「 다섯 」 00,5
A szomszéd kutyája végre elcsendesedett. Már hajnal óta ugatott, szinte megállíthatatlanul. A fiú nem tudta miért nem ment ki hozzá egyik gazdája sem.
Még olyan nyolc körül volt, mikor már csak álmatlanul forgolódott ágyában, s inkább kivonszolta magát a friss, hideg levegőre.
Kifeküdt a hintaágyra, betakarózott, majd jobb lábát lelógatva meglökte magát. Feje alá betuszkolva egyik kispárnáját élvezte a lágy napsütést, mely a kutya elcsendesedésével párhuzamban kezdte álomba simogatni.
Szemei lassan lecsukódtak, de azonnal kiment minden álom belőlük, ahogy a szomszéd állat ismét rákezdett.
"Ez nem igaz! Szombaton legalább had aludjak tízig minden gond nélkül!"
Chanyeol nagyon lusta volt a hétvége első napján. Általában csak egy melegítőalsóban, kapucnis felsőben, kócosan mászkált a házban, de alíg beszélt. Így vezette le a héten begyűjtött feszültséget.
És most, mikor már saját gondolatai okoztak neki milliónyi gondot, még pihenni sem tudott. Mi ez már, ha nem felháborító.
Az igazság az, hogy padtársán gondolkozott. Kissé kezdte is utálni magát, hiszen ő nem volt meleg, de mostanában nem bírta magát elképzelni egy lánnyal sem.
Elég volt a múltkori beszélgetés Jongdae-vel, hogy erre rájöjjön.
Próbált saját maga ellen bizonyítani, mikor ráerőltette figyelmét az osztálytársnőire. Elemezte az alakjukat, a viselkedésüket, de nem talált egy olyat sem, amelyiknek hosszasan elmerengett volna akár a derekán, akár a fenekén.
És itt kezdődtek a problémák.
Pontosabban ott, mikor rávette magát, hogy a menzán egyen, s Baekhyun előtte állt a sorban.
Mert az ő fenekét nézte, nem a lányokét.
Szája kinyílt, s majdnem megszólalt hangosan. Mi az, hogy ő nem nézi a lányok fenekét?
Mintha csak most fogta volna fel, eddig miről gondolkozott.
Meleg lenne? Nem! Hiszen más fúkat nem nézett meg. Oh te jó ég
Chanyeol összezavarta saját magát.
A byun rezidencián már hét óra óta fent volt - majdnem - mindenki. Baekhyun édesapja nappalijukban ült az egyik kanapén, s a tévét kapcsolgatta, szidva a teleshop műsorokat, melyek pont akkor kezdődtek, mikor az adott csatornára váltott.
Édesanyja a szokásos reggeli kómájával sétált le a lépcsőn, s egy fáradt sóhajjal konstatálta; elfogyott a tegnapi kávé.
Miután lefőzte azt a három adagot, amiből kettő az övé, egy pedig baek apjáé volt, csendben leült férje mellé a nappaliban.
Baekhyun fél órával később kelt fel a finom illatokra, s szinte teljesen felpörögve mászott le a lépcsőn, melynek három alsó fokáról majdnem le is esett.
Apja a fejét rázta, anyja pedig rászólt, hogy óvatosabban, mert a végén még megsérül.
Minden olyan egyszerű volt, de ez mégis nagyon boldoggá tette.
Baekhyun örült az egyszerű dolgoknak is.
...
Igen, tisztában vagyok vele, hogy nem tudok címet adni a részeknek!
És ez a rész inkább Chanyeol szemszögéből fontosabb, még ha nem is tudtam olyan jól átadni ebben a pár mondatban az érzéseit!
Vélemények?
YOU ARE READING
Szerethetlek? ❁ ChanBaek
Teen Fiction❝Hajnali két óra lehetett, mikor még mindketten kint fekve a tetőn nézték a csillagokat, melyek beragyogták az egész égboltot. A sötétség lassan ereszkedett le közéjük, meggyilkolva a beszélgetést s lecsökkentve egy-egy elsuttogott szóra. Nem is k...
