Szerethetlek? ❁ ChanBaek

→10.⇣Szendvics

「 열 」 00,10

Baekhyun álmos volt.

Szerda reggel, harmadik óra után nem igazán tudott magával mit kezdeni, de nem is nagyon akart. Éppen annyi ereje volt, hogy lenémítsa a folyton csörgő telefonját - nem sokat ért vele, így átváltott rezgésre -, amin Luhan hívogatta, majd feje alá gyűrt széldzsekije és tolltartója segítségével próbált pihenni.

- Heló heló heló! - hadarta a mellé leülő jókedvű, energikus Chanyeol, akit legszívesebben fejbe vágott volna valamivel, hátha akkor elhallgat. - Látom fel vagy pörögve. - jegyezte meg mellékesen.

- Haha. - dünnyögte Baek.

- Csak nem éjszakába nyúlóan tanultál matekra? - érdeklődött mosolyogva.

- Nagyon vicces vagy ma...

- Komolyan kérdeztem! Témazárót írunk!

- Eh. - az még oké, hogy teljesen elfelejtette, ebből kifolyólag egy szót sem tanult, nem hogy szabályokat - így is megírja legalább közepesre -, de... Chanyeol miért örült a dolgozatnak? - Te tanultál?

- Nem! - vágta rá egyből, majd sóhajtva lecsúszott a széken, kinyújtva lábait, melyek így az előttük lévő szék alá értek. Azzal szórakozott, hogy lábfejét beakasztva a szék lábába elkezdte tologatni azt. Különös.

Baekhyun tekintete az órára vándorolt, ami szerint már csak egy be és kicsengő volt ebédszünetig. Nem annyira várta, hiszen barátai nem voltak iskolában, tehát a szokásos idétlen fecsegés hallgatása és néhai ezen való felkuncogása helyett a többi diák zaja várt rá.

...

Chanyeol napsütötte padját elfoglalták. Kénytelen volt keresni másikat, de ez a terv nem akaródzott sikerülni, mert mindenhol ült valaki, ahova a kellemes fénysugarak elértek. Teljesen idegenekhez pedig nem akart csak úgy odacuccolni. Visszaindult az épületbe, azonban most az ebédlőt célozta meg.

Reggeli jókedve még mindig tartott, hiába tűnt úgy, hogy le kell mondania a napsütésről. Igazából néha csak így ébredt, semmi különösebb oka nem volt szebbnek látni a világot. Lehet köze is volt a Baekhyunnal közös álmához, melyre nem emlékezett a felkelést követő öt perc után. Tudta, hogy a fiú szerepelt benne s ez elég volt. Különös gondolatai támadtak.

Baekhyun az asztallapra könyökölt, hogy tenyereibe temethesse arcát, aztán sóhajtott. Unatkozott. Nem volt hangulata az iskolában tartózkodáshoz, a sok emberhez, de egyedül lenni meg végképp nem akart. Valaki ledobta az asztalra a táskáját, de csak arra emelte fel a fejét, hogy helyet is foglaltak a mellette lévő széken.

- Heló! - Elképesztő! Hogy őt mindig megtalálja valaki, aki sugározza magából az energiát, de mégis egyre fáradtabb lesz.

- Szia.

- Miújság? Ettél már? - mosolygott. Szép volt a mosolya. Baekhyun megrázta a fejét.

- Majd otthon, vagy valamelyik szünetben. Most nem vagyok éhes. - igazából nem hozott magával semmit, de ezt nem akarta elmondani.

- Te tudod! - Yeol hátradőlt a székén, s elégedetten vette tudomásul, hogy mind a két szendvicsét elpakolta reggel. A nagyobbat kicsomagolta, majd azonnal beleharapott.
Baekhyun próbált nem rá nézni, de végül megtört elhatározása, ahogy Chanyeol az első falat lenyelése után sóhajtott egy aprót. Nem bámulta meg a mellette ülő következő harapása közbeni befeszülő állkapcsát, nyelésnél megugró ádámcsutkáját. Nem, mert ő a szendvicset nézte, de ahogy Yeol ezt észrevette, csak kínosan elkapta tekintetét.

Chanyeol elmosolyodott. Nem éhes, mi? Felé nyújtotta ebédjét. - Kérsz? - a másik makacs fejrázásán kívül nem kapott mást. - Csak egy harit! - hari? Istenem Chanyeol...

Baek nem tudott nem felkuncogni az aranyos telifogsoros vigyorra és szóhasználatra.
- De csak egyet.

Az idősebb pár perces szemezés után - mikor szó nélkül kérdezte meg, hogy muszáj e a kezéből ennie - beleharapott a szendvicsbe, s abban a pillanatban úgy érezte teljes az élete.
Szinte rágás nélkül erőszakolta le a falatot, majd harapott mégegyet, s közben elcsípte Chanyeol győztes vigyorát.

Ahogy Baek két ujjával megfogta a szendvicset, Chan úgy engedte el, s csomagolta ki a másikat. Néha rápillantott a mellette ülőre, de egy két perc után már azt látta, ahogy jóllakottan hártadől a fóliát gyűrögetve.

- Vaj van az orrodon! - jegyezte meg elmosolyodva, mire az idősebb halványan elpirult, de gyors, kapkodó mozdulattal letörölte orra hegyét.

Chanyeol aranyosnak találta Baekhyunt.

...

Ilyen gyorsan sem hoztam még részt :")
Ha hiba van szóljatok!! Jah, és életet mentene néhán vélemény. Nekem az is elég, ha egy-két szót írtok !:)