Szerethetlek? ❁ ChanBaek

→ 13.⇣Sushi

「 열 셋 」 00,13

A szinte gimnazistáknak fenntartott étterem előtti parkoló utolsó helyét foglalták el Luhanék. Baekhyun már a bejárat előtt volt, kiszállt, mielőtt Xiu beparkolt volna, mert nagyon kevés hely volt a mellettük elég ferdén hagyott autó miatt.

Hamarabb érkeztek a megbeszéltnél, hogy legyen helyük, erre tessék, ezt is majdnem lekésték. Pedig nem péntek este vagy hétvége volt, hogy mindenki egyszerre próbálja leadni az összeszedett feszültséget. Hiába, ez a hely népszerű volt.

Gyakran jártak ide, szinte két hetente, esetleg hetente. Ez volt a közös kis hely, ami mindenkihez közel volt, bármit meg akartak beszélni. Baek remélte, hogy Chanyeolt is annyira lenyűgözi majd, mint őt.

- Menjünk be! Most írt Dae, hogy késnek egy kicsit. - Minseok eltette az eddig bűvölt telefonját, miután visszaírt Jongdae-nek.

Ahoz képest, amennyire tömött volt a parkoló, nem volt kellemetlen az ember tömeg bent. Azt hozzá kell tenni, hogy amilyen nagy a beltér, olyan apró a külső. Tehát bőven volt még hely, ahova le tudtak ülni.

Hat személyes asztalt foglaltak el az ablak melett. Még mindig hangulatosnak gondolta a berendezést. Sötét fa asztalok voltak elhelyezve a teremben, felettük narancssárga lampionokkal, melyek kellemes fénnyel ragyogtak. A szintén sötét fa parketta csillogásáról alattuk nem is beszélve.

Baek bemászott a legbelső székre, vállal az üvegfalnak dőlve, Luhanék pedig egymás mellett foglaltak helyet.

- Rendeljünk?

- Szerintem várjuk meg Chanyeolékat! Baek, nagyon éhes vagy? - Xiumin mosolyogva fordult a másik felé, aki éppen az itallapot próbálta észrevétlenül visszacsempészni a helyére.

- Inkább szomjas... - motyogta. Az ajtó csilingeléssel jelezte az érkezőket, mire hirtelen kihúzta magát, ez pedig jelezte; megérkeztek a késők. Jongdae éppen nagyon nevetett valamin, amit a mögötte sétáló nem éppen díjazott, tekintve érzelemmentes arcát s összepréselt ajkait.

- Sziasztoook. - Dae diszkréten viháncolva tolta maga előtt Chanyeolt, be a második székre Baek mellé, aztán ledobta magát a
harmadikra. - Képzeljétek...

- Nem! - Yeol kétségbeesetten közbeszólt, mire mindenki rá kapta tekintetét, beleértve padtársát is, kinek érdeklődés csillant szemeiben. Örült volna, ha mindig így nézett volna rá. Most mégsem örült neki. - Ne törődjetek vele, ha egy kicsit össze-vissza beszél. Még a sör hatása alatt van.

- Amit négy órája ittam? - Dae hitetlenkedve fordult felé. - Már ne is haragudj! - újra elnevette magát.

- Én elhiszem. Az első alkoholos ital eléggé ki tud dönteni. - Bólintott Luhan cinikusan.

- Nulla százalékos citromos sör volt. - toldotta Chan.

- Nem is igaz! Ennek semmi köze a sörhöz! Csak Chanyeol... - kezdte volna el megint, mire az említett közbeszólt.

- Rendeljünk! - felettébb gyanús viselkedése elég nyilvánvaló volt, s Baekhyunt érdekelte a kiváltó ok. Mit akarhat mondani a legjobb barátja, amitől ennyire tart?

-

A rendelés után, s evés közben szerencsére Jongdae elvolt Minseokkal és Luhannal, teljesen megfeledkezve arról, amit az elején nyilvánosságra akart hozni, holott senkinek nem volt hozzá köze.

Chanyeol nem akarta, hogy Baekhyun megtudja mennyit kinlódott a készülődéssel s hányszor öltözött át. Mikor barátja megkérdezte mire ez a felhajtás, s már ki is csúszott a száján az a bizonyos fél mondat, miszerint; mert ott lesz Baek.

Mégis igaza volt, mert még volt benne egy kis sör, ami mégsem alkohol mentes volt, mint ahogy állította. Ez a két dolog igazán feldobhatta Jongdae kedvét. Azért lássuk be, Chanyeol sosem beszélt neki arról, hogy milyen az esete vagy kiket szokott megnézni. Mert nem gondolta fontosnak, hogy legyen egy konkrét elvárása, amihez hasonlítgatja az embereket. Úgy volt vele, majd jön ha jön. És Baekhyun jött is, aki iránt eléggé érdeklődött, mégha néha le is tagadta.

- Van valami baj? - lökte meg vállát óvatosan a mellette ülő. Mikor ránézett elmosolyodott.

- Csak elgondolkoztam. - sóhajtott, összekulcsolt kezeire szegezve tekintetét. Remélte most nem kell beszélgetnie és nyugodtan belefeledkezhet a gondolataiba, azonban Baek pont most nem akart csendben maradni.

- Valami komoly dolog lehet, az arcodból
ítélve. - az idősebb próbálta kiszedni belőle mi baja lehet. Sokkalta jobban kedvelte a boldogságot sugárzó Chanyeolt, mint ezt a szomorú, magába zuhanót. Hiszen a boldog óriás volt az igazi.

Baekhyun kíváncsi volt.

- Mondhatjuk, hogy nem annyira komoly, hogy rossz kedved legyen miatta, ugye? - kérdezte meg, pozitív válaszban reménykedve.

- Mondd meg te! Valaki olyan miatt kihozni magadból a legjobbat, aki ezt észre sem veszi; komoly problémának számít? - Yeol nem értette miért ezt válaszolta egy egyszerű 'mondhatjuk!' helyett. Baek halvány mosolya, mely szépen lassan rajzolódott ki arcán, meglepődöttséggel töltötte el.

Chanyeol nem értette miért érdekli ennyire a másikat hirtelen.

- Csak is magadnak akarj megfelelni. Ha valaki nem vesz észre, az az ő vesztesége, nem a
tiéd! - magában még hozzá tette, mennyire megütné azt, aki nem értékeli a másik próbálkozását. Mennyire megütné... magát?

...

Eheh:"c
Elmondhatatlanul örülnék pár véleménynek !!