Szerethetlek? ❁ ChanBaek

→8.⇣Mutasd meg!

「 여덟 」 00,8

Igazán nem volt vészes, mivel a kínos hangulatot kizárta Yeol be nem álló szája, s Baekhyun szinte állandó nevetése.
Végül a fiatalabb azért égette magát, hogy hallja a másikat kacagni, mert az valami elmondhatatlanul aranyos volt közben.

Chanyeol büszke volt magára, amiért miatta volt jókedve a másiknak.

Végig sem gondolta mit miért csinál, csak tette amit jónak érzett. Tehát elvitte Baekhyunt enni, aki alig akart lemondani a külön fizetésről, de mikor rájött, hogy nincs nála pénz, kínosan beleegyezett.

- Ugyan már, nyugi! Ez nem olyan, mintha járnánk! - közölte, mikor már a kajálda előtt voltak, s végeztek, de a másik még mindig a pénzen aggódott. Különös mondata még saját magát is meglepte. Ki mondta, hogy olyan?

Nem gondolta volna, de Chanyeol igazán nagylelkűen viselkedett vele. Tehát miután kedvesen megfenyegette, hogy összerendel magának egy csomó mindent és ott hagyja Baeket, ha nem fizetheti ki az ételét, nem tudta nevessen vagy sírjon. Aranyos volt, hogy ennyire elszánta magát, de nem akart már az első... - nem - randin élősködni Yeolon. Mert ők csak együtt töltöttek egy délutánt, hogy megismerhessék a másikat!
Tehát ez valami barátkozási kísérlet volt, melynek nem tudott nevet adni.

- Most, hogy már nem vagy éhes, hova szeretnél menni? - tette fel a kérdést a mellette álló.

- Igazából azt hittem terveztél valamit... - nézett fel rá Baek - tehát ezen annyira nem gondolkodtam.

- Hát... arra gondoltam sétálhatnák egy kicsit vagy fagyizhatnánk.

- Sétáljunk! - egyezett bele a másik.

- Sétáljunk.

Az idő pont megfelelő volt a kimozduláshoz, hiszen a nap meleg sugarai óvatosan simogatták arcukat, s az égen is csak néhány hófehér bárányfelhő úszkált. Néha egy kisebb szellő megtáncoltatta az út menti virágokat, melyek a macskaköves járda szegélyénél itták magukba a napsütést, egészen az egyik park bejáratáig.

Elindultak a kis kavicsokkal teleszórt ösvényen, de a lábuk alatti zörejen s a fákról leskelődő madarak éneklésén kívül csend volt körülöttük.

Baekhyun még sosem járt itt, éppen ezért próbálta olyan jól megfigyelni a körülötte lévő dolgokat, hogy legközelebb ismerős terepre számítva lépjen be azon a kovácsolt vas kapun, mely mindig nyitva állt. Még ha nem is Chanyeollal vagy egyhamar, de valamikor biztosan.

- Szeretem a napsütést! - jelentette ki Chan az egyik magányosan álló padon elhelyezkedve. Baek leült mellé s a másik hátrahajtott feje felé fordult. Be voltak csukva a szemei, mely adott neki egy kis biztonságérzetet, miszerint nyugodtan kielemezheti a vonásait.

Nem tudta, hogy megszólaljon -e, megtörve az előbbi mondat után keletkezett csend varázsát.
Azonban ezt Yeol megtette helyette, lassan kinyíló pilláival, s feje Baekhyun felé fordításával. Kíváncsi íriszek kémlelték az idősebbet.

- Van valami, ami hiányozna, ha nem lenne többet? - hirtelen, megfontolatlan kérdése hiába hangzott értelmetlenül hangosan kimondva, mégis kíváncsi volt a válaszra.

- Talán... az éjszaka, az akkori hűvös és a csillagok, amik ragyognak a sötétségben.

Túl álmodozó válasz, egy túlontúl álmodozó embertől. Ez látszott is rajta, a megszólalásai előtt is. Szemei minden szó után egyre csak elmosolyodtak, s Chanyeol alig tudott betelni ezzel a látvánnyal.

- Akkor ezért vagy ilyen fehér! - közölte, elrontva a pillanatot. Esetlenül, unromantikusan, Chanyeolosan.

- Tessék?

- Keveset vagy a napon, mert a csillagokat nézed! - Baekhyun felkacagott a hihetetlen megállapításon és a másik vállára csapott.

- Nem is tudod, mennyire szépek!

- Hát mutasd meg mennyire!

Baekhyun élvezte Chanyeol társaságát.

...

Látszik rajta, hogy a táboros buszon szállt meg az ihlet. A részek még mindig random fognak érkezni, mikor olyan hangulatban leszek, hogy írjak.
Nagyon szükségem lenne pár véleményre.
Szerintem eléggé lapos lett...
EH ÉS ELFELEJTETTEM ÍRNI, DE ENNEK ÚGYMOND LESZ EGY MÁSODIK FELE,,, (((tehát 1/2 rész)))