Szerethetlek? ❁ ChanBaek

→ 22.⇣Csillagok

「 스물 둘 」 00,22

A csillagok szépek. Pont olyan őket nézni, mint a biztonságot és a szeretetet keresni. Egyszer látod amelyiket kinézted magadnak, aztán szem elől téveszted - elég csak egy pislogás -, majd újra feltűnik annak a reménye, hogy újra meg fogod találni. Mert látod, ami előtte van. A nehézséget és a félelmet, ami arra vár, hogy te leküzd. Csak is arra vár.

Baekhyun életében Chanyeol volt az a csillag, amit mindvégig keresett, hiába csak a végén jött rá erre. Végig a szemei előtt volt, mégsem látta tisztán. Fokozatosan férkőzött hozzá közelebb, elérve, hogy a bizalmába fogadja és kifecsegjen egy olyan dolgot, amit legszívesebben senkinek sem árult volna el önszántából, - de abban a pillanatban úgy érezte nála ez a titok biztonságban lenne.

- Baekhyun. - hallotta elsuttogott nevét, majd hagyta, hogy a másik a mellkasához húzza és átölelje. Jobb keze ujjaival belemarkolt a fiatalabb pulóverébe, a másik pedig ökölbe szorítva pihent háta mögött. - Semmi baj.

Könnyes szemekkel nézett fel rá, el sem hitte amit hallott.

- De ez...

- Figyelj, semmivel sem vagy kevesebb, mint bárki más. Sőt, szerintem több vagy, mint bárki más. Számomra te úgy vagy tökéletes, ahogy vagy. Mindennel együtt. - kezdte el simogatni a hátát, végig a szemeibe nézve. - A reggeli álmos tekinteteddel, mikor úgy nézel körbe, mintha azt sem tudnád hol vagy. A kabátoddal, amiben kétszer akkorának tűnsz, mint valóban, és rettentően aranyosan áll. A nevetéseddel, ami akkor a leghangosabb, mikor komolynak kellene lenned. A ...

- Zavarba hozol! - az addig anyagot markoló ujjai kiegyenesedtek és a fele mellé csapott, Chanyeol mellkasára, mire ő elhallgatott.

- Szeretlek!

Baekhyun csillogó szemekkel meredt maga elé, s nem tudta eldönteni hogy reagáljon. A szíve megtelt melegséggel, és érezte felforrósodni orcáit. Hiába tudta már elég régóta, hogy nem közömbös Chanyeol számára, mégis a lelkébe tudott hatolni ez a szó.

Halkan felkuncogott.

Érezte, ahogy Yeol tartása megmerevedik mögötte. Persze, hiszen, ez a reakció kicsit sem pozitívnak tűnik, ellentétben azzal, hogy a zavarban lévő idősebb annak szánta.

S mikor Baek teljesen felé fordult, ez számára is világossá vált. Arcán hatalmas mosollyal túrt bele a fürtjeibe, majd közelebb húzta magához.

- Remélem nem bánod. - suttogta, mielőtt adott volna neki egy puszit.

- Sosem bánnám. - hagyta, hogy megcsókolja. Chanyeol lehetetlenül boldog volt. Érezte, ahogy Baek teljesen hozzá simulva adja kezébe teljes valóját, erre a gondolatra pedig szíve még hevesebben vert.

A macska dorombolva tért vissza, s megszakítva a város éjszakai csendjét, követelőzően nyávogott egyet, miközben mellső két lábával felállt Baekhyun térdére, végül teljesen felmászott, és az ölébe fészkelte magát.

Chanyeol nevetve hajolt el. A másik kezei még mindig arcán voltak, s lágyan lecsúsztak nyakáig, mielőtt halkan megszólalt volna.

- Én is szeretlek.

...
már csak 1 rész van hátra, ha minden okés lesz a továbbiakban, és nem akarom majd túlbonyolítani :")

egyébkééént, sajnálom, hogy régen volt update, de hihetetlen mennyire zsúfoltak a napjaim:(