Szerethetlek? ❁ ChanBaek

→ 11.⇣Ismerősök

「 열 하나 」 00,11

Jongdae csak mondta, mondta és mondta. Hihetetlen mennyit tudott beszélni. Főleg akkor, ha senki nem volt rá kíváncsi. Valami Minseokról volt szó, akivel összefutott előző nap a buszmegállóban s kiderült, hogy egy évfolyammal feléjük jár. Meg volt valami beceneve, amit Yeol képtelen volt megjegyezni.

- Egy megállóban szálltunk fel, aztán le is. Azt mondta azért szólított le, mert felismert a suliból, de nekem nem is rémlett, hogy elvileg ismernem kéne. De tök jól eldumáltunk. Elvileg jövőhéten elmegyünk kajálni. Azt mondta hívjalak meg nyugodtan téged is, az ő barátai is jönnek. - magyarázta teljes beleéléssel. Annak ellenére, hogy ebédszünet volt, ami azt jelentette, egészen sok idő eltelt reggel óta, Yeol mégsem fogott fel belőle sokat.

- Mikor?

- Jövőhét kedden! - vigyorodott el. Szeretett barátkozni. Chanyeol úgy gondolta azért, hogy több embert tudjon fárasztani a hülyeségeivel.
- Öt nap. Addig még meg tudod gondolni, szeretnél e jönni.

- Dae...

- Nézd! Ott vannak. Xiu! - kiáltott fel, kezeit a magasba emelve, mire az említett elmosolyodott és a másik két mellette álló személynek mondva valamit el is indultak feléjük.

- Menjünk oda! - fordult meg Minseok először Luhanra majd Baekre nézve. - Bemutatok valakit. A legfiatalabb csak sóhajtott, majd egy "úgy is hamar lerendezzük" feltételezéssel indult a másik kettő után

Nem volt meglepő, hogy észrevették Xiumint, hiszen Baekhyun is látta mennyire elveszetten álldogált előttük, leragadva az ajtóban. Mintha ő is a másik srácot kereste volna.

A másik srácot, aki mellett a többi diák között átcsörtetve észrevett valakit, aki nagyon is ismerősen szenvedett az asztalra borulva.
Baekhyun nem tudta, hogy külön köszönjön e neki, vagy majd miután "bemutatták" őket egymásnak. Melyik lenne kínosabb?

Ugyanúgy helyet foglalt, ahogy a másik kettő is, de ő rögtön, szinte gondolkodás nélkül Chanyeol mellé ült, aki erre fel is kapta fejét, hogy aztán meglepetten elmosolyodhasson.

Bakhyun zavarba jött.

Nem az volt, hogy valami Minseok jön bemutatkozni? De ha jobban megnézte, hárman érkeztek, tehát nagyon logikusan kikövetkeztetve a mellette ülőn kívül bármelyik lehet az emlegetett. Hogy is hívta Dae? Xiu?

- Tehát, ő a legjobb barátom, Chanyeol! Akivel pedig nem találkoztam volna, annak elmondom; én Jongdae vagyok. - vigyorgott legjobb barátja az asztal másik oldalán.

- Luhan, Baekhyun és Minseok! - mutogatott végig magukon az igencsak feltűnő kék hajú - ezek szerint Minseok. Chanyeol még látta, ahogy rámosolyog Daere, mielőtt Baekhyun felé fordult volna, aki szintén őt nézte.

- Szia! - suttogta, maga sem tudta miért.

- Szia! - mosolyodott el az idősebb, szintén halkan megszólalva.

- Mit szólnál ahhoz, ha azt mondanám, hoztam neked szendvicset? - kérdezte.

- Nem hinném el.

- Pedig hoztam! - azzal ölébe húzta táskáját és kicipzározva keresgélni kezdett benne, majd büszkén emelte ki a megtalált ételt. - Nézd!

- Hihetetlen vagy! - nevette el magát halkan az idősebb, mire Yeol egy kicsit lefagyott. Egyre különlegesebbnek találta a másik hangját.

Chanyeolnak tetszett Baek nevetése.

A mellette ülő kérdésére, miszerint mi baja van, csak egy fejrázással reagált, majd amint visszatért az élők világába, már nyújtotta is felé a szendvicset.

- Egész jól kijönnek egymással! - suttogta Luhan Xiuminnak, aki csak bólogatott, majd résnyire szűkítette szemeit.

- Mi ez a nagy összhang hirtelen? - kérdezte mosolyogva. Annak ellenére, hogy keveset beszélt Baekkel, igenis törődött vele, s elég jól tudta mennyire nehezen barátkozik.

- Osztálytársak vagyunk.

- Meg padtársak matekon. - toldotta meg Chanyeol, mire Baek bólintott.

Szóval ott ültek a napsütötte padon, inmáron öten, amiből három beszélgetett, kettő meg csak néha egymásra mosolygott, de nem volt kínos egyikőjüknek sem. Jongdae pedig látta barátja szemében az érdeklődő csillogást, melyre már régóta azt hitte; kialudt.