Szerethetlek? ❁ ChanBaek

→1.⇣ Szerda

「 하나 」 00,1

Baekhyun csendes volt. Nagyon csendes, de a maga módján írtózatosan érdeklődő.
Mindent megnézett. De tényleg, szinte mindent. Reggelente a függönyön átszűrődő sugarakat, melyek nem borították be a teljes szobáját, hiszen azelőtti éjszaka is csak félig húzta le redőnyét, hogy lássa a csillagokat.
A fürdőszobában a csempe megszámolása után fogmosás, majd a tükör tanulmányozása kezdődött. Ilyenkor azon gondolkozott, hogy tényleg mindenki ilyennek látja? Vagy csak az ő szemében változik állandóan magán valami?
Iskolába menet figyelte az embereket, az autókat, az éneklő-, vagy éppen a csendben drótvezetéken alvó madarakat s úgy mindent amiben volt élet.
Mehetett volna busszal is, de oda nem süt be úgy a nap, s amúgy is szeretett sétálni.

Baekhyun szeretett mindent észre venni.

Chanyeol az idősebb ellentéte volt.
Szinte csukott szemmel járt - néha szó szerint, hiszen nem egyszer sétált neki az utcájukban lévő villanyoszlopnak, vagy fejelte le az osztálytermük ajtajának fejlécét, mert elfelejtett lehajolni.
Hangos volt, ami miatt sok barátot szerzett, de egy idő után valahogy elüldözte maga mellől őket.

Éppen matematika órájuk volt, ami valljuk be, csak annak érdekes, aki azon nőtt fel, vagy valami különleges bolygóról jött. Chanyeol legalábbis így gondolta.

Baekhyun nem gondolt semmit, mivel már megint aludt. Ezt a csodálatos szokását direkt erre az órára fejlesztette ki - még ha nem is direkt. Ő nem tehetett róla, hogy kedd esténkét tovább bírt ébren maradni, s még a csillagok is fényesebben ragyogtak.

Minden órán ugyanaz volt az ülésrend. Névsor szerint kapott mindenki helyet, nehogy már ők döntsék el tizenegyedikes léttükre, hol akarnak tanulni.

A legidegesítőbb tanárnőt kapták az egész univerzumban, aki ha valaki nem értett valamit, leszidta az egész osztály előtt, minthogy elmagyarázta volna.

Még pálcája is volt, mint azoknak az ősrégi filmekben szereplő pedagógusoknak. Vagy csak szimplán egy varázslónak gondolta magát, mert néha úgy csapkodott vele néhány gyerek felé, mintha képes lenne eltüntetni - Yeol felnevetett a gondolatra, elfelejtve, hogy órán van.

"Park ChanYeol! Lenne szíves elmesélni mi ilyen vicces az exponenciális függvényekben?" fordult felé hirtelen Mrs. Jung, s Yeol még egy kis szellőt is érzett felé közeledni a hirtelen cselekedettől.

A mikben?

Chanyeol nem szeretett olyan dolgokkal foglalkozni, amik nem kötötték le a figyelmét.

[ Úgy gondoltam, inkább most publikálom, hiszen sem holnap, sem utána nem lesz időm rá, de sebaj. Inkább hamarabb, mint később, akármennyire érzem azt, hogy többet is kihozhattam volna magamból.
Nagyon örülnék neki, ha valaki írna erről egy rövid véleményt, vagy valamit, de annyi is elég, hogy folytassam -e, és érdekel -e valakit...]