden könyv helyét pontosan tudta, de felújították és átrendezték a könyvtárat. Nem tudott kiigazodni. Mégsem lett ideges, hiszen vele volt Chanyeol és a kellemes aurája.
Baekhyunt megnyugtatta a másik jelenléte.
- Ha rólad van szó, akkor nem. - vallotta be a magas, és megállt, hogy nehogy az előtte megtorpanónak ütközzön.
- Mostanában kimondottan nyálas vagy. - fordult vele szembe Baek, s arcán kíváncsiság tükröződött.
- Na és érek el vele valamit? Vagy szerinted jobban kéne hajtanom? - érdeklődött közelebb lépve, ezzel lecsökkentve a távolságot olyan fél méterre, s a másik arcához nyúlt, hogy végigsimíthasson bőrén. A bőrén, mely halvány rózsaszín árnyalatával még szebb volt, s a csillogó szemeivel szinte ragyogott.
Chanyeol imádta nézni, ahogy Baek reagált a közelségére.
- É-én nem... tudom. Oh, ott lesz a k-könyv. - Baekhyun még sohasem dadogott. Tényleg soha. És Chanyeol egyetlen egy pillanat alatt elérte, hogy ez megváltozzon. Kikerülte a fiatalabbat és a szekrény felé indult, amin egy verseskötet kitűnt a többi közül s meg is ragadta a figyelmét. Nem azt kereste, de annyira kíváncsi volt rá, hogy muszáj volt levennie. Ötöt és felet lépett, mielőtt a kezeiben tarthatta volna. Volna, mivel nem érte el.
Egy kéz nyúlt át felette és vette le a kötetet. Chanyeol elolvasta a címét, majd az oldalakat pörgetve megállt egy tetszőlegesnél, s beleolvasott. Ujját a két oldal között hagyva csukta össze.
- Hűha. Ez tetszeni fog neked! - mosolyodott el, felvont szemöldökkel. Aztán elolvasta a címét, és látszott arcán, hogy elismételte még magában párszor, nehogy elfelejtse.
- Szerintem tegyük vissza. - kezdett ellenkezni az alacsonyabb. Végig futatta agyában mit láthatott az óriás az egyik oldalon, amiért olyan kifejezéssel nézett rá, és határozottan semmi szelídre nem tudott gondolni.
Aztán a szobájában, a plafonra felragasztott negyvenhét csillag alatt kinyitotta és átlapozta a könyvet. Majd felfedezett benne egy szamárfüles lapot, amely biztosan Yeol műve volt.
Az első sor után elpirulva csapta össze, s előredőlve szorította arcát mintás paplanjára. Kínosan felnevetett.
- Ez nem lehet igaz. - motyogta.
...
VISSZATÉRTEM !!!!💓
hahah:")
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Szerethetlek? ❁ ChanBaek
Genç Kurgu❝Hajnali két óra lehetett, mikor még mindketten kint fekve a tetőn nézték a csillagokat, melyek beragyogták az egész égboltot. A sötétség lassan ereszkedett le közéjük, meggyilkolva a beszélgetést s lecsökkentve egy-egy elsuttogott szóra. Nem is k...
