Szerethetlek? ❁ ChanBaek

→ 17.⇣Számok

「 열 일곱 」 00,17

Baekhyun alig várta, hogy másnap láthassa Chanyeolt, s azzal a gondolattal feküdt le aludni, hogy ha kell, a világ összes telefonját megcsörgeti, hátha egyszer ő veszi fel, de végül elvetette. Álmos volt, aludni akart, biztosan a fáradtság beszélt belőle. Azért még utoljára megszámolta a betűket a szamárfüles oldalon, mielőtt az éjjeliszekrényére helyezte volna.

Reggel pedig elaludt, s az utolsó öt percre esett be a termükbe becsengetés előtt. Ledobta a verseskötetet a padra, a táskáját a földre, majd magát a székre. Még mindig kapkodta a levegőt sietsége miatt.

- Jó reggelt. - mosolygott rá padtársa.

Chanyeolnak tényleg jó reggele volt. Kialudta magát és kényelmes tempóban készülődött reggel, mert végre nem volt késésben. Baekhyun pedig hiába dobta fel mindig a kedvét, akkor nem tűnt önmagának a fiú.

Csak bólintott, s kinyitotta a kötetet pontosan ott, ahol a fiatalabb megjelölte, Yeol pedig meglepve vette tudomásul a másik csuklója belső felére írt számokat. Azok mit jelentettek? Addig is ott voltak? Vagy csak ő volt figyelmetlen?

- Minden oké? - szólalt meg még egyszer.

- Igen.

Úgy gondolta, ha a másik nem szeretett volna beszélgetni, akkor neki sem kéne erőltetnie. Tehát csendben maradt és inkább figyelte.

Becsengetés előtt érkezett meg a rajz tanár, s ki is adta a szabad foglalkozást, mert adminisztrálnia kellett.

Baekhyun előkapott egy tollat, s a levegőben tett pontokat szinte észrevétlenül, miközben valamin nagyon törte a fejét. Ledörzsölte a csuklójára írt négyszáznegyven utolsó számjegyét, hogy helyére egy négyest írhasson. A kilencvennégy ugyanúgy maradt.

Chanyeol nem értette mi történt abban a pillanatban.

Ki akarta deríteni a számok jelentését Baek csuklóján.

Baekhyun lerántotta a pulóvere ujját, amint észrevette Yeol tekintetét. Egészen addig lehet fel sem tűnt a másiknak, erre elrontja egy pillanat alatt, egy meggondolatlan cselekvés közben.

Kinyitotta a füzetét, s újra felvette a tollát.

A tegnapi vers...

S így befejezetlenül Chanyeol elé csúsztatta, hiszen pár perc elteltével sem jutott eszébe szerinte megfelelő szó.

Tetszett?

Határozottan.
De,,,
nem értem miért jelölted be ott

Mert igaz amit leírt

Az idősebb Chanyeol elé tolta a könyvet.

Melyik része?

Nem írt vissza, csak elővett egy ceruzát és halványan bekeretezte a nyolcadik és tizedik sort.

" mert Te vagy a sors nekem.
Nem kell világ ennél szebb,
mert Te vagy a világ, igen. "

Baekhyun elpirult, s lehunyta szemeit, majd ujjak simítottak végig kézfején, csak egy pár másodpercig.

A másik oldalon lévőt elolvastad?

És már várta is a bekeretezett szöveg ott is.

" Szeretem a testem, ha a tied
vele van. "

Chanyeol tipikus féloldalas mosollyal az arcán figyelte a reakcióját, ami miatt elkapta fejét.

Az utolsó sor még nem igaz ránk...

- Még? Jesszus... - Baekhyun a padra hajtotta fejét, s azt kívánta bárcsak elolvadhatott volna abban a pillanatban, hogy szépen lassan elpárologjon. Vagy gyorsan, lehetőleg nagyon nagyon gyorsan.

Sosem gondolta volna, hogy valaha is így fog reagálni valamire Chanyeol miatt.

...
E. E. Cummings versek, ha valakit érdekelnek